A baloldali sajtó sok dologra kínál tájékozódási lehetőséget. Meglepi önöket ez a felütés? Pedig őszintén így gondolom. Például mindig irányba helyez minket. Pontosan azzal ellenkező irányba, mint amiben ők munkálkodnak. Az is tanulságos, hogyan védik meg az embereiket, miként váltanak akár napok alatt is irányt. Vagy hogyan felejtenek el teljesen ügyeket.
Ott van például Donáth László esete, aki immár maga sem tagadja, hogy zaklatott egy takarítónőt. Ő mindössze azt mondja, nem úgy, nem olyan körülmények között, és különben is, miért érzékelte a kollégája azt annak, ami. Mi volt az ügy kezdetén és mondjuk a közepéig az ellenzéki sajtó alapállása? Donáth Lászlót kitalált indokok alapján támadja a propaganda. El akarják lehetetleníteni, hogy ezzel is rombolják lánya, Donáth Anna politikai komolyanvehetőségét.
Azt most tegyük félre, milyen szépen rajzolódik ki az egykori komcsi elit saját érinthetetlenségébe vetett hite Donáth eljárásában. Mert ha van echte komcsi família, az a Donáth. Kezdve Donáth Ferenccel, Rákosi bizalmi emberével, aki gyorsan lépegetett felfelé a 40-es évek végén a pártranglétrán, hogy aztán állítólagos „csalódottként” – mint oly sok rákosista – a Kádár-rendszer csendes kritizálója legyen.
Azt önök is megfigyelték, hogy azok a reformkomcsik, akik utólag annyi kivetnivalót láttak a kádárizmusban, szinte mindig hangos és meggyőződéses rákosistaként indultak? Ez az egész értelmiségi vircsaft, a titkos találkozók bizonyos dolgozószobákban és szalonokban az 1970-es években és az állítólagos külföldre kényszerítések valahogy mindig egy irányba mutattak: a kádári komcsik érezték, hogy ezek az elvtársak nem szívből vannak velük, hiszen ők a valódi, sztálinista jelleg miatt lettek a mozgalom részei. A legegyszerűbb az volt, ha hagyták nekik megjátszani a finom, „entellektüel” belső ellenzékit, aztán legyenek már kussban.
Donáth László, majd Donáth Anna is ebből a közegből érkezett. Az elit „mindent lehet, mindent megtehetek” mentalitásával. Hát csodálkozunk, hogy az egyházából azóta többen is panaszkodtak Donáth Lászlóra? Mondom még egyszer: ők elhitték, hogy mindent lehet nekik. Aztán kiderült, hogy szerencsére nem. Sőt egyre kevesebb dolgot lehet.
Mindezt azért akartam elmondani, mert jól megmutatja, miért viselkedik úgy a baloldali sajtó a Momentum másik kirakatarcával, Cseh Katalinnal. Azzal a politikussal, aki körül a cégháló hetente kínál friss témákat. Nem foglalkoznak vele, mert kényelmetlen. És a valóságban ezzel leplezik le magukat: amikor a sajátjaik kínos ügyeit nem tálalják semmilyen agendában sem, kibukik, hogy maguk is vesztes helyzetet látnak benne.
Mint azt a Magyar Nemzet megírta, Cseh Katalin cégei már évekkel ezelőtt botrányt kavartak. Ráadásul nem is Budapesten vagy Vácon, hanem Szécsényben. 2019-ben, az esedékes szécsényi képviselő-testületi ülésen az egyik önkormányzati képviselő, Serfőzőné Fábián Erzsébet a felszólalásában elmondta, hogy a Mondat Nyomdaipari Kft. és a Royal Press Hungary Nyomdaipari és Kommunikációs Kft. szerinte bűncselekménygyanús módon juthatott hozzá másfél milliárd forint támogatáshoz.
A helyzet azért különösen érdekes, mert Szécsény kiemelten kedvezőtlen adottságú településnek számított, így adott cégek az önrészt egészen minimalizálva tudtak felvenni támogatást, hogy a térséget fejlesszék. A képviselő asszony fejében pedig szöget ütött, hogy ezek a cégek mégis miben járultak hozzá ahhoz, hogy Szécsény profitáljon? Például milyen munkavégzés látszik abban az épületben, amit fióktelepnek neveztek meg és ami mellesleg az önkormányzat tulajdona? A testületi ülésen az is kiderült Stayer Lászlótól, Szécsény polgármesterétől, hogy azon a fióktelepen bizony semmit sem csináltak, lévén az ingatlan kulcsát el sem kérték.
Miért fontos ez? Mert mindkét cég, a Mondat Nyomdaipari Kft. és a Royal Press Hungary Nyomdaipari és Kommunikációs Kft. is Cseh Katalinékhoz kötődik. Annak a céghálónak a részei, amelyek majdnem ötmilliárd forint támogatást kaptak az elmúlt években. Ezek, ugye, azok az évek, amikor Cseh Katalin és elvtársai állításai szerint kizárólag azok juthattak hozzá bármilyen támogatáshoz, akik úgymond a NER lekötelezettjei.
Itt megint álljunk meg egy pillanatra, mert az ügy ezen momentumát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az csak a hab a tortán, hogy a korrupcióra annyira érzékeny Cseh Katalinról egyre inkább bebizonyosodik, bizony a mutyiban is benne lehetett. Ennek egészen pontos mértékét a hatóságok feltárják, megállapítják. Az azonban a napnál is világosabb, bebizonyosodott, hogy hazudtak. Hazudtak, amikor azt állították, hogy csak a „csókosoknak” jár az uniós támogatás. Hazudtak, mert ebből az ügyből is fényesen látszik, hogy bárki, bármilyen támogatáshoz hozzájuthat.
Ezért nem beszél erről senki az ellenzéki sajtótermékekben. Ezért övezi döbbent, dermedt csend Cseh Katalin ügyét az ellenzéki pártok között. Egyszerűen nem tudnak mit mondani, annyira kétségbeejtően negatív számukra az ügy. Egyrészt nem tudnak semmit mondani, mert ahogy fentebb is említettem, nyilvánvalóvá lett, hogy narratívájuk egyik legfőbb pontja, az uniós támogatások kiérdemlésének ügye nem létezik. Ennél egyértelműbben pofára esni e kérdésben nehezen lehetne.
Másrészt ahogy dőlnek ki a csontvázak a szekrényből Cseh Katalinnal kapcsolatban, ha bármit is mondanának, azzal a saját elvtársukat kevernék bajba. Hiszen így, hogy a büntetőjogi felelősség lehetősége is egyre komolyabban felmerül, korábbi állításaikkal összhangban nekik kellene a leghangosabban a kivizsgálást sürgetniük. Furcsa, nagyon nehezen érthető okok miatt ezt mégsem teszik.
Hadd invitáljam egy játékra a kedves olvasókat! Képzeljük el, hogy nem is hasonlót, csak ennek a töredékét szellőztetik meg egy kormánypárti politikusról. Csak a gyanúját ugyan, de felvetik, hogy köze volt EU-s pénzek talán, esetleg, elképzelhetően nem tisztességes felhasználásához. Semmilyen konkrét dokumentum nem lenne, mint itt, se cégháló, önmagában csak a gyanú és a hangzatos címek lehetősége. Önök szerint hasonlóan tartózkodó lenne az ellenzéki sajtó, mint most, Cseh Katalin esetében? Önök szerint a nemzetközi sajtó megtekintené az ügyet, majd arra jutna, hogy ezt inkább hagyjuk, nekünk erőteljesebb tények kellenek?
Ugyan, hiszen tudják a választ: a Washington Posttól a Financial Timeson át a CNN-ig ez dominálná még a nemzetközi közbeszédet is, nem beszélve a hazai heccsajtóról. Minden tele lenne a gyanúval oda és vissza. Illeszkedne az agendájukba, tehát ezerrel nyomatnák.
Ilyen esetekben bújik ki a szög a zsákból. Itt lepleződik le egyszersmind a nemzetközi fősodratú média is. Őket nem az ügy érdekli, hanem az ebből nyerhető vagy veszthető politikai haszon. És ne legyen kétségünk, bármi kiderülhet Cseh Katalinról, soha nem fogunk balos sajtótermékek oldalain olyat látni, amiben felvetik az EP-képviselő felelősségét. Azért nem, mert ők nem függetlenek, objektívek és a többi, hanem a vasszigorral irányított propaganda eszközei. 2022 tavasza pedig nagyon közel van, és úgy kell tenni, mintha a hazai ellenzék feddhetetlen volna, amely az elérhető világok legjobbikát hozná el Magyarországnak.
Az egyik legjobb dolog mostanság figyelni az ellenzéki sajtót. Mert a lazaság, gonzóság és erőltetett fiatalság mögött csak görcsös igyekezet, megfelelési kényszer és ökölbe szorult kezek vannak. Nagyon jó ezt látni!
A szerző újságíró, műsorvezető
