Az ukrajnai háború kitörése óta eltelt majdnem két hónapban főleg Nyugat- és Észak-­Európa országai – köztük a mind ez ideig semleges Finnország és Svédország – fegyverszállítmányokat küldtek a területi épsé­géért küzdő Ukrajnának. Az Európai Unió vezetése már az invázió legelején kijelentette, hogy 450 millió eurós fegyversegélyt és további ötvenmillió euró értékű, főként orvosi készletet vásárol Ukrajna számára, és hogy Lengyelországot teszik meg elosztási központtá. Az orosz támadás első hetében a NATO-tagállamok több mint tizenhétezer páncéltörő fegyvert szállítottak Ukrajnának, de március közepére már több mint húszezerre volt becsülhető ez a szám.

Közben az Egyesült Államok szövetségi szenátusa úgy döntött, hogy újraindítják a második világháború idején bevált Lend-Lease programot annak érdekében, hogy más állam haderejét megerősíthessék amerikai gyártmányú haditechnikai eszközök révén. Az USA február vége óta több milliárd dollárnyi fegyverrel és egyéb segélyszállítmánnyal látta el Ukrajnát.

Ezzel kapcsolatosan – messze nem alap nélkül – vetik föl sokan a szomorú helyzetből inkább profitálni akaró globális fegyverlobbi erős politikai befolyásának gyanúját. A fegyverkezési ipar hagyományosan nagy hangsúlyt helyez a termékek értékesítésére, ami főleg a hadianyagok, fegyverek katonaság részére világszerte történő értékesítéséről szól. A mostani háborús helyzet és a belőle fakadó európai félelmek márpedig komoly lehetőséget jelentenek a következő években ezen ipari szektornak.

A február 24. óta új, háborús szakaszba lépett orosz–ukrán geopolitikai konfliktus előzménye, hogy az Európai Unió még 2014-ben, a Krím félsziget orosz annektálása után betiltotta „a fegyverek és kapcsolódó anyagok, köztük a fegyverek és lőszerek, a katonai járművek és felszerelések, a félkatonai felszerelések és ezekhez tartozó alkatrészek közvetlen vagy közvetett értékesítését, szállítását, átadását vagy exportját Oroszországba”.

A tanács 2014. júliusi (2014/512/KKBP) határozata viszont biztosított egy kerülő utat, az uniós rendelkezés hatályát kijátszó és (többé-kevésbé) törvényes módot, a következővel: „Ez a tilalom nem érinti a nem katonai felhasználásra és/vagy nem katonai végfelhasználásra szánt kettős felhasználású, többek között a repüléstechnikában és az űriparban alkalmazott termékek és technológiák kivitelét.” Az áruszállítást illetően pedig fontos a határozatnak az a kitétele, amely szerint a tilalmak nem érintik a 2014. augusztus 1. előtt kötött szerződések, illetve megállapodások végrehajtását.

Az Európai Unió Tanácsa 2022. április 8-án fogadta el az Oroszország elleni szankciók ötödik csomagját. Bár külön nem kapott széles nyilvánosságot, ebben többek között szerepel egy lényeges intézkedés a fegyverek és mindenféle katonai szolgáltatás tilalmáról az oroszok felé. Az uniós döntés értelmében semmilyen fegyvert, alkatrészt, lőszert vagy harci járművet nem lehet ezentúl értékesíteni, eladni Oroszországnak; látható, hogy ezt a jó ideje érlelődő tilalmi szándékot csak az invázió kitörése után másfél hónappal állandósították hivatalosan.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az elmúlt hetekben olyan dokumentumok szivárogtak ki, amelyek szerint például francia vállalatok fegyvereket szállítottak Oroszországba azt követően, hogy az unió előbb említetten, nyolc évvel ezelőtt szankciókat – a többi között egy kijátszható fegyverembargót – léptetett életbe a Putyin vezette katonai hatalommal szemben. A franciák azóta több mint hetven engedély kiadásával különböző katonai felszereléseket exportáltak orosz vállalatoknak összesen 152 millió euró értékben.

Putyinék jórészt Franciaországnak köszönhetik azt, hogy 2015 és 2020 között modernizálni tudták a hadsereget a megvásárolt nagyjából ezer harckocsi, repülőgép és támadóhelikopter révén. Ezek olyan felszerelést jelentenek, amelyet Oroszország napjainkban jól hasznosíthat Ukrajnában.

Az inkább gazdasági, mint katonai nagyhatalomnak számító Németország pedig 121,8 millió euró értékben exportált katonai felszereléseket Oroszországba, ami a teljes, Oroszországba irányuló uniós fegyverexport több mint egyharmadának felelt meg. Franciaország után így a második legfontosabb fegyverexportőr volt a főként jégtörőket, puskákat és egyes harcászati járműveket szállító Németország.