A hét végén Pride volt Pécsen. Az ellenzéki hírportálok felszabadult örömről, ünnepi hangulatról, békés, jó hangulatú felvonulásról, a szeretet hirdetéséről írtak, mintha csak a budapesti eucharisztikus kongresszusról tudósítottak volna. A közzétett videófelvételeken pedig gondosan ügyeltek arra, hogy csupa jó arcú fiatalt és konszolidált polgárt mutassanak a nagyközönségnek. Meg aranyos öreg néniket, akik elérzékenyülnek a jó arcú, lelkes fiatalok láttán. Akik – mint azt a Népszava megírta – szám szerint ezerhétszázan voltak. „Mivel a menet beszűkített térben hömpölygött, könnyen megszámolhatók voltak a demonstrálók” – írták.
Valószínűleg azonban a számolás sem megy jobban, mint az ellenzéki előválasztás lebonyolítása és a kínos informatikai fiaskó kommunikálása, ugyanis az Index arról írt, hogy „több mint kétezren vonultak az első vidéki Pride-on”, a 24.hu szerint pedig „legalább háromezren vettek részt az első pécsi Pride felvonuláson”. Szóval akadt némi gond a számolással és az egységes kommunikációval is.
Függetlenül a résztvevők létszámától, a pécsi Pride nagyjából olyan volt, mint a budapesti, egy kicsit kisebb kiadásban. A legkevésbé sem csupán egy „jó hangulatú felvonulás”, hanem egy homoszexualitást és a genderideológiát népszerűsítő rendezvény. Ahol szokás szerint megjelent Perintfalvi Rita, aki egy ideje görcsösen igyekszik elhitetni velünk, hogy a kereszténység és a homoszexualitás békésen megférhet egymás mellett, és ebbéli igyekezetében lassan a Bibliát is átírja.
Ott volt Fegyőr is, aki ismét szivárványszínűre festette a képes felét – úgy látszik, az arcfestés kimaradt nála kisgyermekkorban, mert állandóan kipingálja a képét, focimeccsen piros-fehér-zöldre, melegfelvonuláson szivárványszínűre. Igazi kaméleon, mindig idomul a környezetéhez. Wass Albert így ír az ilyenekről: ez „a létfenntartó erő egyik automatikus megnyilatkozása […] civilizált önvédelmi kísérlete a fizikailag és erkölcsileg gyönge egyedeknek. A primitív állatvilágban is találunk hasonlót. Azonban ott is a gyöngeséggel jár együtt. Hernyók, rovarok átveszik a környezetük színét. Föl egészen a kaméleonig. De már sem a farkas, sem a vadgalamb nem képes színt cserélni önvédelmi célból.”