Nem az a cél vezet, hogy általánosságban jellemezzem a háborúk idején óhatatlanul lábra kapó inflációs folyamatokat. Kifejezetten az orosz–ukrán háború kapcsán veszem az inflációt vizsgálat alá, és megkísérlem a válaszadást arra a kínzó kérdésre, hogy a szinte világméretűvé dagadt inflációból kik húzzák a fő hasznot és kik annak teherviselői. Jól látható ugyanis, hogy a harcoló felek körül hatalmas a nyüzsgés, márpedig a háborús harctéri cselekményektől személyesen általában mindenki szeret távol maradni, de a kínálkozó hasznokat senki sem veti meg.
Így van ez ma is. Közel a tűz melegéhez, de ne olyan közel, hogy meg is égjünk: ez a lényege a nagy nyüzsgésnek. Az Ukrajna ellen hadműveleteket indító Oroszország biztonsági stratégiai érdekeit látta veszélyeztetve, amit már a kezdeteknél több világpolitikai jelentőségű ország is méltányolt. Ennek megfelelően nem is szavazták meg az orosz támadást elítélő ENSZ-határozatot vagy éppen tartózkodtak. A Szovjetunió és a csatlós országok kommunista rendszereinek összeomlása 1990 körül a Varsói Szerződés megszűntét is eredményezte. A vele szemben álló katonai tömb, a NATO viszont nem szűnt meg, mi több, azóta fokozatosan araszol kelet felé. Ma már volt szovjet tagköztársaságokat is tagjai sorában tud és Ukrajnára is ez a szerep várt volna.
Amikor szóba került, hogy a NATO-tagság már esetleg Ukrajnára is kiterjed, az oroszok ezt nem minden alap nélkül tekintették alapos biztonsági fenyegetettségnek. A kitört háborút ha a fegyverek nyelvén nem is, de az állásfoglalások megosztottsága és a háború utáni gazdasági mozgások okán célszerű egyfajta furcsa világháborúként, hibrid küzdelemként tekinteni. Ebben a furcsa, hibrid, világméretű küzdelemben az ukrán fél proxiként (megbízott) a Nyugatot képviseli. A véráldozat az ukránoké, az anyagi terheket a Nyugat viseli. A Nyugat és a nem-Nyugat jelenleg egyetlen fegyveres fronton küzd, de nem fegyveres módon a hadakozás szinte az élet minden területére, gazdaságra, médiára kiterjed.
Eközben a feleket (a fegyveres küzdelemben részt nem vevőket is beleértve) elöntötte az infláció. A kárvallottaktól komoly összegek folynak emiatt a nyertesekhez. Nagyon komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy a konfliktus és így az infláció is tartós legyen. Külön említjük az úgynevezett maginflációt mint minden infláció hajtóerejét, motorját, amire a további áremelkedések épülnek. Két, a világpiaci kereskedelemben alapvető árucsoportról, az élelmiszerekről és az energiahordozókról van szó a maginfláció kapcsán. Mindkét csoport fő termékeit megtaláljuk a tőzsdén jegyzett áruk között (gabonaneműek és energiahordozók).
