A baloldali sajtó sok dologra kínál tájékozódási lehetőséget. Meglepi önöket ez a felütés? Pedig őszintén így gondolom. Például mindig irányba helyez minket. Pontosan azzal ellenkező irányba, mint amiben ők munkálkodnak. Az is tanulságos, hogyan védik meg az embereiket, miként váltanak akár napok alatt is irányt. Vagy hogyan felejtenek el teljesen ügyeket.
Ott van például Donáth László esete, aki immár maga sem tagadja, hogy zaklatott egy takarítónőt. Ő mindössze azt mondja, nem úgy, nem olyan körülmények között, és különben is, miért érzékelte a kollégája azt annak, ami. Mi volt az ügy kezdetén és mondjuk a közepéig az ellenzéki sajtó alapállása? Donáth Lászlót kitalált indokok alapján támadja a propaganda. El akarják lehetetleníteni, hogy ezzel is rombolják lánya, Donáth Anna politikai komolyanvehetőségét.
Azt most tegyük félre, milyen szépen rajzolódik ki az egykori komcsi elit saját érinthetetlenségébe vetett hite Donáth eljárásában. Mert ha van echte komcsi família, az a Donáth. Kezdve Donáth Ferenccel, Rákosi bizalmi emberével, aki gyorsan lépegetett felfelé a 40-es évek végén a pártranglétrán, hogy aztán állítólagos „csalódottként” – mint oly sok rákosista – a Kádár-rendszer csendes kritizálója legyen.
Azt önök is megfigyelték, hogy azok a reformkomcsik, akik utólag annyi kivetnivalót láttak a kádárizmusban, szinte mindig hangos és meggyőződéses rákosistaként indultak? Ez az egész értelmiségi vircsaft, a titkos találkozók bizonyos dolgozószobákban és szalonokban az 1970-es években és az állítólagos külföldre kényszerítések valahogy mindig egy irányba mutattak: a kádári komcsik érezték, hogy ezek az elvtársak nem szívből vannak velük, hiszen ők a valódi, sztálinista jelleg miatt lettek a mozgalom részei. A legegyszerűbb az volt, ha hagyták nekik megjátszani a finom, „entellektüel” belső ellenzékit, aztán legyenek már kussban.
Donáth László, majd Donáth Anna is ebből a közegből érkezett. Az elit „mindent lehet, mindent megtehetek” mentalitásával. Hát csodálkozunk, hogy az egyházából azóta többen is panaszkodtak Donáth Lászlóra? Mondom még egyszer: ők elhitték, hogy mindent lehet nekik. Aztán kiderült, hogy szerencsére nem. Sőt egyre kevesebb dolgot lehet.