A Márki-Zay-művelet a szabadság ellen

A Gyurcsány-féle hazafiatlan népfront előválasztásnak hazudott komédiájának nem volt valódi tétje, de a szemfényvesztés azért szolgál néhány tanulsággal. A kenetteljes, szemforgató összefogósdi mögül először is időről időre kivillant a legkíméletlenebb, ziháló hatalomvágy. A nyilvános üzengetések megmutatták, miféle ócska, pusztán hatalomtechnikai trükköket érvényesítő kormányzásra számíthatunk, ha ez a szedett-vedett bagázs valamilyen végzetes baleset nyomán ismét karmaiba kaparintja az ország vezetését.

Nyilvánvalóvá vált azután, hogy a moslékkoalíció miniszterelnök-jelöltségre áhítozó ripacsai sok mindennek nevezhetők, jellembajnoknak azonban bizonyosan nem. A legnagyobbat bukó Fekete-Győr például azzal tűnt fel a színen néhány évvel ezelőtt, hogy nem meggyőződésből, hanem pusztán a belépő hatásossága miatt hazug, mert kizárólag Budapesten folytatott gyűlöletkampánnyal fúrta meg pártjával együtt a magyarországi olimpiát. Vagyis a rendezői balról bekacsázva indulásból hazaárulóvá vált.

A Jobbik Vona által elkezdett Ballikká züllesztését beteljesítő Jakab a törleszkedő árulás legvisszataszítóbb megtestesítője, aki addig berzenkedett gazdája, Gyurcsány ellen, mígnem utóbbi a versenyhelyzetet eleve lenullázó elvtelen paktum megkötése után kipenderítette a tánctérről. A zabrált Apró-villából lopást és elszámoltatást káráló, családilag bolsevik Gyurcsányné miféleségét nem kell részletezni.

A balfék Karácsony (akivel kapcsolatban, vele ebben egyetértve, nekünk is alapvetően az az érzésünk, hogy mi a franckarikáért vállalta el ezt az egészet) Gyurcsánytól Gyurcsányig jutott, hogy végül, gyaníthatóan külföldön meghozott döntés nyomán, befejezett múltként aláhulljon a biciklisávjai meg a csövesei közé.

Aztán itt van ez az álkonzervatív Márki-Zay, aki össze akar fogni Gyurcsánnyal és Dobrevvel, és akit a Bajnai-kormány pénzügyminisztere, Oszkó Péter nemes egyszerűséggel csak futóbolondnak titulált. A magát jobboldalinak hazudó hódmezővásárhelyi Cipolla az úgynevezett előválasztás (valójában tekergőző-furakodó helyezkedés) során sebes szélkakaskodást produkált, csoda, hogy nem repült le a nyakáról a feje. Az első forduló után először azt mondta, hogy Dobrevvel több dologban egyetért, mint Karácsonnyal. Aztán azt mondta, hogy közösen indulnak Gyurcsányné ellen Karácsonnyal, győzelmük esetén pedig majd elosztják a szajrét, azaz a zihálva vágyott hatalmat. Ámde Karácsony még haza sem ért a közös sajtótájékoztatóról a bedugult Budapesten, Márki-Zay már azt vágta a fejéhez, hogy az időközben visszalépett Tóth Csabával, a – nevezzük így eufemisztikusan – szocialista hatalomgyakorlás emblematikus figurájával közösen vezette Zuglót – noha Karácsony azt állította, hogy nevezett Tóth elvtárs korábban megfenyegette őt.

Hogy pontosan mi történt egy hét alatt, ki és hol döntött, azt csak sejthetjük; a magunk részéről biztosak vagyunk benne, hogy a végső parancsot némi zsarolás után külföldön adták ki, hiszen az egész ellenzéknek látszó siserehad látványosan idegen érdekek ügynökeként mozog.

A második körben Gyurcsányné és Márki-Zay feszült egymásnak. Két sötét alak, a régi és az új bolsevizmus irtóztató figurái.

Utóbbi már 2018 februárjában, a már akkor építgetett moslékkoalíció epizódsikerét hozó hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás kampányában akasztással fenyegette meg a kormányt, így: „nem akarom mondani, hogy a kandelábereket mire lehet még használni a plakátok ragasztásán kívül”. Ez tehát az alaphang, ami tökéletesen rezonál a hazafiak holttesteit vasvillával IFA-platóra hányni vágyó vérgőzös gyűlöletre és a jogállam, a törvényesség megszüntetését nyíltan hirdető diktatórikus, puccsista handabandázásra.

Ez a pszichopata lelkiség köszön vissza abban a gátlástalanságban is, amellyel Márki-Zay leb…zizott egy minisztert és egy kereszténydemokrata politikust egy bukott drogpropagandistával kvaterkázva, aljas gyávasággal persze gondosan tartózkodva konkrét nevek említésétől.

A bolsevik tempó zsigerileg sajátja Márki-Zaynak. Normális, tisztességes ember nem rögzíti titokban másokkal folytatott beszélgetéseit, a hódmezővásárhelyi kalandor viszont – talán unokatestvére, a sunyi diktafonozásról hírhedtté vált Hadházy Ákos példáját követve – ezt teszi. Jogellenesen persze, amint azt Péterfalvi Attila kijelentette a Vásárhely24 portálnak. Az adatvédelmi biztos szerint „egy polgármester nem a titkosszolgálatnak dolgozik: semmilyen jogosítványa nincs a titkos adatgyűjtésre.”

Utóbbi kijelentés tényszerűen igaz, a mondat első felének valóságosságára a konkrét személy esetében nem vennénk mérget. Egyszer talán megtudjuk, mit csinált éveken keresztül Márki-Zay és családja Kanadában és az Egyesült Államokban, van-e köze dicstelen közéleti nyüzsgésének ahhoz a tényhez, hogy odaát – állítólagos jobboldalisága ellenére – lelkesen dörgölőzött a Soros-birodalom által is támogatott Demokrata Párthoz, és mi végre szponzorálta a famíliát a fényevésnek nevezett elmebaj egyik hazai főprófétája, feltételül szabva, hogy hazaköltözzenek – amint ezekről maga beszámolt a Szeretemország című „beszélgetőkönyvben.” Aminek ki a szerzője, na ki? Bizony, Kálmán Olga, az ATV egykori ÁVH-kihallgatótiszt stílusú propagandistája, a Gyurcsány-párt, így Dobrev egyik pitbullja.

Hoppá?

Hoppá bizony.

Vásári komédia volt ez, nem előválasztás. Annál inkább, hiszen a miniszterelnököt az Országgyűlés választja. Szokásjog alapján ugyan a köztársasági elnök a győztes lista vezetőjét kéri fel kormányalakításra, de ez jogilag nem kötelezi a parlamenti többséget. Pláne akkor, ha azt a jogot, a törvényt jó előre nyíltan semmibe vevő, vagyis önkényuralmat, diktatúrát meghirdető szélsőbaloldali politikai erő adja. Akik az előválasztási szemfényvesztésben új ellenzék megszületését vélik felfedezni, végzetes tévedésben vannak. A bohózat első körének eredményeiből fakadóan a hazaáruló népfront esetleges győzelme esetén, akárkinek is hívják a miniszterelnököt, a Gyurcsány-párt diktálja majd a tempót. Az elvtelen, mindennap más ideológiát hirdető új jakobinizmus továbbra is a régi bolsevizmus foglya marad, párhuzamosai nem a végtelenben, hanem itt és most találkoznak, a váltót pedig idegenben állítgatják szabadságunk, jövőnk megfojtására.