Baloldali szakértőkből álló televíziós műsort láttam a minap, amelyben másról sem esett szó, mintsem: a magyar gazdaság hajója jéghegynek ütközött, a Titanic-sors elkerülhetetlen. Az élmény fenomenális volt. Tudniillik a „hozzáértők” szerint mindezt az alábbiak támasztják alá: a magas infláció (az energia- és élelmiszerárak elszállása), a forint árfolyamának alakulása, valamint a legutóbbi, visszaeső növekedési szám. Akkora léket kapott a hajó, hogy vele együtt elsüllyedünk. Amennyiben pedig a baloldal kerül hatalomra, nem lesz más pályája, csak a kényszerű megszorítás, miként a kormánnyal szemben kérlelhetetlen Hinterland fogalmaz, a költségvetés „rendbetétele”.
Szegény jobboldali szavazók, mutattak rá a „szakértők”, azt sem tudják, mire voksolnak majd. Ugyanis lopakodva megkezdődött a kormány részéről is – lásd: tartalékalap létrehozása, állami kiadások lefaragása – a pénzügyi konszolidáció. Közben ellenzéki lapokat is forgattam az ünnepek során, nagyjából hasonló a hangvételük.
De fejtsük meg a baloldali szakértők által bedobott rejtvényt! Az infláció tekintélyes része importált, külföldről jön. Miután külgazdasági kitettségünk erős, ezen aligha van csodálkoznivaló. Ha drágul egy-egy termék vagy szolgáltatás, az automatikusan beépül az árakba. Egyébként volt két olyan esztendő is Magyarországon, amikor is negatívba fordultak a fogyasztói árak. Másrészt az árszint generális növekedése a gazdaság újraindításának is köszönhető. Cseppet sem mellesleg: ez a kormány volt az, amely befagyasztotta az üzemanyagárakat, valamint a rezsicsökkentésnek tulajdoníthatóan nem elviselhetetlen ütemben drágul az energia ára. A forint árfolyamának alakulása kapcsán pedig a jegybank tudatos és érezhető kamatemelésbe kezdett, a devizaspekulánsok támadását azonban nem mindig lehet kivédeni, de törekedni kell rá. Nyugalom, a jegybanki kamatemelés nem hozza magával a hitelek törlesztőrészleteinek megugrását, országosan legalábbis nem lesz hatalmas a probléma, miután a kölcsönök jelentős része már fix kamatozású. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a legutóbbi GDP-szám lehetett volna szebb is, ám éves alapon a hatszázalékos bővülésre mérget lehet venni. Nemhogy a fasorban se vagyunk, hanem az uniós államok élmezőnyében leszünk ezzel a jósolt adattal.
Korábban szóltunk már az állami kiadások visszafogásáról és a pénzügyi tartalékalap létrehozásáról: mindkettő azt szolgálja, hogy alacsonyabb legyen az államháztartás hiánya, és a külföld, a pénzpiaci szereplők és hitelminősítők bizalmát is élvezzük. Továbbra is! Mert a legszembetűnőbb eltérés a jobboldali és a balliberális kormányok között az, hogy az állam iránt megmaradt a bizalom. Szemben a 2008–2009-es helyzettel. Tartsuk ugyanis fejben, hogy az óévben extrém jó áron bocsátott ki a magyar állam devizakötvényt és töretlen az érdeklődés hazánk iránt a befektetők, a működőtőke részéről is. Magyarország a híresztelések ellenére vonzó helyszín, mind nyugati, mind pedig keleti megközelítésből. Mi sem bizonyítja ezt jobban: immár a világcégek túlnyomó része rendelkezik itt képviselettel.
Miközben a 2021-es esztendőt kipipálhatjuk, és szemlátomást a magyar gazdaság hajója nem jutott a Titanic sorsára, már mindenkit az foglalkoztat, mi lesz velünk 2022-ben. A lényeg, hogy a gyarapodás folytatódik: a legtöbb előrejelzés alapján minimum ötszázalékos gazdasági bővüléssel kalkulálhatunk. Megszorításról szó sem lehet 2022-ben sem, bármilyen hangosan is fújja a szólamot az ellenzéki kórus. A gazdaságpolitika gerincét a reálgazdaság támogatása, a magas ütemű növekedés fenntartása, valamint a családok támogatása adja. A költségvetés finanszírozásának helyzete továbbra is stabil, biztosítja a fedezetet a kormány intézkedéseihez. Mik is ezek? Csak a legfontosabb tételeket sorolom: rendelkezésre áll a szükséges központi forrás a családi adó-visszatérítéshez, a 25 év alattiak szja-mentességéhez, a 13. havi nyugdíj kifizetéséhez, a béremelésekhez vagy a munkát terhelő adók 750 milliárd forintos csökkentéséhez.
Szögezzük le, hogy sem a 2020-as, sem pedig a 2021-es esztendő – a koronavírus miatti sokk és járvány miatt – nem volt békeév, és életünk még most sem normalizálódott! Remélhetőleg túl vagyunk a negyedik hullám csúcsán, és az esetleges ötödik hullám moderáltabb lesz az eddigieknél. Sajnos a legnagyobb kockázat pont ebben rejlik. Az átoltottsági arány is gazdaságpolitikai tényező, és a következő időszak gazdasági teljesítménye is múlik azon, hogy mi, magyarok miként viszonyulunk ehhez.
De a jelek szerint a magyar gazdaság válságálló. S nem a kormányzat hajója futott ki a tarajos vizekre, hanem az összellenzéki összefogás vergődik egy lyukas csónakban.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
