Emlékszünk-e még Dollyra? Nem Dolly Bellre Kusturica korai kis remekéből, hanem a birkára. Dolly 1996. július 5-én született a skóciai Edinburgh-ban, nevének megfelelően (melyet Dolly Parton amerikai énekesnőről kapott) egy nőstény juh volt a világ első, testi sejtből klónozott emlőse. Hét évet élt, ízületi betegségben hunyt el, de ma is megtekinthető, mert halála után kitömték. Esete akkoriban elég nagy port vert fel, aztán beleszoktunk, ez is megvolt, még sincs este, és az a gyanúm, hogy ebben a mostani, felgyorsított időben, egy világméretű emberkísérlettel a nyakunkon nagyjából annyit törődnénk a hírrel, mint azzal, hogy Hongkongban le kell adni a hörcsögöket. És a hongkongi hörcsögök sorsa alig éri el a világ népeinek ingerküszöbét.
Holott jelesül az történt, hogy a városállam illetékes hatóságai a napokban úgy döntöttek, a hörcsögök komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, ezért arra kötelezték a jószágok gazdáit, hogy adják le azokat, a további sorsuk pedig az elaltatás lesz. Mármint a hörcsögöké. A határozatot követően gyors ütemben ki is végeztek vagy kétezer-ötszáz állatot, noha semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy a hörcsögöknek bármilyen szerepük lenne a koronavírus emberi fertőzésében. A tobzoska tehát visszatért, ezúttal hörcsögbőrbe varrva, a Dél-kínai-tenger alatt. Az intézkedés természetesen óriási felzúdulást keltett a hörcsögtulajdonosok, valamint a velük szolidáris maradék normálisok körében, és az is könnyen elképzelhető, hogy csupán egylépésnyire vagyunk attól, hogy az események eszkalálódjanak és az Első Nagy Hörcsöglázadás néven vonuljanak majd be a történelemkönyvekbe.
Sosem lehet tudni, manapság meg pláne nem, mindenesetre a poszt-Dolly-korszak már eddig is bővelkedett érdekes eseményekben, különösen a génpiszkálás tekintetében. Az valami döbbenetes, hogy mivel etetnek bennünket a szó szoros és átvitt értelmében. A növényfronton változatlan hevességgel zajlik a vegyi háború az extraprofitért, ami természetesen kihat az állatokra és az emberekre is, és azt is láthatjuk évről évre, hogy a kínai tudósok kísérletezőkedve nem lanyhul, aktívabbak, mint a britek. 2015 szeptemberének végén röppent fel az a hír, hogy génmódosított mikromalacokat árulnak majd házi kedvencnek a Kínai Népköztársaságban. A mikromalac váratlan melléktermékként érkezett a Földre egy korszerű génsebészeti eljárás során, nem Vuhanból, hanem a sencseni genomikai intézetből, de ha már így alakult, szeretettel fogadták a közepes kutyányi állatot, és az is kiderült, hogy a tervek szerint nem a piacon végzik majd, hanem gyerekszobákban, átszámítva negyvennégyezer forintos bevezető áron. Etikai (morális) problémák ugyan felvetődtek néhány másodpercre, egy amerikai malacmenhely vezetője például felvetette, hogy legyen bármilyen kicsi is egy malac, a turkálásról nem fog leszokni, így hazavágja majd a padlófűtést, de a forgalmazók hamar túltették magukat az okoskodáson. Arról viszont sajnos azóta sem érkezett hitelt érdemlő információ, hogy miként formálódott később a malacbiznisz, nyilván tizenöt perc múlva már egy másik hír foglalkoztatta a világ közvéleményét. De fél évre rá már mindenképpen, ekkor merült fel egy gyors növekedésre képes, génmódosított lazac piacra dobása Amerikában, hogy a gyógyászati fehérjét tojó tyúkról, az átalakított kecskéről és a GMO-nyúlról már ne is beszéljünk.
Aztán 2018 novemberében robbant a bomba. A híradások szerint Kínában világra jött az első génmódosított csecsemő, illetve mindjárt kettő, ikrek tehát. Természetesen azonnal elkezdődött a szokásos ködösítés, mindösszesen annyi vált világossá (talán), hogy az emberek klónozása Kínában is törvényen kívüli tevékenység, de a génszerkesztésre ez a tilalom nem vonatkozik. Na de kit érdekel már, hogy ki ölt meg kit, a lényeg az, hogy a napokban kiderült, kínai tudósok egy ügyes kicsi génszerkesztéssel létrehozták a szálka nélküli kárászt. Végre. Piszmogjon a továbbiakban, akinek három anyja van, mint Dollynak. Nem irdalunk, nem köpködünk, nem parázunk, fogyasztunk, a hal egészséges táplálék, különösen ha nem lavórból, hanem laborból származik. És nekünk is jó lesz nagyon, a Balaton már amúgy is dugig van kárásszal, holott idegenhonos (ki gondolná, hogy kínai), szemernyi kétségünk ne legyen, pillanatokon belül megérkezik a szálkátlan verzió is.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Pixabay)
