A The New York Times megbízásából készült közvélemény-kutatás pedig azt mutatta, hogy a republikánusok alig 49 százaléka akarja csak Trump elindulását. A balliberális médiumok szakértői szerint mindez azt is jelezheti, hogy Trump befolyása gyengül a Republikánus Pártra.

Ezzel szemben tényként kezelhető, hogy a Republikánus Párt tagjainak többsége osztotta a trumpi narratívát a 2020-as elnökválasztás tisztázatlan, gyanús körülményeiről. 2021-ben a párt Trumpnak a választásra vonatkozó állításait is felhasználta annak indoklásául, hogy szerintük bizonyos választási restrikciókat kell bevezetni: például a levélben történő szavazás korlátozásával, a választói azonosítóra vonatkozó szabályozás átgondolásával, a korai szavazás lerövidítésével és még számos ötlettel. 

Továbbá eltávolították a párton belüli vezető (elnökségi tagként viselt befolyásos) pozíciójából a markánsan Trump-kritikus Liz Cheney wyomingi képviselőt. Cheney korábban megszavazta a második alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) megindítását Trump ellen.

A The Atlantic szerint 2021-ben a republikánus vezetésű szövetségi államokban a korábbi évekhez képest jóval konzervatívabb törvényhozási programot terjesztettek elő, amit viszont a liberális nyilvánosság trumpi hatásként és agresszivitásként állított be.

 Vagyis miközben Trump újraválasztási esélytelenségét próbálják tudatosítani az elmúlt időszakban, másrészről mégis a Trump-éra szellemi és közpolitikai lenyomatát vélik fölfedezni republikánus pártbéli és törvényhozási berkekben.

Az még bőven nyitott kérdés, hogy Trump valóban lehet-e republikánus elnökjelölt 2024-ben, még ha erősen ambicionálja is. Lehetséges vetélytársa a 43 éves Ron DeSantis, Florida állam kormányzója, aki ugyancsak a párt jobbszárnyát erősíti. DeSantis 2013 és 2018 között volt Florida 6. körzetének képviselője, ekkor vált ismertté Donald Trump szövetségeseként. Élesen bírálta a Robert Mueller jogi tanácsadó fémjelezte vizsgálatot, amely a 2016-os elnökválasztás (Trump megválasztása) körüli állítólagos orosz beavatkozásra vonatkozott.

Hogy Trumpot mennyire nem érdemes még leírni, azt jól mutatják a népszerűségi arányok az amerikai jobboldali fiatalok körében. A Turning Point USA felméréséből ugyanis az derült ki, hogy a szemükben Donald Trump a legnépszerűbb, méghozzá meggyőző fölénnyel: a kutatás szerint a megkérdezettek 78,7 százaléka Trumpot látná szívesen a Republikánus Párt ’24-es elnökjelöltjeként (amennyiben ismét bejelentené, hogy indul az elnökválasztáson). 

Mögötte jócskán lemaradva, 19 százalékkal Ron DeSantis floridai kormányzó áll, majd újabb hatalmas lemaradással Kristi Noem dél-dakotai kormányzó alig egy százalékra elegendő bizalmat kapott a fiataloktól.

Trumpnak számos pártbéli híve győzelmet arathat a félidős választásokon. A Washington Post egyik elemzése szerint a republikánus előválasztások győztesei közül több mint százan osztják a 2020-ban elcsalt választásokkal kapcsolatos trumpi nézetet. Sokuk körzete szinte biztosnak tűnik a republikánus erők számára, és a demokraták ezeken a helyeken az esélytelenség nyugalmával indulnak neki az ősznek. Trumpnak tehát van hátországa a pártján belül, igaz, nagy szüksége volna rá, hogy ez a kör a későbbiekben jelentősen kiegészüljön.

A helyi jelölteknél érződik az, ami a párt legmagasabb szintjein is szükséges volna: a törekvés arra, hogy a „régi nagy párt” végre visszataláljon a szavazókhoz. 2018-ban a Gallup közvélemény-kutatása szerint tízből hét republikánus párti szavazó konzervatívnak nevezte magát, míg 25 százalékuk a mérsékelt jelzőt választotta magára, alig öt százalékuk pedig liberálisnak nevezte magát. 

Ugyancsak a Gallup készített 2020-ban egy felmérést, amelyben a republikánusok – és a republikánus beállítottságú függetlenek – 61 százalékban szociálisan konzervatívnak nevezték magukat, 28 százalékuk a társadalmilag mérsékelt jelzőt választotta, és csak tíz százalékuk mondta szociálisan liberálisnak magát.

Mindehhez hozzájön a munkásosztály, illetve a kisebbségek változó orientációja is. A Fox News érdekes riportot közölt arról, hogy a Demokrata Párt egyre inkább teret veszít az etnikai kisebbségek körében. 

„A demokraták teljesen elvesztették a munkásosztályt – vélte például Chris Formoso első generációs kubai bevándorló, négygyermekes családapa, aki így folytatta: – Ahogyan elvesztették a józan eszüket is. Semmi esély nincs arra, hogy rájuk szavazzunk, főleg, hogy a republikánusok sokkal jobban foglalkoznak a lényeges dolgokkal.” 

Valóban csökkenni látszik a demokrata előny és támogatottság a latinóknál, amit az mutat, hogy Trump mennyivel teljesített jobban a legutóbbi elnökválasztáson 2016-hoz képest, jórészt a demokrata ellenfél gyengülésével együtt; Joe Biden 2020-ban mintegy harminc százalékponttal nyert a latin szavazók körében, míg Hillary Clinton 2016-ban még körülbelül negyven százalékponttal tudott ráverni Trumpra.

Az elmozdulás a republikánus elnökjelölt javára leginkább Dél-Floridában (kubai, közép- és dél-amerikai bevándorlóknál) és Dél-Texas mexikói gyökerű vidéki, kisvárosi szavazói körében volt megfigyelhető. Trump szinte minden kulcsjelentőségű államban előretört a latin szavazóknál.

Donald Trump a pártjának is utat mutatva, jól megérezhette ezt az erősödő tenden­ciát: a béke és biztonság eszménye és mindennapi jelenléte a már régebb óta az Amerikában élő kisebbségek nagy részének is fontos, ez pedig egyre inkább egy republikánus elnökség idején tűnik számukra elérhetőnek.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Donald Trump volt amerikai elnök az America First Policy Intézet America First Agenda Summit című rendezvényén Washingtonban 2022. július 26-án (Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew)