Feltámadott a gender

Elzárást kapott egy kanadai férfi, mert lányának nevezte a lányát. Már ott tartunk, hogy csak el ne vigyenek, ha másként gondoljuk.

A világjárvánnyal kapcsolatos hírdömping mögött szinte elvesznek az olyan események is, amelyekre normális esetben azért minimum felkapnánk a fejünket. Például amennyiben egy viszonylag rövid múltra visszatekintő, ám járványszerű tempóban terjedő jelenség átlép egy határt, új lendületet vesz és – mondjuk úgy – világuralomra tör, azon valószínűleg el is időznénk egy darabig. Ami azért sem lenne baj, mert ha majd elcsitul a Covid, az addig felgyülemlett történések egyszerre hullhatnak a fejünkre, mint homlokzatdarabok földrengéskor, és pisloghatunk, mint ló a dohányban. És kevés vacakabb kérdés van ezen a világon, mint hogy miként juthattunk idáig?

Van az a régi vicc, amiben elhangzik az is, hogy nincs ezzel semmi baj, mindenki azt csinál, amit akar, csak ne legyen kötelező. Most meg már ott tartunk, hogy csak el ne vigyenek, ha másként gondoljuk. Az egyik hír röviden a következő: elzárást kapott egy kanadai férfi, mert lányának nevezte a lányát. Korszerűbben fogalmazva a biológiailag nőnemű, kiskorú gyermekét. Holott a bíróság felszólította, hogy ezt ne merészelje.

Nézzük kissé bővebben a bírósági határozat letartóztatást érő megsértését, valamint az előzményeket! Adva van egy család, anya, apa, lánygyermek. Egy idő után elválnak, és mindeközben felmerül a lányuk „nemváltásának” problematikája is. Azért ez így egyszerre elég kemény lehetett. Mint valami rossz álom, amiből nem fújnak ébresztőt. A volt feleség belemenne az „átváltozásba”, a férj már kevésbé, viszont a kanadai törvények értelmében az egyik szülő beleegyezése is elegendő a beavatkozás megkezdéséhez. Beavatkozás.

Ízlelgetem a szót. A férfi azért aggodalmaskodik, mert szerinte a lányának sokkal összetettebbek a nehézségei annál, mint amit egy visszafordíthatatlan következményekkel járó hormonterápia képes lenne orvosolni.

Jönnek a szavak. Visszafordíthatatlan. Hormonkezelés. Kiskorú. A férj úgy véli, hogy a lánya (most mit csináljunk, így nevezi feszt, nyilván megszokta, és fixációja támadt) azután kezdte felvenni a transzidentitást, hogy az iskolája propagandavideókat mutatott neki a „nemváltásról”, és genderpszichológushoz küldték. Azzal az indokkal, hogy a gyerek inkább fiúkkal barátkozott, és levágatta a haját.

Ezen a ponton azért azt gondolnám, hogy a tanintézmény igazgatójának nagyobb szüksége lenne pszichológusra, de jól jönne egy elmeorvosi szakvélemény is, mielőtt eszkalálódna a helyzet.

De még nincs vége. Az általános iskola vezetése fiúként kezdte el kezelni a kislányt, új nevet adtak neki(!), az évkönyvben hímneműként utaltak rá, és – ezt már tényleg nem hiszem el – minderről elfelejtették értesíteni a szülőket. Akik egyébként elvitték a gyereket a genderpszichológushoz, aki azt tanácsolta, hogy adjanak neki tesztoszteronkezelést. És aláíratta velük, hogy a terápia bizony kísérleti. Az anya és a kislány aláírták. Az apa nem, mivel úgy gondolta, hogy a gyerek ugyan hajlamos a szélsőséges érzelmi hullámzásokra és más pubertáskori jelenségek felmutatására, viszont nem egér. Hogy azt is gondolta-e, hogy ez az egész élénken kezd emlékeztetni bizonyos rossz emlékű emberkísérletekre, ráadásul egy gyerek rovására, valamint az ujgurokra specializálódott kínai átnevelőtáborok légkörére, nem tudhatom.

Mindenesetre bíróság elé vitte a dolgot, ahol is a csöbörből azonnal belekerült a vödörbe. A bíró ugyanis kimondta, hogy a kedves apukának a továbbiakban nincs beleszólása az ügybe, a tizennégy éves lány megkaphatja a tesztoszteronkezelést, és a szülőknek kötelességük megerősíteni kiskorú gyermekük nemi identitását, mert ha nem, az családon belüli erőszaknak minősül, és punktum. Ezzel meg ugye az a baj, hogy a családon belüli erőszak milliókat érintő súlyos és gyalázatos probléma, de amennyiben ezt belekeverik ebbe az ügybe, az komoly ellenhatást válthat ki.

Mondhatnánk, olaj lehet a tűzre, mert ekkora aljasság hallatán még egy fátyolos hangú Tibet–könyvtár szakos érzékenyítettből is kitörhet a hímsoviniszta, szexista vaddisznó. Bár az is lehet persze, hogy az illető csak álcázta magát, és tulajdonképpen náci, és már fiatalon kacérkodott a gondolattal, hogy belép a Ku-Klux-Klanba. Közben megjelent egy kanadai tanulmány, amelyben a szerzők kifejtik, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt azoknak a lányoknak a száma, akiknek hormonkezelést írtak elő, de ez egyáltalán nem javított az életminőségükön. A műnek természetesen semmilyen hatása nem lett a korszellemre, továbbra is futószalagon küldik a gyerekeket a „nemváltó” terápiákra.

A borítókép illusztráció. Forrás: unsplash