A forradalom felzabálja saját gyermekeit

Így van ez most Tordai Bence esetében is.

Budapest, 2018. június 26. Tordai Bence, a Párbeszéd képviselõje az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggõ módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáján az Országgyûlés plenáris ülésén 2018. június 26-án. MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Márciusnak még el sem értük az idusát, de a cenzúra és annak android (vagy még emberi testben lévő, de robot módjára működő) cenzorai „aczélos” pontossággal osztogatják a büntetéseket és tiltásokat.

Tordai Bence közéleti szerepvállalásának pontosan azért örülök, mint a 444 nevű vágyvezérelt „híroldal” működésének: esszenciális antitézisei a konzervatív (ellen)forradalmárnak. Tordai bődületes butaságai, demagógiá­ja és esztelen, fröcsögős performanszai sokszor fakasztják kacajra egyszeri jobboldali nézőjét, gyermeteg akciói derűt csalnak ezen vészterhes időkben komor orcánkra. Még csak nem is igazán botrányosak, inkább nevetségesek.

Tordai Bencét pedig most letiltotta a Facebook. Hogy miért, azt nyilván sosem tudjuk meg. Ahogy a rendszerváltozás utáni éra nagy kérdései az ügynök­akták, úgy el fog jönni a poszt-kiberdiktatúra utáni idők még húsbavágóbb kérdése: a tiltásakták. Mert azt egyelőre csak ezek a félandroidok tudják, hogy mi alapján csap le a cenzúra kalapácsa. Bár hivatkoznak mindenféle „közösségi alapelvekre”, de hogy ezek a gumiszabályok valójában mit jelentenek, arra a pontos meghatározás hiátusában csak egy válasz van: amit épp a cenzor gondol.

Amikor a kormányok felett álló közösségi média nagy hatalmú urainak hazai csahosai, a baloldali sajtó munkásai – mert ezek újságírónak azért vajmi kevesek – azt látják, hogy egy jobboldali, konzervatív (de legyen akár radikálisabb közéleti szereplő) profilját törlik, akkor annak úgy örülnek, mint ’45-ben az addig sötétben bujkáló kommunista, mikor meglátta az első veres csillagos tankot dübörögni az utcán. Ezekben az esetekben, mikor a magunkfajta normális, konzervatív polgárt tiltják le – mint megtanultuk –, a terror morális alapokon történik, így az igazságszolgáltatássá lényegül (legalábbis Robespierre és örökösei szerint). Ekkor ők ujjonganak, cinikusan röhögnek és parizerárban mérik az olyan jelzőket, mint a „fasiszta”, „szélsőjobboldali” és „gyűlöletkeltő”, ezzel is igazolva helytartóik döntésének helyességét.

Csakhogy a forradalom, mint mindig, saját gyermekeit is felfalja. Így van ez most Tordai Bence esetében is. Ezt pedig nem hagyhatjuk, hiszen alapvető európai érték a szólásszabadság – aki minket nem érdekel, azt nem fogjuk követni, majd mi ezzel a „passzív cenzúrával” élve fosztjuk meg elménket a méregtől. Ezért is üdvös az az egyedülálló magyar kezdeményezés, hogy végre szabályozzuk ezeket a médiaóriásokat, mert a közéleti kommunikáció jelentős része sajnos a felületeiken történik, és a fórumon minden szónoknak helye van.

A szerző újságíró

A borítóképen: Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggõ módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáján az Országgyûlés plenáris ülésén

Forrás: MTI / Kovács Attila