Brüsszel sem mehet szembe a joggal

Az Európai Bizottság elnöke három hónap leforgása alatt már másodszor fenyeget a vakcinákat érintő uniós exportkorlátozások bevezetésével, ami, ha nem is nyíltan kimondva, de elsősorban az Egyesült Királyság ellen irányul.

A belengetett korlátozó intézkedések hátterében az afölötti brüsszeli frusztráció áll, hogy a brit–svéd érdekeltségű AstraZeneca gyógyszergyár az Európai Bizottsággal kötött szerződésében (mert minden ellenkező híreszteléssel ellentétben igenis van ilyen szerződés, amelyet kitakarásokkal ugyan, de nyilvánosságra is hoztak) időarányosan előirányzott mennyiségnek csak mintegy harmadát szállította le az Európai Unióba, miközben az Egyesült Királysággal kötött megállapodását a jelek szerint teljesíti. Hogy pontosan milyen mértékben, az nem tudható, mivel a britekkel kötött megállapodás nem került nyilvánosságra, de tény, hogy a szigetország lényegesen jobban halad az oltásokkal, mint az unió: több mint harmincmillió beoltottal a felnőttlakosság több mint felét már legalább egy dózis vakcina védi, és a tervek szerint legkésőbb július végéig a teljes felnőttlakosságot átoltják.

Ezt látva Ursula von der Leyen bizottsági elnök úgy fogalmazott:

ideje, hogy Európa tisztességes arányban részesedjen a vakcinákból.

Ezt az elvárást teljesítendő az unió az EU-alapszerződés vészhelyzetekre fenntartott 122. cikkelyének aktiválásától és ezzel nemzetközi szankciók érvénybeléptetésétől sem riadna vissza. Ez a hozzáállás pedig súlyos jogi, sőt jogállamisági kérdéseket vet fel.

Mert miről is van szó valójában? Egy (történetesen részben brit) magántulajdonban álló gyógyszeripari cég kötött egy kereskedelmi szerződést az Európai Unió tagállamai nevében és képviseletében eljáró Európai Bizottsággal, amelyben vállalja, hogy „a méltányosan elvárható legjobb tudása szerint” gyártási kapacitást épít ki háromszázmillió (és opcionálisan további százmillió) adag oltóanyag legyártására és az unióba történő kiszállítására, méghozzá költségalapon, nyereség nélkül. A részletes feltételeket további negyven oldalon keresztül szabályozza a megállapodás, amelyek egy része – köztük a szállítás ütemezése – ki van takarva.

Az viszont feketén-fehéren olvasható, hogy

jogvita esetén a felek először jóhiszeműleg folytatott informális egyeztetésen próbálják meg rendezni a vitát, és ha ez nem sikerülne, elismerik a brüsszeli bíróságok kizárólagos joghatóságát. Egy másik paragrafus pedig kiköti, hogy a szerződésben a belga törvények az irányadók.

Ha tehát a felek nem tudnak megállapodni, akkor egy jogállamban a független bíróságnak kell eldöntenie, hogy – a negyvenoldalnyi feltételt alapul véve – valóban történt-e szerződésszegés. Ha nem, akkor az Európai Bizottságnak el kell fogadnia, hogy nem kellő körültekintéssel kötötte meg a szerződést, hiszen annak nem lenne szabad megengednie egy ilyen, az uniónak nyilvánvalóan hátrányos helyzet kialakulását.

Ha viszont a bíróság helyt ad az EB keresetének, és kimondja a szerződésszegést, jogállami keretek között a szerződésben kikötött szankciók – kötbér, kártérítés stb. – alkalmazhatók. De mivel olyan szankció nem létezik, hogy amennyiben nem szállítod le a vakcinát, akkor is szállítsd le, az unió ez esetben is vakcina nélkül maradna. Az, hogy az AstraZeneca egy harmadik féllel – hónapokkal korábban – megkötött szerződése kárára teljesíti-e a szállításokat, az a cég saját belső döntése, arra kényszeríteni jogállami eszközökkel nem lehet.

Ezért folyamodna az EB olyan külső eszközhöz, mint az exportkorlátozások – vagyis a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó jogi környezet egyoldalú módosítása. Ami még Shakespeare velencei kalmárja szerint sem elfogadható. A vagyonát vesztett Antoniónak a testéből kimart egy font húsával kellene fizetnie hitelezőjének, mégsem kéri a velencei dózse közbenjárását: „A Dózse nem mehet szembe a joggal. / Itt Velencében az idegenek / jogbiztonságot élveznek: ha ezt / fölfüggeszti, az állam rendje sérül, / márpedig nálunk minden náció / szabadon üzletelhet.” (Nádasdy Ádám fordítása)

Shakespeare már a XVI. század legvégén tudta, amit a szabadkereskedelem és a jogállamiság zászlóvivőjének szerepé­ben tetszelgő Európai Bizottság most elfelejteni látszik: jogbiztonság nélkül még egy 450 milliós piac sem lesz vonzó a hazai, de még kevésbé a külföldi működő tőke számára. Mert hogyan tudnánk Magyarországra csábítani mondjuk egy indiai gyógyszergyárat, ha Brüsszel egyik pillanatról a másikra korlátozhatja termékei kivitelét? Vagy hogyan tudják majd meggyőzni a Pfizert, hogy maradjon Belgiumban, ha most – miközben ez a gyár a kezdeti nehézségek után már tetemes mennyiségű vakcinát biztosít az uniónak is – megtiltják neki, hogy teljesítse a britekkel között jogszerű szerződését?

Egy ilyen döntés beláthatatlan károkat okozhatna az Európai Unió minden egyes tagállamának, miközben az európai oltási kampány szempontjából kevés hozadéka volna. A briteknek az elkövetkező négy hónapban további 57 millió adag oltásra van szükségük ahhoz, hogy július végéig legalább egy dózissal beoltsák a teljes felnőttlakosságot, illetve hogy 12 héten belül mindenki megkapja a második dózist. Ebből legalább tízmillió dózist Indiából, mintegy harmincmillió dózist pedig hazai gyártásból tudnak fedezni. Vagyis 17 millió dózis származna potenciálisan az Európai Unióból – ezek visszatartásával nyolc és fél millió emberrel többet lehetne beoltani Európa-szerte, ami a 450 milliós lakosság nem egész két százaléka.

De ennek a 17 millió visszatartott vakcinának is több mint a fele az AstraZeneca terméke lenne, amelyek gyártását épp most kezdenék meg a Halix gyógyszergyár hollandiai telepén. És bár a brit, a magyar és az európai gyógyszerfelügyelet s most egy nagy amerikai vizsgálat is megerősítette, hogy ez a vakcina ugyanolyan hatásos és biztonságos, mint a többi, néhány európai politikus felelőtlen kijelentése és az oltás ideiglenes felfüggesztése olyan mértékben erodálta az emberek bizalmát ebben a vakcinában, hogy már most több millió beadatlan dózis áll belőle az unió raktáraiban.

Vagyis a pozitív és a negatív hatások aránya aligha igazolja egy exporttilalom létjogosultságát.

A szerző újságíró (London)

(A borítóképen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtótájékoztatót tart Brüsszelben 2021. március 17-én, ahol bejelentette, hogy javaslatot terjesztett elő az Európai Bizottság egy, a koronavírus elleni oltást bizonyító európai uniós igazolvány létrehozására. Fotó: MTI/EPA/AFP/John Thys)