Én magam tizennyolc módosító indítvánnyal vettem részt a munkában annak érdekében, hogy a keresztények és általában a vallásuk miatt üldözött emberek védelmének végre hangot adjunk az EP-ben, és rávilágítsunk a vallási szervezetek humanitárius tevékenységének elvitathatatlan jelentőségére.

A vallásszabadság-ellenes baloldal azonban szándékosan az ellenkezőjére fordította a jelentésben megfogalmazódó eredeti szándékot, és a vallási kisebbségek védelme helyett, a természetjogon alapuló normalitással szemben éppen a hitüket megélő embereket és közösségeket, sőt azok vezetőit vádolja a vallásszabadsággal való visszaéléssel. A jelentés, idézem, „emlékeztet arra, hogy – hagyományaiktól, meggyőződésüktől vagy vallásuktól függetlenül – az összes kisebbség hátrányos megkülönböztetése elleni fellépés, valamint a jogaik előmozdítása és védelme nagyban hozzájárul a társadalmi és a politikai stabilitáshoz, a szegénység csökkentéséhez, a demokratikus kormányzáshoz és a konfliktusok megelőzéséhez”.

Már ebből a szövegrészletből is kitűnik, hogy a jelentés „összes kisebbség”-ről beszél, és így mossa egybe a vallási közösséghez, vallási kisebbséghez tartozókat a minden társadalomban meglévő politikai, gazdasági vagy más egyéb meghatározások alapján létező kisebbségekkel.

A vallás, legyen szó bármely vallásról, az ember életét nem pusztán horizontálisan, földi – ha úgy tetszik, biológiai – életének kizárólagosságában tekinti, hanem metafizikus, transzcendens távlatba helyezi a létezést, és ezzel alapvetően – minőségileg! – különbözik a pillanatnyi, gyakorlati érdekek vagy szociológiai tények alapján létező közösségektől és azok céljaitól.

Tudatosítanunk kell, hogy a vallások, az ember életét vertikálisan megfogalmazó hittartalom sajátos intézményi megnyilvánulásai, az egyházak nem vonhatók egy kalap alá például – az általam egyébként nagyra tartott – horgászegyesületi kisebbséggel. De még csak – hogy ezzel a sarkítással nyilvánvalóbb legyen a jelentésben megnyilvánuló fogalmi zavar – a bűnöző kisebbséggel sem.

A jelentés következő pontja még egyértelműbbé teszi a vallási és az egyéb kisebbségek közötti összemosást. „A kisebbségek valláson vagy meggyőződésen alapuló üldöztetése gyakran összekapcsolódik más üldöztetési okokkal, például etnikai csoporthoz, nemhez vagy kaszthoz tartozással.” Vallási kisebbség – meggyőződésen alapuló kisebbség. Azonos védelmet érdemel és kíván bármiféle meggyőződésen alapuló kisebbség? Még rossz rágondolni is, hogy például a bolsevik típusú kommunista vagy a nemzetiszocialista (náci) meggyőződést vallók, ideértve gyakorlati tevékenységüket, azonos elbírálást élvezzenek másokkal.

Az eredeti medréből kifordított szöveg később már egyértelműen fogalmaz, hová kíván kilyukadni: „Elítéli az egyének elleni, nemen vagy szexuális irányultságon alapuló erőszakot, üldöztetést, kényszerítést és megkülönböztetést vagy az ezekre való uszítást, beleértve a vallási vezetőket, illetve a vallási indítékokat is”. Majd így folytatja: „Mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a meggyőződéssel vagy vallással való visszaélést és azok eszközként való felhasználását olyan diszkriminatív politikák, törvények – többek között büntetőtörvények – vagy korlátozások bevezetése céljából alkalmazzák, amelyek ellentétesek az LMBTQ-személyek, a nők és a lányok jogaival, és aláássák azokat…”

A szövegből tehát az derül ki, hogy a baloldali ideológia hívei a jelentést arra használják fel, hogy a vallási vezetőket okolják az LMBTQ-személyek, valamint a nők és a lányok jogainak megsértéséért, az oktatáshoz, a szexuális és reproduktív jogokhoz való hozzáférésük korlátozásáért. Elképesztő, hová jutott a baloldali radikalizmus, amely aláássa a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadságot, és utat nyit a vallási közösségekkel, illetve vallási vezetőkkel szembeni diszkrimináció előtt. Közben pedig ellehetetleníti a vallási meggyőződésből következő erkölcsi nézetek nyilvánosság előtti megvallását. A baloldal hamis ideo­lógiája tehát gátolja a vallási alapon üldözöttek védelmét, még kiszolgáltatottabb helyzetbe sodorja a vallási kisebbséghez tartozó nőket és lányokat. Figyelmen kívül hagyja a vallási vezetők szerepét az emberi jogok és az emberi méltóság védelmében.

A baloldal ilyen módon is nyomást gyakorol az Európai Parlamentre a vallásszabadság háttérbe szorítása érdekében. Ez az alapvető emberi jogok diszkriminációját, a hit és a nem hit kérdésétől függetlenül a szólásszabadság súlyos megsértését jelenti. A véleménynyilvánítás szabadságának a kommunista időkben sem látott korlátozásának lehetünk tanúi, amely semmi esetre sem támogatható, és amely viszonylagossá teszi az egyetemesen elfogadott erkölcsi jót és erkölcsi rosszat. A Die Tagespost német lap is foglalkozik ezzel a témával, megállapításomat idézve: „Sajnálatos, hogy a szavazás során sokan nem vették észre a vallás- és szólásszabadság ellen fellépő baloldal csapdáját.”

A jelentés, amelyet az EP döntő többséggel elfogadott, nem jogszabály, közvetlenül nem kötelez semmire – sokan ezzel nyugtatják a lelkiismeretüket. De elképesztő következményekkel járhat, hiszen ettől kezdve a legkülönbözőbb jogi formákban és a legkülönbözőbb dokumentumokban hivatkozási alapként szerepelhet.

A jelentés ebben a formájában – ismétlem – megkérdőjelezi a vallás-, illetve a szólásszabadságot. Vajon tényleg úgy gondolják, hogy egy egyházi vezető nem beszélhet arról, hogy saját, adott esetben több ezer éves hagyományokra támaszkodó hittételei alapján mit tart igaznak és követendőnek? Függetlenül attól, hogy melyik vallási közösséghez tartoznak, a hitben élők, valamely valláshoz tartozók megszólalási lehetőségét kívánják korlátozni. Nem formálhatnak nyilvánosan véleményt arról, ami nem a baloldaliak által elképzelt módon foglalkozik a nemi egyenlőséggel, az általuk elképzelt családképpel – ezeknek a nézeteknek a rombolására tesznek kísérletet.

Minden vallásban élő ember számára meggyőződés, hogy nem ő az élet és a halál ura, hanem létezik egy feljebbvaló. Az ezzel szemben álló ideológia ellenben azt igyekszik elhitetni, hogy az ember határozza meg a világot, az egyén a világegyetem központja. Filozófiai síkon erről, a homocentrikus világképről szól a jelentés, amely a relativizmus csúszdájára viszi a gondolkodást.

Az ilyen fölfogás vállalása persze mindenkinek szíve joga, de amikor alapvető erkölcsi kérdésekben egy világi testület formál magának jogot a normák felállítására, a történelem tanúsága szerint ez mindig katasztrófához vezet. Amikor egy adott embercsoport dönti el, kinek van joga az élethez vagy kit kell elpusztítani. Ezért kell felfigyelnünk azonnal minden kirekesztő – és egyre durvábban kirekesztő – testületi megnyilvánulásra.

A szerző az Európai Parlament képviselője (KDNP)

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)