Az viszont feketén-fehéren olvasható, hogy
jogvita esetén a felek először jóhiszeműleg folytatott informális egyeztetésen próbálják meg rendezni a vitát, és ha ez nem sikerülne, elismerik a brüsszeli bíróságok kizárólagos joghatóságát. Egy másik paragrafus pedig kiköti, hogy a szerződésben a belga törvények az irányadók.
Ha tehát a felek nem tudnak megállapodni, akkor egy jogállamban a független bíróságnak kell eldöntenie, hogy – a negyvenoldalnyi feltételt alapul véve – valóban történt-e szerződésszegés. Ha nem, akkor az Európai Bizottságnak el kell fogadnia, hogy nem kellő körültekintéssel kötötte meg a szerződést, hiszen annak nem lenne szabad megengednie egy ilyen, az uniónak nyilvánvalóan hátrányos helyzet kialakulását.
Ha viszont a bíróság helyt ad az EB keresetének, és kimondja a szerződésszegést, jogállami keretek között a szerződésben kikötött szankciók – kötbér, kártérítés stb. – alkalmazhatók. De mivel olyan szankció nem létezik, hogy amennyiben nem szállítod le a vakcinát, akkor is szállítsd le, az unió ez esetben is vakcina nélkül maradna. Az, hogy az AstraZeneca egy harmadik féllel – hónapokkal korábban – megkötött szerződése kárára teljesíti-e a szállításokat, az a cég saját belső döntése, arra kényszeríteni jogállami eszközökkel nem lehet.
Ezért folyamodna az EB olyan külső eszközhöz, mint az exportkorlátozások – vagyis a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó jogi környezet egyoldalú módosítása. Ami még Shakespeare velencei kalmárja szerint sem elfogadható. A vagyonát vesztett Antoniónak a testéből kimart egy font húsával kellene fizetnie hitelezőjének, mégsem kéri a velencei dózse közbenjárását: „A Dózse nem mehet szembe a joggal. / Itt Velencében az idegenek / jogbiztonságot élveznek: ha ezt / fölfüggeszti, az állam rendje sérül, / márpedig nálunk minden náció / szabadon üzletelhet.” (Nádasdy Ádám fordítása)
Shakespeare már a XVI. század legvégén tudta, amit a szabadkereskedelem és a jogállamiság zászlóvivőjének szerepében tetszelgő Európai Bizottság most elfelejteni látszik: jogbiztonság nélkül még egy 450 milliós piac sem lesz vonzó a hazai, de még kevésbé a külföldi működő tőke számára. Mert hogyan tudnánk Magyarországra csábítani mondjuk egy indiai gyógyszergyárat, ha Brüsszel egyik pillanatról a másikra korlátozhatja termékei kivitelét? Vagy hogyan tudják majd meggyőzni a Pfizert, hogy maradjon Belgiumban, ha most – miközben ez a gyár a kezdeti nehézségek után már tetemes mennyiségű vakcinát biztosít az uniónak is – megtiltják neki, hogy teljesítse a britekkel között jogszerű szerződését?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!