A hét végén Pride volt Pécsen. Az ellenzéki hírportálok felszabadult örömről, ünnepi hangulatról, békés, jó hangulatú felvonulásról, a szeretet hirdetéséről írtak, mintha csak a budapesti eucharisztikus kongresszusról tudósítottak volna. A közzétett videófelvételeken pedig gondosan ügyeltek arra, hogy csupa jó arcú fiatalt és konszolidált polgárt mutassanak a nagyközönségnek. Meg aranyos öreg néniket, akik elérzékenyülnek a jó arcú, lelkes fiatalok láttán. Akik – mint azt a Népszava megírta – szám szerint ezerhétszázan voltak. „Mivel a menet beszűkített térben hömpölygött, könnyen megszámolhatók voltak a demonstrálók” – írták.
Valószínűleg azonban a számolás sem megy jobban, mint az ellenzéki előválasztás lebonyolítása és a kínos informatikai fiaskó kommunikálása, ugyanis az Index arról írt, hogy „több mint kétezren vonultak az első vidéki Pride-on”, a 24.hu szerint pedig „legalább háromezren vettek részt az első pécsi Pride felvonuláson”. Szóval akadt némi gond a számolással és az egységes kommunikációval is.
Függetlenül a résztvevők létszámától, a pécsi Pride nagyjából olyan volt, mint a budapesti, egy kicsit kisebb kiadásban. A legkevésbé sem csupán egy „jó hangulatú felvonulás”, hanem egy homoszexualitást és a genderideológiát népszerűsítő rendezvény. Ahol szokás szerint megjelent Perintfalvi Rita, aki egy ideje görcsösen igyekszik elhitetni velünk, hogy a kereszténység és a homoszexualitás békésen megférhet egymás mellett, és ebbéli igyekezetében lassan a Bibliát is átírja.
Ott volt Fegyőr is, aki ismét szivárványszínűre festette a képes felét – úgy látszik, az arcfestés kimaradt nála kisgyermekkorban, mert állandóan kipingálja a képét, focimeccsen piros-fehér-zöldre, melegfelvonuláson szivárványszínűre. Igazi kaméleon, mindig idomul a környezetéhez. Wass Albert így ír az ilyenekről: ez „a létfenntartó erő egyik automatikus megnyilatkozása […] civilizált önvédelmi kísérlete a fizikailag és erkölcsileg gyönge egyedeknek. A primitív állatvilágban is találunk hasonlót. Azonban ott is a gyöngeséggel jár együtt. Hernyók, rovarok átveszik a környezetük színét. Föl egészen a kaméleonig. De már sem a farkas, sem a vadgalamb nem képes színt cserélni önvédelmi célból.”
Az utóbbi időben a nyilvánosság elől elrejtőzött Cseh Katalin is fölbukkant, aki a „szavazatmaximálás” (helyesen: szavazatmaximalizálás) szóösszetételt kiáltotta bele az éterbe, pedig a hozzá kapcsolódó cégbirodalom által elnyert, cirka 4,5 milliárd forintnyi uniós közpénz alapján sokkal őszintébb lett volna, ha profitmaximalizálást kántál jó hangosan. De hát azt nem lehet, mert az pont ellene menne a szavazatmaximalizálásnak…
Megjelent továbbá Steiner Kristóf „médiaszemélyiség”, aki arról elmélkedett, hogy jövőre talán már minden komolyabb vidéki városban lesz Pride. És megjelent egy 14 éves kislány, aki „rájött, hogy meleg”. Nyilván függetlenül attól a propagandától, ami itt évek óta zajlik. És megjelentek fiatal fiúk csak azért, mert ez egy jó buli. Akik legközelebb majd azt találják jó bulinak, hogy kipróbálják a homoszexuális kapcsolatot. Aztán majd valami pszichológus elmagyarázza nekik, hogy tulajdonképpen születésüktől fogva a saját nemükhöz vonzódnak, csak a heteronormatív társadalomban ezt korábban nem élhették meg. Sőt, lehet, hogy egy jó kis nemváltoztató műtétre is sikerül majd rábeszélni valamelyiküket.
Nem jelent meg viszont az egyébként ellenzéki pécsi városvezetés, akik biztos, ami biztos, a Pride előtt megrendeltek egy helyi közvélemény-kutatást, amelynek az eredménye szerint a pécsiek többsége nem támogatja, hogy a város vezetői részt vegyenek a felvonuláson. Ők pedig – mint „fizikailag és erkölcsileg gyönge egyedek” – engedtek a nyomásnak. Egyrészt rendelkezésre bocsátották a városukat a felvonulásra, hogy így feleljenek meg politikai főnökeik és a fővárosi liberális elit elvárásának, másrészt viszont maguk nem mentek ki a felvonulásra, hogy így feleljenek meg a pécsieknek.
A fő kérdés a pécsi Pride kapcsán azonban nem az, hogy kik jelentek meg és kik nem. A fő kérdés, hogy egyáltalán hogyan történhetett ez meg? Hogyan lehetett Pécsen melegfelvonulást szervezni 2021. szeptember közepén, három hónappal a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló, 2021. évi LXXIX. törvény elfogadása után? A törvény ugyanis egyértelműen fogalmaz. A következő rendelkezéssel egészítette ki mind a gyermekvédelmi, mind pedig a családvédelmi törvényt: „E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” A törvény 2021. július 8-án hatályba lépett, tehát ezek a rendelkezések azóta élnek és mindenkire nézve kötelezők.
A Pride kimeríti a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása és a homoszexualitás népszerűsítését. Tekintettel arra, hogy a felvonulás hét végén, fényes nappal, a belvárosban volt, így kifejezetten elérhető volt 18 éven aluliaknak. Mindebből az következik, hogy a Pride-ot egyszer s mindenkorra be kell tiltani! Vagy legfeljebb este tíz óra után, valahol a külterületen engedélyezni. Nem kell ehhez külön végrehajtási rendelet, a törvény egyértelműen fogalmaz. De ha már a magyar államigazgatás nem mer egy törvény alapján eljárni, és mindenképpen hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletre vár, akkor ki kell adni a végrehajtási rendeletet. És nem elég csak a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendeletben azzal kipipálni a törvényben foglaltakat, hogy templomtól és iskolától hány méterre, mit és milyen csomagolásban lehet árulni. Mert ezek csak a törvényben szereplő egyes rendelkezéseket érintenek, de a lényeget érintetlenül hagyják.
Ha e tekintetben továbbra sem változik semmi, ha továbbra is el kell viselnünk a Pride-ot és bámulnunk kell a szivárványos zászlót egyes – egyre több – polgármesteri hivatalokon, akkor mi értelme volt annak, hogy végre meghozták azt a törvényt, amit sokan évek óta követeltünk? Akkor hogyan hiheti bárki is, hogy ebben az országban a törvények betartása kötelező? Akkor hogyan bízhatunk abban, hogy nem következik be az, amiről a felvonuláson Steiner Kristóf elmélkedett, hogy jövőre talán már minden komolyabb városban lesz Pride? Ha a törvény csak írott malaszt, akkor mi értelme van az Európai Unióval való konfrontációnak?
Azt várjuk a kormánytól, hogy tartassa be a törvényt, tiltsa be a Pride-ot és akadályozza meg, hogy „minden komolyabb városban legyen Pride”. Továbbá, hogy tiltsa meg a szivárványos zászló közterületen és középületeken való megjelenését, illetve elhelyezését, mert a szivárványos zászló szintén a törvény által nevesített tartalmakat népszerűsíti, és a közterületen és a középületeken látható szivárványos zászlókkal 18 év alattiak is találkoznak.
Szerezzünk végre érvényt a többség akaratának és a törvénynek – ha már egyszer az Országgyűlés volt elég bátor meghozni azt!
A szerző közgazdász, politológus
Borítókép: Cseh Katalin Facebook-oldala
