A nyugat-európai polgárok nagy része csendes beletörődéssel fogadta el ezt az új világot. Azért, mert azt hitte, ez a zavartalan jólétének az ára. Amíg évente utazhat egzotikus országokba, gyakran cserélheti az autóját, nem kell néznie a bolti számláit, addig nem zavarta, hogy mi történik a gettókban, no-go zónákban. Ám ez a hallgatólagos megállapodás lassan a múlté. Az orosz–ukrán háború első napjaiban még úgy tűnt, hogy itt is elég lesz néhány gesztus. Plüssmaci, Face­book-poszt, ukránzászló-lengetés. Az iszlamista terrortámadások esetében is ez volt a bevált módszer. De most hamar kiderült, hogy mindez semmit sem ér.

Közben az unió vezetői úgy tesznek, mintha nem lenne semmi komoly probléma. Maximum egy kis átmeneti zavar. Mindenkinek hoznia kell némi áldozatot. A polgárok megkérdezése nélkül ezermilliárd eurós hiteleket akarnak felvenni Ukrajna támogatására, valamikori újjáépítésére. Egy olyan háborúban, amelyért Európa semmilyen szinten nem felelős. Ha pedig ez a pénz sem lenne elég, akkor majd még több hitel lesz a megoldás.

Eközben egymást érik az orosz agresszor megbüntetésére szánt szankciós csomagok. Már kevés, hogy a nyugat-európai vállalatok elveszítik – önként feladják – orosz piacai­kat, érdekeltségeiket. Az olcsó, megbízhatóan érkező orosz energia és nyersanyagok sem kellenek. Mert ezzel majd térdre kényszerítjük a putyini Oroszországot. Vagy ha nem, akkor további előnyt adunk Kínának, Indiának és persze az Egyesült Államoknak azzal, hogy ők hozzáférhetnek az olcsó orosz ásványkincsekhez.

Ki kell mondanunk, hogy az unió vezetése az együgyűek magabiztosságával irányítja a közös szerelvényünket a szakadék felé. Sőt most még rá is lépett a gázra. Az egész Európát sújtó infláció, eladósodás, élelmiszer- és energiaválság már a lakosság döntő részét fenyegeti. A régi pesti viccből tudjuk, hogy a nyugati munkás a hetvenes években azért nem akarta lerázni a láncait és szocializmust építeni, mert a láncai aranyból voltak. Mára Európa nem a béke, a biztonság és a jólét rezervátuma, hanem maga vált a problémává.

Mivel az elmúlt években Nyugat-Európában uniós vezetők részvételével avattak Marx- és Lenin-szobrokat, talán nekik sem ártana, ha olvasnának tőlük néhány gondolatot. Nekünk még kötelező volt tanulni a „tudományos szocializmust”, ezért mi a bőrünkön éreztük az elvek és a valóság közötti áthidalhatatlan ellentétet. Ezért is száműztük ezeknek az embereknek a szobrait egy történelmi panoptikumba. Lenin állítása szerint forradalmi helyzet akkor következik be, amikor az uralkodó osztály már nem tud a régi módon kormányozni, az elnyomottak pedig nem akarnak a régi módon élni.

Nyugat-Európa társadalmát szétfeszíti az iszlamizáció, a szélsőbaloldali radikalizmus, a nemi, vallási és nemzeti identitások erőszakos eltörlésének szándéka. Ezt a problémahalmazt tetézi most a totális anyagi-egzisztenciális válság, az elszegényedés egyre kézzelfoghatóbb réme. Ha mindez így folytatódik, akkor még tovább eszkalálódhat. A Nyugat rohan az anarchia felé. Ideje lenne, hogy most tőlünk tanuljanak, rólunk vegyenek példát. Mi már tudjuk, megtapasztaltuk, hogy a marxista, neomarxista teóriák hová vezetnek. Mi nem akarunk még egyszer „rohanni a forradalomba”.

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetbiztonsági tanácsadója

Borítókép: Rendőr és katona járőrözik az ideiglenes biztonsági határzárnál Hercegszántó közelében 2021. november 12-én. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kabinetiroda/Vadnai Szabolcs)