Az Érdekfeszítő magyar történelem nevű Facebook-csoportban figyelemre méltó eszmecsere bontakozott ki Hermann Róbert és Szabados György történészek között azzal kapcsolatban, hogy a Kúria nemrég elmarasztalt egy magyargyalázó újságírót. Az ízléstelen, gyűlöletkeltő cselekményt egy visszaeső követte el a HVG-ben, még 2018 végén, s az ítéletről nemrég a Magyar Nemzet is beszámolt.
Mint ismeretes, a HVG cikkírója – trágár kifejezések kíséretében − a honfoglaló magyarok kalandozó hadjáratain gúnyolódott. Őseinket büdös magyar migránsoknak, rabló, gyújtogató banditáknak nevezte, akik váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. „Ám az európai lovagok telibe sz…rták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és s…ggtől szájig beléjük állították a pallost.”
Aki ilyen minősíthetetlen és megengedhetetlen módon fogalmaz honfoglaló őseinkről, annak persze hiába is magyaráznánk, hogy egykori magyarjaink jól szervezett, fegyelmezett és szívós harcosok voltak. „Kalandozásuk” se nagyon stimmel, mivel e hadjárataikat gondosan előkészítették és megtervezték. Ezekre nem a 907-es pozsonyi csatára adott válaszként vetemedtek, és nem is merő kedvtelésből vagy a zsákmányszerzés olthatatlan vágyától vezérelve indultak harcba, hanem azért, mert valamelyik keresztény uralkodó erre kérte őket. Lényeges különbség!
Nem kétséges, e hadjáratokban fellelhetők voltak spontán elemek is, s erről sem feledkezhetünk meg (persze nem a HVG alpári és penetráns stílusában). Az utókor tisztelete azonban megilleti e kiváló harcosokat. Rápillantva a honfoglaló magyarok nyugati hadjáratait ábrázoló térképekre, megdöbbentő képet nyerünk őseink képességeiről és teljesítményeiről. Európának szinte minden tájékára eljutottak. Keresztül-kasul bejárták a mai Németország, Olaszország, Franciaország, Belgium és Spanyolország különböző vidékeit, és gyakran „látogatták” a Bizánci Császárság balkáni területeit is.
Ha belegondolunk, hogy a mai, autópályákkal behálózott Európában, kényelmes autóban ülve is igen fárasztó mulatság eljutni Magyarországról Spanyolországba, Franciaország nyugati partvidékére vagy Párizs környékére, Belgiumba és az olasz csizma déli sarkára, akkor némi fogalmat alkothatunk arról, mit jelentett ilyen távolságokat lóháton megtenni, közben véres csatákat vívni és a mostoha terep- és időjárási viszonyokkal is megküzdeni. A HVG cikkírójának minderről egészen más jutott eszébe, mint az egészséges lelkületű magyar embereknek, akik bizonyára olvassák történészeink ezzel kapcsolatos tanulmányait, vitáit.
