Ráadásul Európa elérte azt is, hogy Oroszország Kína és India felé forduljon, így a két keleti nagyhatalom felvásárolja azt a mennyiséget, amit korábban Európa. Ennek köszönhetően reális veszély, hogy idén télen az oroszok azt is meg tudják már csinálni, hogy egyáltalán nem küldenek gázt például Németországnak. Összefoglalva: hét szankciós csomaggal Brüsszel elérte, hogy a rubel árfolyama az egekbe emelkedjen, az oroszok rengeteg pénzt keresnek a nyersanyaguk eladásán, és kialakult egy erősebb kötődés Oroszország és Kína között, az európaiak helyzete pedig egyre rosszabb, a benzin ára például már elviselhetetlenül nagy terhet jelent mindenki számára.

Orbán Viktor ebben a helyzetben sziklaszilárdan képviselte a brüsszeli fórumokon Magyarország álláspontját és egyértelművé tette: nem támogat semmilyen olyan intézkedést, amely sértené a magyar nemzeti érdekeket és az emberekkel fizettetné meg a háború árát. Így hazánk mentességet kapott az olajembargó alól, emellett a gázembargó bevezetését is elutasítja, így várhatóan annak bevezetésére sem fog majd sor kerülni. A magyar emberek ezt érzékelik és értékelik is, tudják nagyon jól, hogy a nehéz gazdasági helyzet okozója nem Orbán Viktor – ahogyan azt a baloldal állítja –, hanem a háború és Brüsszel. Ez az egyik legfontosabb magyarázata annak, hogy míg például az olajembargó kapcsán magát megadó Olaf Scholz német kancellár támogatottsága csökkent, addig Orbán Viktoré tovább nőt: előbbi nem képviselte hatékonyan a német nemzeti érdekeket, míg utóbbi kiállt a saját népéért a brüsszeli viták során.

Szintén immunis a magyar társadalom a „megszorítást” hangoztató balliberális kommunikációval szemben. A hétfői parlamenti vita során „Orbán-csomagról” meg népnyúzásról hadováltak a balliberális képviselők, de az emberek a hétköznapjaik során nem ezt érzékelik, egyszerűen nem ez a valóság. A jobboldali kormány nem vezetett be és nem is fog bevezetni megszorításokat, még ezekben a nehéz időszakokban is fenntartja a családtámogatásokat, emeli a nyugdíjakat és a fizetéseket, fenntartja a rezsicsökkentést és az árstopokat, mérsékelve ezzel a háborús inflációt és az emberek terheit. Emellett a 2010 utáni időszakhoz hasonlóan azokat a vállalkozásokat vonja be a kormány fokozottabban a közteherviselésbe, amelyek profitot és extraprofitot termelnek. Ezt a magyar emberek nem gondolják megszorításnak, éppen ellenkezőleg: hálásak a kormánynak, hogy minden lehetséges eszközzel igyekszik őket megvédeni. Ezért teljesen működésképtelen a baloldal kommunikációja, ami egyáltalán nem találkozik a választók széles csoportjának valóságérzékelésével. Elmondhatják ezerszer is, hogy megszorítások vannak, mivel nincsenek, így a saját megmaradt táborukon kívül a többség nem lesz vevő erre a szövegre. A megszorítás az volt, amit ők csináltak kormányon: elvettek egyhavi fizetést, nyugdíjat, megvágták a családtámogatásokat és szinte minden támogatást elvontak az emberektől.

A helyzet természetesen nehéz, a háború és a brüsszeli szankciók negatív hatásait a magyarok is érzik. Ebben az időszakban még inkább igénylik az emberek a politikai stabilitást, ami ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a válságszituációban is tovább erősödött a kormánypártok támogatottsága. Az előbb említett olajembargó ügye jó példa abból a szempontból is, hogy bemutassuk a politikai stabilitás fontosságát. Emlékezetes, kizárólag Magyarország merte nyíltan kimondani, hogy ellenzi az olajembargót, míg a gyenge koalí­ciós és instabil belpolitikai háttérrel rendelkező állam- és kormányfők csendben szurkoltak a háttérből Orbán Viktornak. A választók tudják, hogy ha április 3-án a sokpárti baloldal nyert volna Magyarországon, ugyanez lenne a helyzet itthon is, szó nélkül elfogadnának minden brüsszeli javaslatot, még akkor is, ha az alapjaiban sértené a magyar emberek érdekeit.

Összegezve: az a fura helyzet állt tehát elő Magyarországon, hogy a válsághelyzet nem gyengíti, hanem erősíti Orbán Viktort és kormányát belpolitikai szempontból. A választók ugyanis ilyenkor még inkább vágynak a cselekvőképes, stabil és határozott politikai vezetőkre, a magyar kormányfő személyében márpedig ezt látják. Értékelik továbbá azt is, hogy válsághelyzetben sincsenek megszorítások, és díjazzák azokat a lépéseket, amelyek mérséklik például a háborús inflációt.

Szemmel láthatóan a baloldal mindezt nem érti vagy mindez nem érdekli. Tovább mennek azon az úton, amely az április 3-i történelmi vereségüket is eredményezte. Nincsen kapcsolatuk a valósággal, nem értik az emberek igényeit és egyre inkább kontraszelektált politikusokból állnak. Így fordulhatott elő az, hogy a minapi időközi választásokon már nem csak ott tarolt a Fidesz, ahol április 3-án is nyerni tudott, hanem olyan baloldali fellegvárakban is, mint Budapest vagy Szeged. Ez világos jelzés a baloldalnak, hogy rossz úton járnak, még az ellenzéki szavazók sem elégedettek a teljesítményükkel.

Karácsony Gergely mindennek a főszereplője. A miniszterelnök-jelöltként már kétszer is megbukott főpolgármester az elsők között próbálta értelmezni a június 26-i időközi választások eredményét. Úgy tett, mintha ő csak egy külső szemlélő, elemző lenne. A pártokat és a jelölteket kezdte el hibáztatni, őket jelölte meg felelősnek. Érthető stratégia: minél inkább távol akarja magától tartani a sorozatos kudarcokat, hiszen hatalomban akar maradni 2024 után is. Ez azonban nem lesz neki könnyű, ugyanis ő nem külső szemlélője az eseményeknek, hanem aktív részese, alakítója.

Ő a budapesti baloldal arca, minden egyes fővárosi politikai eseményért ő a fő felelős. A budapesti időközi választások eredményei az ő teljesítményéről állítanak ki bizonyítványt, ez pedig igenis elégtelen. Még a budapesti ellenzéki szavazóknak is elegük van belőle, így reális esély van arra, hogy 2024-ben egy sikeres kampánnyal és egy megfelelő jelölttel visszavegye a balliberális oldaltól a fővárost is a nemzeti oldal, véget vetve ezzel annak a baloldali ámokfutásnak, ami szörnyű állapotba sodorta Budapestet.

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon tagja

Borítókép: MTI/Koszticsák Szilárd