Márciusnak még el sem értük az idusát, de a cenzúra és annak android (vagy még emberi testben lévő, de robot módjára működő) cenzorai „aczélos” pontossággal osztogatják a büntetéseket és tiltásokat.
Tordai Bence közéleti szerepvállalásának pontosan azért örülök, mint a 444 nevű vágyvezérelt „híroldal” működésének: esszenciális antitézisei a konzervatív (ellen)forradalmárnak. Tordai bődületes butaságai, demagógiája és esztelen, fröcsögős performanszai sokszor fakasztják kacajra egyszeri jobboldali nézőjét, gyermeteg akciói derűt csalnak ezen vészterhes időkben komor orcánkra. Még csak nem is igazán botrányosak, inkább nevetségesek.
Tordai Bencét pedig most letiltotta a Facebook. Hogy miért, azt nyilván sosem tudjuk meg. Ahogy a rendszerváltozás utáni éra nagy kérdései az ügynökakták, úgy el fog jönni a poszt-kiberdiktatúra utáni idők még húsbavágóbb kérdése: a tiltásakták. Mert azt egyelőre csak ezek a félandroidok tudják, hogy mi alapján csap le a cenzúra kalapácsa. Bár hivatkoznak mindenféle „közösségi alapelvekre”, de hogy ezek a gumiszabályok valójában mit jelentenek, arra a pontos meghatározás hiátusában csak egy válasz van: amit épp a cenzor gondol.
Amikor a kormányok felett álló közösségi média nagy hatalmú urainak hazai csahosai, a baloldali sajtó munkásai – mert ezek újságírónak azért vajmi kevesek – azt látják, hogy egy jobboldali, konzervatív (de legyen akár radikálisabb közéleti szereplő) profilját törlik, akkor annak úgy örülnek, mint ’45-ben az addig sötétben bujkáló kommunista, mikor meglátta az első veres csillagos tankot dübörögni az utcán. Ezekben az esetekben, mikor a magunkfajta normális, konzervatív polgárt tiltják le – mint megtanultuk –, a terror morális alapokon történik, így az igazságszolgáltatássá lényegül (legalábbis Robespierre és örökösei szerint). Ekkor ők ujjonganak, cinikusan röhögnek és parizerárban mérik az olyan jelzőket, mint a „fasiszta”, „szélsőjobboldali” és „gyűlöletkeltő”, ezzel is igazolva helytartóik döntésének helyességét.
Csakhogy a forradalom, mint mindig, saját gyermekeit is felfalja. Így van ez most Tordai Bence esetében is. Ezt pedig nem hagyhatjuk, hiszen alapvető európai érték a szólásszabadság – aki minket nem érdekel, azt nem fogjuk követni, majd mi ezzel a „passzív cenzúrával” élve fosztjuk meg elménket a méregtől. Ezért is üdvös az az egyedülálló magyar kezdeményezés, hogy végre szabályozzuk ezeket a médiaóriásokat, mert a közéleti kommunikáció jelentős része sajnos a felületeiken történik, és a fórumon minden szónoknak helye van.
