Ez álom vagy lehetetlen küldetés? A kapcsolatépítés, ajtónyitogatás szándékával látogatott el Novák Katalin köztársasági elnök Gyulafehérvárra, ahol két héttel pünkösd előtt, a magyar református egység napjának rendezvénysorozata keretében, a város román polgármesterével közösen leplezte le Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát, s az ünnepséget még egy baloldali bukaresti szenátor otromba provokációja sem tudta megzavarni.

A hívatlan és faragatlan vendég dühösen azt közölte a magyar államfővel, hogy Transilvania mindig román föld volt és marad, s előkapott egy Avram Iancut ábrázoló képet, amit Bethlen Gábor szobra elé helyezett. Azt követelte a román polgármestertől, hogy a magyar fejedelem helyett inkább a román nemzet hősének (értsd: az 1848–49-es magyargyűlölő, rablógyilkos felkelők vezérének) állítsanak szobrot.

Novák Katalin nem reagált a provokációra, azonban Balog Zoltán református püspök kezet fogott a kiabáló román politikussal, és arcát két felől megcsókolta, amin az illető jól láthatóan meglepődött, meghajolt és csendben eloldalgott. Ez „kegyelmi pillanat volt”, mondta köztársasági elnökünk csütörtöki televíziós interjújában…

Mint lapunk is beszámolt róla, a gyulafehérvári ünnepséget követően a magyar államfő meglátogatta Nagyenyeden a Bethlen Gábor által négyszáz éve alapított híres Academicum Collegiumot is, amely csodával határos módon túlélte az 1849. elejei iszonyú román pusztítást, fosztogatást, öldöklést.

Ezután, úton Kolozsvár felé, felment az Europa Nostra-díjas aranyosszéki falu, Torockó melletti, 1129 méter magas Székelykőre is, ahol lefényképezték a piros-fehér-zöld színűre festett csúcsjelző kő mellett állva.

Miután Novák Katalin a fotót közzétette közösségi oldalán, egy nacionalista, soviniszta román parlamenti képviselő néhány nap múlva, szintén a Facebookon olyan képet osztott meg, melyen az látható, hogy már román nemzeti színekre van festve a jelzőkő, s egy román lobogót is hozzákötöttek. „Probléma megoldva!” – írta George Simion a fotó mellé.

Ugyanez a román politikus részt vett és uszító beszédet mondott pünkösd előtt három nappal a székelyföldi Úzvölgye magyar katonatemetőjében rendezett szélsőséges demonstráción, ahol román nemzeti színű plakáttal takarták le a román–magyar kétnyelvű tájékoztatókat az emlékmű falán, s román nemzeti színű szalagokat kötöttek a temető székelykapujára, mondván, nem tűrik tovább az „idegen jelképeket”.

Novák Katalinra utalva Simion azt mondta: 

Láttam egy nőt, aki elnöknek tartja magát, de nem érti a kapcsolódó szokásjogot. Ő a saját trikolórjának színeit festette egy határkőre. Egy barázdányi földet sem fogunk elfeledni.

Ezek a botrányos esetek is arra intenek, hogy a békéért – és a létünkért, az identitásunkért – bizony meg kell küzdeni. Ez mindannyiunk felelőssége és feladata. Nevezett román képviselőnek és hőbörgő-uszító társainak pedig azt üzenjük, hogy mi sem fogjuk elfeledni a szülőföldjükön több mint ezer éve élő erdélyi honfitársainkat.

Igazán jó érzés volt látni, hallani a Duna Televízióban a nemzeti összetartozás napjának (már nyolcadik alkalommal) Torockón szervezett eseményeit. Ahol Csécs Márton, a helyi unitárius egyházközség lelkipásztora elmondta, Torockó hajdanában a legjobb kovácsoknak volt az otthona, s mai világunkban a vas formálását alkalmassá tevő tűz a kultúra. A kovács az Istentől ihletett lélek, s pünkösd ünnepén azt kívánjuk, hogy a Szentlélek kovácsoljon össze minket.

A Székelykő köveit fesse akárki akármilyen színűre, az a magyaroké volt és lesz is, amíg élnek magyarok Torockón. És persze a románoké is, miután Erdély százkét éve Romániához csatoltatott.

De vajon álom vagy lehetetlen küldetés volna, ha román barátaink a magyar színű jelzőkövet békén hagynák, és mellé állítanának egy másikat, amelyre a román nemzeti színeket festenék?

Hiszen a két kő – mint „Péter és Pál nyárban összeférnek a naptárban” – elférne a vadregényes szirten, ahogy a két szomszédos nép is jól megférhetne egymással a közös Kárpát-medencében. Ehhez csupán annyi kellene, hogy valóban a béke és a jóság töltse be lelkünket a Királyhágón innen és túl is. Miért ne lehetne pünkösdünk az év minden napján?

Borítókép: Résztvevők a csíksomlyói búcsú szentmiséjén a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti hegynyeregben Csíksomlyón 2022. június 4-én (Fotó: MTI/Veres Nándor)