Most, amikor az életet fenyegető világjárvány rettenete mindnyájunkban munkál, különös jelentőséget kellene adnunk a karácsonynak. Azt a minőségi tartományt nyitja meg bennünk, amelyben az életet megváltó, megőrző, megújító hit lakozik, ahol a szakrális parancsolatokban általános életvédő és éltető törvények fogalmazzák meg, hogy védjük meg magunkat és egymást, törékeny életünket, és miképpen emeljük a létezést magasabb szintre, hogy fenn lehessünk „az ember magasán”, mint Áprily Lajos költőnk írta. A karácsony megtestesíti a reménységet, és kultikus magaslatra emeli a szeretetet mint a kapcsolatok, az összetartozás, a szolidaritás humán minőségét.
A járvány válságfolyamatában különösen megnyílhat a lelkünk a hálára, hogy életben maradunk, a tudomány, az emberi ész és hit segítségével megmenekülhetünk a biztos pusztulástól. Szembesülhetünk azonban azzal, hogy egyidejűleg bizalmi válság is kialakult. Nem bízunk a tudomány objektív bizonyítékaiban sem, a kételkedés vírustagadásban vagy az oltás elutasításában jelenhet meg, amely életellenes, életveszélyes. Mert valójában önző tévhit, benne a saját „nagybetűs én” grandiozitása és az embertársi felelősségünk elutasítása testesül meg. Hamis érvekbe, szabadságjogokba burkolt élettörvénysértés, annak be nem látása, hogy ez a viszonyulás ön- és közveszélyes, mert a fokozódó veszélyben közös feladatunk lenne a törékeny élet minden áron és módon való védelme, tisztelete, szeretete és szolgálata, sőt továbbvitele is. Ez a közös emberi küldetésünk, ha a humán mivoltunkban „emberek” akarunk maradni.
Talán az ebben a negyedik hullámban megtapasztalható közös életfenyegetettségünk segít abban, hogy szemléleti és gondolkodási fordulatot éljünk meg. Ennek mintája azoktól ered, akik halálveszélyt éltek át, de megmenekültek. A haláltáborok, fogolytáborok túlélői, a kivégzésre jelöltek, az életükért küzdő, végül megmenekülő emberek valamennyien radikális értékátrendeződést éltek át. Első helyre került az életben maradás értéke, a szeretetkapcsolatok jelentősége, az egymás megsegítésének öröme, az összetartozás, a szolidaritás, az együttműködés. A korábbi fontosságok, materiális értékek jelentősége pedig eltörpült.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!