Továbbá nekünk nem kormányhiteleink voltak, mint a lengyeleknek, akiknek az amerikai kongresszus elengedte a hiteleit a lengyel politikai lobbi nyomására. Nekünk értékpapírban, magántulajdonosoktól felvett kölcsön formájában állt fenn az adósságunk, amit roppant nehezen lehetett volna csökkenteni. Fizetnünk kellett, hiszen a gazdaság működtetéséhez szükséges minimális deviza sem állt rendelkezésünkre. Ha nem nyilatkozunk már a választások idején arról, hogy fizetni fogunk, az ország heteken, hónapokon belül összeomlott volna. Miért? Mert a termeléshez szükséges importot sem tudtuk volna miből kifizetni. Könyvek jelentek meg nagy példányszámban, amelyek utólag is vádoltak bennünket. De hogyan is lehetett feltételezni a rendszerváltás kormányáról a nemzetellenes szándékot?!

Visszatekintve látható, hogy tisztességes és korántsem szürkeállomány nélküli csapat volt az akkori  vezetés. Itt kell megjegyeznünk, hogy jelenlegi politikai szabadságunk alapvető feltétele éppen a külföldi finanszírozás arányának az igen lényeges csökkentése volt, amely kimondottan a 2010 utáni gazdaságpolitika nagy eredménye.

Mások azt vetették a kormány szemére, hogy politikai okokból nem akar az oroszokkal kereskedni. Ez is egy képtelen vád. Szívesen adtunk volna mi el nekik, hiszen csak akkor tudja a kormányzat a foglalkoztatást biztosítani a polgárainak, ha van piaca! De 1992-re az oroszoknak már több mint egymilliárd dollárnyi tartozása volt felénk. Azaz nekünk kellett volna nekik hitelezni! Miből, amikor mi magunk is hitelre szorultunk?! Csapdában volt az ország, adósságcsapdában. De azt is kevesen értették meg, hogy ennek nemcsak a KGST volt az oka, hanem az amerikai gazdaságpolitika is. Paul Volcker Fed-elnök a csillagokig emelte a kamatokat, ezzel ellehetetlenítette a dollárban adós országokat szerte a világban. Köztük minket is. Hiszen a nemzetközi hitelek változó kamatozásúak voltak, a dollárkamatokhoz igazodtak. 

A kezdő politikuscsapatra nehéz hónapok, évek vártak. Elképesztően nagy feladat volt a jogrendszer átalakítása, a szocia­lista időkben elkezdődött spontán privatizáció törvényes mederbe terelése, a pénzügyi rendszer felépítése, konszolidálása, a kárpótlás számos hullámának a megvalósítása. Nem voltak a folyamatok hiba nélküliek, de utólag mindenki nagyon bölcs lehet. Ellenséges médiatűzben, taxisblokáddal, kisgazda-obstrukcióval, a népi szárny szakításával terhelten kellett menetelni, csalódott embertömegek közepette. Miniszterelnökünk rá is áldozta az életét. A kormány mégis kitöltötte a négy évét, a társadalombiztosítás működött (egyedüliként nem omlott össze a régióban), a jogállam fennmaradt. 

Tisztelet a rendszerváltóknak! A tábornokoknak, a hadnagyoknak és a közkatonáknak.

A szerző közgazdász, nyugalmazott egyetemi tanár

Borítókép: Boross Péter korábbi miniszterelnök, mellette, Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum volt elnökhelyettese, Pettkó András és Csáky András volt MDF-es és független országgyűlési képviselők                                                         Fotó: MTI/Soós Lajos