A gyerekeinket hagyjátok békén!

A legkisebbeket és legvédtelenebbeket nem fogjuk kiszolgáltatni nektek, mint ahogy azt a csicskajobboldal megtette Nyugat-Európában.

És életben maradnak.

Ezzel szemben a magyarországi baloldal sokáig álproblémának tartotta a migráció kérdését, és amikor végre leesett nekik, hogy hoppá, megint lyukra futottak, már nem volt mit tenni. Ezekről az óriási hibákról is szólt 2014 és 2018. Az ember azt hitte volna, hogy egy harmadik lábon lövést már nem kísérelnek meg. Mégiscsak összeálltak, sajnálatos módon 2019-ben sikereket is elértek, valami elemi, politikai logikára tán csak szert tettek – gondoltam egy ideig én. Aztán megérkezett a pedofiltörvény, az a törvény, amelynek a baloldal és heccsajtója igencsak hangos támogatóik voltak addig, ameddig valóban nem került látótávolságon belülre, és hirtelen felrémlett 2014 és 2018 logikája.

Mert ki az, aki azzal szembeszállna, hogy a legmocskosabb bűnözőket még példásabban megbüntessék? Ki az, aki vitatná, hogy jóval több időt kell a rácsok mögött tölteniük, ha már nem maradhatnak ott örökre? Ki az, aki kétségbe vonná, hogy a szülőknek és nevelőknek joguk van tudni, esetleg nincs-e gyermekük közelében egy korábban pedofilbűntényt elkövető ember?

És úgyszintén, ki az, aki szeretné, hogy akár már óvodás gyermekeinek érzékenyítéseket tartsanak? Ahol elmondhatnák nekik, hogy az ­LMBTQ-propaganda milyen nagyszerű dolog is, illetve értekezhetnének a nemváltás esetleges hasznosságáról? Őszintén, teljesen őszintén, ki gondolja azt, hogy ez rendben lenne? Nem is olyan régen láttam egy mémet, amely kisgyerekeket ábrázolt, amint valami rendezvényen különféle, úgynevezett drag-queenek veszik körbe. Alatta pedig a felirat, a mumusok végül tényleg eljöttek a gyerekeinkért. Hogy az egyik legfrissebb példát hozzam fel, Bécsben már ez a helyzet. Még el is mondják a hivatalos szervek, hogy nem lehet elég korán kezdeni az érzékenyítést. Értik, a jobboldal által kormányzott Ausztriában. Hány idézőjelet kellene tenni a jobboldali szó elé és után? Kissé messzebbre kanyarodva, Nagy-Britanniában pedig a miniszterelnök mondja el, hogy genderegyenlőséget elhozó jövőben reménykedik. A konzervatív kormányfő.

Értik már, miért nem adhatunk mi már semmiben sem a mainstream európai jobboldal szavára? Mert ez nem jobboldal. Társadalmi kérdésekben a mainstream jobb- és baloldal között Európában semmi különbség sem maradt. No, de erről beszéltünk már máskor is.

Egy, a normalitást visszatükröző világban nem kellene érvelnünk amellett, hogy mi miért is tartanánk üdvösnek, ha tizennyolc év alatt senkit nem mérgezhetnének ezzel a propagandával. A normalitáshoz közelítő világban nem kellene látnunk, ahogy ember alatti minőséget képviselő közeg hullámzik a Kossuth téren, ocsmányságokat skandálva. A normalitást alapul tekintő világban nem érkezhetne egyetlen, baloldal által felkent, állítólag konzervatív politikus sem – ad absurdum miniszterelnök-jelölt –, hogy a keresztényi üzenetet elferdítse és megpróbálja bemagyarázni nem kevés, egyébként jóakaratú, de sajnos megtéveszthető keresztény testvérnek, hogy ezek a törekvések tulajdonképpen miért is a kereszténységgel szemben foglalnak helyet. Van egy döbbenetes hírünk ugyanis Márki-Zay Péter és mindenki más, ezzel egyetértő ember felé: Jézus nem azért vegyült sokat a bűnösökkel, hogy leokézza a tetteiket, és nem azért beszélgetett velük, mert jónak találta, amit tesznek.

Azért volt velük sokat, hogy megpróbálja a tudomásukra hozni, amit cselekednek, az ­rossz, annak a vége az elkárhozás lesz. Ha azonban befejezik, megbánást tanúsítanak és többet nem követik el vétkeiket, akkor megbocsátást nyernek.

Ahogy egyszer mondta valaki, Jézus valóban ott lenne a Pride-on. Ostorral. A baloldali delirálásokkal szemben demokráciában élünk. Tizennyolc év felett mindenki olyan propagandát, szédítést, hazugságot és életvitelt tudhat magáénak, amihez éppen kedve van. Ebben senki sem akadályozza és a jövőben sem fogja. Őszintén mondom, minden felnőtt magánélete, hangsúlyozom, magánélete totálisan tabu a konzervatív oldalnak. Ezt rendszeresen próbálják elferdíteni, de az igazság mégiscsak ez.

A gyerekeinket azonban hagyjátok békén, és ezt most tényleg nyugodtan, szinte kedvesen mondom. A legkisebbeket és legvédtelenebbeket nem fogjuk kiszolgáltatni nektek, mint ahogy azt a csicskajobboldal megtette Nyugat-Európában. Nem lesz arra esélyetek, hogy dzsihadistákat képezzetek belőlük és megkeseredett tálibként hadakozzanak a normalitás ellen. Ez Magyarországon nem megy, mert ez nem az az ország. Vitatkozhatunk szinte mindenen, megfogalmazhatunk bármilyen véleményt, aztán majd valami lesz a végén, de ez nem az a téma.

A gyerekeinket jobb, ha nem vegzáljátok. Tényleg jobb lesz úgy nektek.

A szerző újságíró, műsorvezető

Kiemelt kép: Pexels