Elnézést, UEFA elvtárs, ez az ítélet!

Az LMBTQ-propaganda mellett kiálló szövetség minden egyes magyart megbélyegzett.

Magyar szurkolók a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának második fordulójában játszott Magyarország - Franciaország mérkőzés végén a Puskás Arénában 2021. június 19-én MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Az UEFA hárommeccses eltiltásra és százezer eurós bírságra ítélte a magyar szövetséget. Az indok mi más lehetne, mint hogy a magyar szurkolók kirekesztően viselkedtek a lelátón. Az ítélet már rég megíródott, valójában csak annak mértéke volt a kérdéses.

A meglepetés mérsékelt volt az ügyben, ugyanis az ítélet már akkor borítékolható volt, amikor az UEFA szemlesütve kijelentette, hogy a németek nem világíthatják ki szivárványszínűre a müncheni arénát. A pironkodás után azonban az európai futballszövetség megtalálta a módját a magyarok megbüntetésének. Az ítélet esetében természetesen bármelyik nemzetközi szervezet akármelyik ítélete behelyettesíthető.

A döntés kapcsán személy szerint engem olyan érzés fogott el, mint amikor az ember epekedve várja mondjuk a Freedom House szokásos éves jelentését, izzadó tenyérrel, várakozva nézi a táblázatot, köt fogadásokat a barátaival, hogy vajon idén hány hellyel csúszott vissza Magyarország a sajtószabadság periódusos rendszerében. Aztán egyszer csak az ember mutatóujja a lista legvégén megtalálja hazánk nevét, és belenyilall a felismerés: „Nahát, már Mozambik is megelőz minket sajtószabadságból.” Ez ám az ítélet!

Az UEFA döntése jelen esetben hasonló, azonban mégis más. Más, mert itt most nem csak arról van szó, hogy egy politikailag és ideológiailag motivált nemzetközi szervezet ítélte el hazánkat. Nemcsak az igazságtalanság fájó – mert azt magyarként már megszokhattuk –, hanem jelen esetben a büntetés is az. Nézzük meg azonban jobban, mire is alapozta az Európai Labdarúgó-szövetség a döntését! A büntetés egyik okaként például az merült fel, hogy a magyar szurkolói táborban többször is egy anti-LMBTQ feliratú táblát tartott fel pár szurkoló. Na már most, ha lehet pro-LMBTQ-akciót szervezni, akkor miért nem lehet ellenállni ennek a propagandának? Ahogy az is érthetetlen, hogy miért ne lehetne ellentétes véleményen bárki is a Black Lives Matter mozgalommal? Miért ne mondhatná azt például, hogy nekünk, magyaroknak, köszönjük szépen, de semmi közünk sincsen a gyarmattartó-rabszolgatartó birodalmak korábbi történelméhez? Ahogy a BLM szélsőséges baloldali agendájával sincs közös metszetünk. Zárójelben jegyezném meg, hogy ebből az egész térdepelésműsorból talán a leginkább szánalommal teli mégiscsak az ír válogatott volt, mely esetében ép ésszel fel sem fogható, hogy az írek mégis milyen oknál fogva ereszkedtek le, mert többet szenvedett nép a gyarmati elnyomástól Európában talán csak egy van: a lengyel. Az UEFA pedig azzal, hogy nyíltan kiáll a BLM mellett, legitimálja az amerikai–angol eseményeket is, melyek során a csőcselék komplett városokat gyújtott fel, boltokat fosztott ki, ártatlan embereket gyilkolt meg.

Mindez tehát az UEFA álláspontja szerint teljesen rendben van, hiszen az ügy jó. Ismerős mindez valahonnan.

A fent említett példákkal természetesen nem csak az a baj, hogy az UEFA teljesen nyíltan áll ki a baloldali-liberális propaganda mellett. Hanem az is, hogy minden más olyan megnyilvánulást viszont nem tűr el, tilt, amely a saját politikai agendáját rossz színben tünteti fel. Úgy látszik, hogy a kelet-európai – kivéve az ukrán –, konzervatív és vallásos meggyőződésű szurkolók véleménye egyáltalán nem számít a szövetségnek. Nehezen értelmezhető ugyanis másként, hogy például a német kapitány szivárványos karszalagja, melyet Manuel Neuer viselt a német–magyar meccsen, az teljesen oké. Ahogy az UEFA is az LMBTQ-mozgalom színeire változtatta saját logóját a pride hónap tiszteletére. A homoszexualitás ugyanis egy vallásos muzulmán vagy keresztény számára bűn, tehát őket mindez negatívan érintheti. Ez azonban nem probléma. Megszokhattuk már, hogy az elvek csak addig fontosak, amíg nem kerülnek összeütközésbe a nagy európai nemzetek éppen aktuális ideológiáival.

Felmerül azonban a kérdés, hogy ha a korábban gyarmattartó országok mostanság előszeretettel tanúsítanak megbánást korábbi bűneik miatt, mindezt térdepeléssel kifejezve, akkor, ha valaki minderre nemet mond, ugyanezen országok hogyan is reagálnak. Igen, pontosan ugyanazokkal a gyarmattartó és birodalmi erőszakos reflexekkel büntetik meg ezen bűnös népeket, amelyek ellent mertek nekik mondani. Mindebből pedig jól látszik, hogy a nyugati országokban ugyanaz a felsőbbrendű, gyarmattartó logika érvényesül, ami évszázadokkal ezelőtt is. A különbség talán csak annyi, hogy most nem Afrikában basáskodnak, hanem Kelet-Közép-Európát oktatják ki, hogy hogyan is kell késsel-villával enni.

Szomorú ugyanakkor, hogy mindehhez a magyarországi baloldal és annak sajtója csaholva asszisztál. Szomorú, hogy magyarországi politikusoktól olyanokat lehet olvasni, hogy szívesebben lennének írek, mint magyarok. Ez persze nem meglepő attól a párttól, amely minden nyugat-európai ideológiának azonnal lefekszik. Aki európai magyar – jelentsen ez bármit is. Az UEFA ítélete kapcsán is inkább az örömé a főszerep a baloldal részéről, mintha az UEFA jogosan büntette volna meg a magyarokat. Ezzel szemben az történt, hogy ha lehet pró véleményt nyilvánítani, akkor lehessen kontrát is. A szövetség pedig nem a „bűnösökre” mérte ki ítéletét – jogosan vagy sem –, hanem minden egyes magyart megbélyegzett, és minden magyar számára ellehetetlenítette, hogy a következő két-három európai mérkőzésen hazája válogatottjának szurkolhasson. Ezt hívják úgy, hogy a kollektív bűnösség elve – melyet talán éppenséggel pont a németek érthetnének meg a legjobban. Szomorú, hogy ma, 2021-ben ezt ugyanúgy alkalmazzák.

Kíváncsian várhatjuk ugyanakkor, hogy amennyiben jelentős pénzbüntetésre és több zárt kapus meccsre ítélték hazánkat, akkor az UEFA mégis milyen ítéletet fog hozni az angolok esetében. Londonból ugyanis olyan képsorok érkeztek, hogy jegy nélküli szurkolók özönlöttek be a Wembley-be, átverekedve magukat a kordonokon és a biztonsági őrök garmadáján. A meccs után pedig a vesztes csapat drukkerei egymást verték szét a városban, de volt olyan szurkoló is, akit egyenesen a Temzébe hajítottak. Ahogy az is érdekes kérdéseket vet fel, hogy az UEFA miért is nem vizsgálta a német–magyar meccsen a himnuszok közben szivárványos zászlóval befutó férfit, és ezért a német szövetség miért is nem kapott büntetést. Ezzel szemben a Puskásban több mint ötvenezer ember szurkolt békésen, rendbontás nélkül, kiváló szervezés mellett. A magyar válogatott remekül helytállt a torna legnehezebb csoportjában. Ami azt vetíti előre, hogy a magyar válogatott hasonlóan kiváló teljesítményt fog nyújtani a jövőben is – akár a 12. játékosa nélkül.

Hajrá, magyarok!

A borítóképen: magyar szurkolók a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának második fordulójában játszott Magyarország – Franciaország mérkőzés végén a Puskás Arénában 2021. június 19-én.

Fotó: MTI/Kovács Tamás