A brexit egyedi recept volt

Az Egyesült Királyság megengedhette magának, hogy elmenjen az EU-val való teljes szakításig, ugyanezt a receptet Magyarország nem követheti.

London, 2020. december 30. A brit parlament londoni plete 2020. december 30-n. A brit parlament alshza a soron kvl sszehvott lsnapon nagy tbbsggel jvhagyta az Egyeslt Kirlysg s az Eurpai Uni jvbeni ktoldal kapcsolatrendszernek feltteleit rgzt megllapodst. MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga Fotó: Facundo Arrizabalaga Forrás: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

Ahogy annak idején VIII. Henrik király sem hitéleti kérdések miatt szakított Rómával, hiszen 1521-ben, mindössze kilenc évvel a történelmi lépés előtt X. Leó pápa még a Hit Védelmezője (Fidei Defensor) címmel tüntette ki az angol uralkodót, amiért szembehelyezkedett a reformációval és különösen Luther tanaival. Hanem azért, mert mint egy szuverén ország uralkodója (the Sovereign) nem kívánta elfogadni, hogy egy másik hatalom szabja meg neki, mit tehet és mit nem.

A Brüsszellel való szakítás sem a piacgazdaság alapvető elveinek megtagadása miatt következett be. A briteknek – legalábbis a Covid-válság előttig – a globalizációval sem volt gondjuk, hiszen a Brit Birodalom maga is globális nagyhatalom volt. Amit nem tudtak megemészteni, az az volt, hogy az Európai Bíróság de jure is a szuverén parlamentjük fölé rendeltetett, az Európai Bizottság és az Európai Parlament pedig de facto kezdett úgy viselkedni, mintha az állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács fölött állna. (Lásd Fricz Tamás cikkét a Magyar Nemzet március 6-i számában: https://magyarnemzet.hu/velemeny/az-europai-bizottsag-illegitimme-valt-9472913/.)

A világ ötödik legnagyobb gazdaságaként az Egyesült Királyság persze megengedhette magának, hogy a szuverenitás védelme érdekében elmenjen az unióval való teljes szakításig. De látni kell, hogy ugyanezt a receptet Magyarország nem követheti.

Bármennyire frusztráló is az Európai Bizottság és még inkább az Európai Parlament viselkedése a magyar kormánnyal szemben, bármennyire kilóg is a kettős mérce lólába, bármennyire csökken is a magyar gazdaság függése az uniós támogatásoktól, az egységes piachoz és azon belül is a schengeni övezethez való tartozásunk létfontosságú a magyar gazdaságnak.

Anélkül, hogy elvitatnánk a kormány és a költségvetés érdemeit a külföldi befektetések ösztönzésében – ami a Covid-járvány idején különösen sikeresnek bizonyul –, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy nem uniós tagállamként is ilyen érdeklődés övezné Magyarországot. Mert a kormányzati támogatások, az alacsony társasági adó és a versenyképes munkabérek mellett az a tény is sokat nyom a latban, hogy az idetelepülő távol-keleti gyárak termékeiket akár csupán 55 százaléknyi helyi vagy uniós eredetű alkatrész beépítésével száz százalékban uniós termékként, vagyis vám- és kvótamentesen értékesíthetik az EU 450 milliós piacán.

Ha a brexit példája nem is realitás Magyarországnak, az unión belül átveheti az Egyesült Királyság szerepét abban, hogy az oly sokszor emlegetett fékek és egyensúlyok jegyében korlátozza a föderalista törekvéseket, és a politikai unió erőltetése helyett megpróbálja visszaterelni a szövetséget az eredeti gazdasági együttműködés irányába. A közös vakcinabeszerzés kudarca után erre most több tagállam is fogékonyabb lehet.

Sőt egy pusztán gazdasági integrációra alapozott Európai Unióba egyszer még akár az Egyesült Királyság is visszaléphetne.

A szerző újságíró (London)

(A borítóképen a brit parlament londoni épülete 2020. december 30-án. A brit parlament alsóháza a soron kívül összehívott ülésnapon nagy többséggel jóváhagyta az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeni kétoldalú kapcsolatrendszerének feltételeit rögzítő megállapodást. Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)