Megítélésem szerint a transzneműek teljes körű elismerése súlyos emberi jogi tévedés, mi több, jogsértés, amely a nőknek egy újabb üvegplafont fog jelenteni, visszalökve őket oda, ahonnan a feminizmus mint mozgalom is indult: újra meg kell küzdeniük a férfiakkal, akik immáron jogilag nőkként definiálják magukat. Nem elképzelhetetlen, hogy a feminizmus modern, az emberi testet határok nélkül megváltoztatni képes technológiai korszakban megjelenő változata egy felkarolandó erőfeszítés és támogatandó küzdelem lesz, hiszen veszélybe kerülhet az, hogy a nők saját jogukon, a biológiai nemüket képviselve érvényesülhessenek az életben.
Nézzük először a jogi hátteret!
Transzmozgalom és a bírói aktivizmus címmel tavaly novemberben már elemeztem az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit, különös tekintettel a brit földön indult eljárásokra, megállapítva, hogy 1986-ban még a többségi vélemény az volt a Rees versus Egyesült Királyság ügyben, hogy amennyiben elismernék a transzneműek jogait, akkor ez alapvetően változtatná meg a társadalmi és szociális nyilvántartási rendszereket, jelentős változásokat hozva a társadalom többségének is, valamint a hagyományos családmodell az ellentétes neműekre épül és a szuverén állam joga szabályozni azt. Még 1990-ben is hasonló álláspontot képviselt a Cossey versus Egyesült Királyság ügyben a strasbourgi testület, kimondva, hogy egy nemátalakító műtét nem jelenti valamennyi (új) tulajdonság megszerzését, valamint a tradicionális családmodell elegendő okot szolgáltat arra, hogy biológiai alapjai legyenek a házasság szabályozásához.
Majd 1998-ban megtörtént a Rubicon átlépése: a Sheffield és Horsham versus Egyesült Királyság ügyben a bíróság kijelentette, hogy „a transzszexualizmus változatlanul komplex tudományos, jogi, erkölcsi és társadalmi kérdés, és nincs egyetértés a részes államok között”, és tudomásul kell venni a kérdés „növekvő társadalmi elfogadottságát és az átoperált emberek problémáinak növekvő ismertségét”. Négy évvel később, 2002-ben a Christine Goodwin versus Egyesült Királyság ügyben már maga a bíróság is meghajolt a nyomás alatt, amikor a testület kimondta: „egyértelmű és folyamatos nemzetközi trend a transzneműség elismerése”, hozzátéve azt is, hogy „nincs jelentős közérdeksérelem, ha a panaszos jogát elismerik”.