Magyarország vasárnap ismét megütközik gyűlölettől fűtött ellenfeleivel. Jó, ha tudjuk, kik törnek a létünkre, kik akarják kicsavarni a kezünkből életünk, sorsunk irányítását, nemzeti szuverenitásunkat.
Holdkórosok és idegen hatalmak ügynökei, hasznos hülyék és korrupt, karrierista bűnözők. Vérszomjas bolsevikok, akik nem titkolják, hogy azonnal megszüntetnék a jogállamot, a törvényességet, a demokráciát. Gátlástalan, beteges hazudozók.
Veszélyes hazaárulók, akik akár napok alatt háborúba sodornák Magyarországot, elvágva hazánkat a létszükségletet jelentő energiaforrásoktól, nyilván az infantilis sötétzöld törpepárt legnagyobb gyönyörűségére. A mentálisan labilis kirakatemberük, aki minden délután letagadja és megmagyarázza, amit délelőtt mondott, Zelenszkijjel, ezzel az arcátlan, magyarellenes csepűrágóval igyekszik szövetkezni Magyarország ellen. A rabolt Apró-villa Cipollájának Cipollánéja minden szemérmeskedés nélkül bejelenti, hogy felszámolnák a több mint ezeréves magyar államiságot, és az Európai Egyesült Államok gyarmatává tennék hazánkat. A néhány évvel ezelőtt még – bizony okkal – EU-tanáziáról szónokló, az orosz többségű Krím félszigeten tartott népszavazáson választási megfigyelőként részt vevő árulók, akik fincsi megélhetési mandátumokért dezertáltak a nemzeti oldalról, ma már Brüsszel alfeléből csaholnak, a magyarországi olimpiát megfúró aljasságszakkört eleve külhoni agytrösztök gyártották nagy műgonddal.
Ez a szedett-vedett, ámde veszélyes siserahad rontana rá újra Magyarországra, ahogy elődeik tették kivétel nélkül mindig, amikor megragadták a hatalmat. 1918–19-ben magyarok tömegét mészárolták le az országot vörös rongyokba burkoló, az államiságot minden viharban megóvó történeti magyar alkotmányt eltaposó Jászi Oszkárok és Szamuely Tiborok, akiknek fröccsöntött utódai ma is a vérünket kívánják, amint azt propagandistáik őrjöngéseiből tudhatjuk. 1945 után ismét tömeggyilkosságokban bűnös, eszelős diktatúrát vezettek be, zsdanovi kommunista, parancsuralmi reglamára cserélve ismét a magyar alkotmányt, amelyhez szánalmas toldozás-foltozások sora után csak a 2010-ben elkezdődött valódi rendszerváltás után tudott többé-kevésbé visszatérni Magyarország.
Előbb azonban még 1997-ben az 1994-ben visszatért bolsevikok karhatalmistái bilincsbe verték Pongrátz Gergelyt, a Corvin köz 1956-os parancsnokát, 2002 és 2010 között pedig folyamatosan lábbal tiporva a törvényt és a szabadságjogokat, rendre szétverték a legkülönfélébb nemzeti, jobboldali tiltakozó megmozdulásokat. A magyar emlékezetben minden idők legkorruptabb kormányaként élő hatalom 2004-ben gyűlölködve uszított a haza elszakított, megszállt országrészeiben élő magyarok ellen, 2006-ban legfelső utasításra és jóváhagyással 1956 óta nem látott vérengzést rendeztek, szemeket lövettek ki, embereket nyomorítottak meg, közvetve ártatlan emberek halálát okozták, majd a cinikus terror meghajolni nem akaró hazafiakat kiáltott ki terroristáknak; őket a bevett szakkifejezéssel alvadt struktúrának nevezett bujkáló, magát csak néha felfedő vörös mélyállami hálózat még ma is gyötri. Nekik és családjaiknak is igazságot kell szolgáltatni.
Ez a tétje a vasárnapi szabadságharcnak: a nemzet jövője, a haza szuverenitása, a magyar igazság. A tisztesség és az erkölcs, amellyel nem fér össze az ellenség által két éve ismét megszállt helyhatóságok jelentős hányadában tomboló korrupció, a kétes törvényességű, alvilág gyanús kampányfinanszírozás.
A vasárnapi ütközetben a normális, békés, alkotó, gyarapodó Magyarország, a keresztény magyar identitás megvédelmezése a tét, amelyet nem akarunk feláldozni sem a harmadik világból szervezetten betelepített idegenség, sem az embert ontológiai valóságából, puszta létéből, biológiai meghatározottságú valóságából kiforgatni akaró genderelmebaj oltárán.
A sátáni sugalmazású ellenfelet ismét vissza kell vernünk a bástyák alól. Erre köteleznek az ősök és a hősök, erre kötelez a múlt, a jelen és a jövő, a honfoglalók és a honmegtartók öröksége és a gyermekeink. Csatasorba mindahányan, fel a győzelemre!
A szerző újságíró
Borítókép: Iskolások magyar zászlóval (Fotó: Nemes János)
