Hosszú volt az út a tikitakitól a TikTokig. Nem tudom, az előbbire emlékszik-e egyáltalán még valaki: egy madzag végén himbálózó két golyót kellett összeütögetni, siker esetén irgalmatlan hangot adott ki, ugyanakkor ez a játékszer volt az ügyeletes orvosok rémálma, ugyanis amennyiben hibázott a felhasználó, akkor gyakran szilánkosra törte a saját csuklóját. Mondhatjuk azt is, hogy ez volt a jojó hardcore változata, aztán lassan kikopott a divatból.

A TikTok viszont a digitális, virtuális kor szintén kissé együgyű játékának indult, majd rekordgyorsasággal üzletté változott, amiben sok esetben olyan mennyiségű pénz van, amiről nem is álmodunk. Rövid eligazítás következik arra nézvést, hogy mi is ez a dolog tulajdonképpen, mert bizonyos kor felett hajlamosak lehetünk egyszerűen és felületesen titoknak olvasni, ami persze nem szégyen, sőt annak legalább van valami értelme. Nos, a TikTok egy alkalmazás, egy platform, amit egy kínai ember talált ki és tulajdonol azóta is, a rászorulók legnagyobb örömére. Nem valami elmélyült cucc, mert míg még a Facebookon is felfedezhető valami abból az Andy Warhol-i attitűdből, hogy tizenöt percre mindenki és bárki lehet sztár, és a közösségi oldal néha nyomokban igényességet is tartalmaz, a TikTokon többnyire tizenöt másodperc áll rendelkezésre az önfelmutatáshoz. Már amennyiben az, hogy valaki ráénekel vagy éppen rátáncol (algoritmusra) a kedvenc dalára, ami az esetek jelentős részében már eredeti állapotában is merénylet volt a jó ízlés ellen, esetleg rátátog egy filmrészletre, egyáltalán annak nevezhető.

Az ember alapesetben azt gondolná, hogy ez már végképp a kutyát sem érdekli, ám ekkor nagyot és egyben súlyosat téved. A TikToknak momentán mintegy nyolcszázmillió, tizenhárom és harminc év közötti felhasználója van szerte a világon. Tehát az ifjúsági kultúra szerves része, amennyiben nyitottnak mutatkozunk a kultúra szó széles körű értelmezésére. És remekül megmutatja, miként gyorsul körülöttünk az idő. Az MTV-től (Music Television, az a bizonyos kezdeti, ami látszólag kinyírta a rádiósztárt), amit órákig képesek voltunk bámulni, pillanatok alatt eljutottunk (a Facebook és az Instagram holttestén át) a tizenöt másodperces örömökig. Bizonyos látószögből persze ebben is van valami jó, jelesül az, hogy már nehéz hová fokozni, így hát az örök körforgás misztériumának a mindennapokra vetülő tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy hamarosan újra benépesítik a napfényes teraszokat a hosszasan elüldögélő, újságot és könyvet olvasó kamaszok.

De vissza a jelenbe! A TikTok felfutóban van, és miközben a célközönség egy része felhőtlenül szórakozik a célkeresztben, az influenszerek (ők nem náthásak, viszont üzletemberek és -asszonyok) egy része komoly összegeket keres az úgynevezett szolgáltatásaival. Magyarul termékeket, márkákat és trendeket reklámoz a követőinek. Hogy mi értelme van egy influenszert követni, az számomra értelmezhetetlen, de nem is kell nekem mindent értenem, már a puszta érdeklődésem is kimerít. Ennek ellenére vettem a fáradtságot, és megtekintettem (néhány másodperc, ugye), hogy mi a bánatot csinál a jelenleg legtöbb követőt (133 millió földlakó) maga mögött tudó és legjobban kereső TikTok-videós, egy bizonyos Charli D’Amelio. Nos, a tizenhét esztendős ifjú hölgy az elém került felvételen mond néhány szót a rajongótábornak, és közben egy műanyag palackot lóbál, ügyelve arra, hogy jól látszódjon a termék felirata. Nyilván a többi produkciója is hasonlóan lehengerlő, így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy tavaly 17,5 millió dollárt keresett a TikTokon. Összehasonlításként: az ExxonMobil nevű giga olajcég elnök-vezérigazgatója ugyanebben az időszakban 15,6 millió dollárt vitt haza. Egyébként akkor is túlél majd valahogy a család, ha a jó képességű Charli népszerűsége valami előre nem látható oknál fogva, ne adja Isten, drámaian visszaesne, ugyanis a második legjobban kereső tartalomgyártó tudós kollegina a TikTokon nem más, mint a húga, Dixie. Hogy miért pont ők helyezkednek el a lista élén, az egyelőre rejtély.

De lehet, hogy titok.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP/Greg Baker)