A New York Times egyik elemzésében így írt a három legnagyobb portfóliókezelőről: ezek a cégek intézményes befektetők, nyugdíjalapok és vállalatok, magánbefektetők pénzét kezelik. A BlackRock tízbillió, a Vanguard nyolcbillió és a State Street négybillió dollár értékű befektetéseket menedzsel. Azaz összesen 22 billió dollár csak három piaci szereplő kezében koncentrálódik. Ez több mint az S&P 500 tőzsdei részvényindexében szereplő vállalatok összértékének a fele.

Miért probléma ez? Azért, mert ezek az alapok a befolyásukkal a vállalatokat liberális politikai célkitűzések irányába kényszerítik és ezzel a globalisták programjának végrehajtását segítik elő.
Larry Finknek sok országra kiterjedő, szerteágazó hálózata van, rengeteg politikussal tart intenzív kapcsolatot, jelen van a davosi Világgazdasági Fórum ülésein is. Itt állami és cégvezetőkkel, befektetőkkel találkozik, sokszor ott ül a pódiumon is és aktívan részt vesz a vitákban. 

De ezek a találkozók elsősorban bizalmas beszélgetésekre adnak alkalmat, a nyilvánosság ezekről semmit sem tud meg. Fink óriási tudáselőnyt visz magával, mert az Aladdin programja segítségével a világ minden tájáról részletes információja van a gazdaságok és az egész pénzvilág állapotáról. Fink maga egy információs tudásközpont. Ezért rengetegen kérik ki a tanácsát, bíznak rá csillagászati összegeket befektetésre. De ezt az óriási hatalmát befolyásolásra is használja. 

Persze mindez szemfényvesztés, nem a befektetők várják el mindezt a BlackRocktól, hanem pont fordítva. A BlackRock kényszeríti bele a cégeket ezeknek az környezetvédelmi, szociális és vállalatvezetési elvárásoknak a teljesítésébe, amelyeket évente nyilvánosságra hoznak. De ugyanilyen jelentéseket bocsát ki a Vanguard is. A konszernektől azt várják el, hogy ilyen irányvonalak mellett ápolják imázsukat, mert állításuk szerint főleg a fiatalok már ilyen viselkedést várnak el tőlük. Mindezek persze jól csengő, hangzatos szólamok, amely bármelyik liberális–zöld párt programjában is állhatnának.

Larry Fink évente nyílt leveleket hoz nyilvánosságra azon cégek vezetőinek címezve, amelyekbe a BlackRock pénzt fektetett be. Ezekbe a levelekbe – persze a BlackRock befektetőire hivatkozva – azokat az elvárásokat írja össze, amelyek teljesítését a cégvezetőktől elvárja. 

A levélben minden olyan kulcs­szó megtalálható, amely egy zöldpárti programban jelen van: fenntartható beruházások, elektromos autók, a cement-, az acél-, a műanyagipar szén-dioxid-mentesítése, a hajózás, a szárazföldi szállítás és a repülés, az áramtermelés és az építőipar dekarbonizálása. A kikiáltott cél a zéró kibocsátás, azaz az átmenet a szén-dioxid-kibocsátás-mentes termelésbe.

A BlackRock már két éve bejelentette, hogy nem szerez új részesedést hagyományos technológiákkal dolgozó vállalatokban, amelyek terhelik a környezetet, mi több, kivonja tőkéjét az ilyenekből. Persze a nagy olaj- és gázkitermelő vállalatokban a BlackRock megtartja részesedéseit, mert azok mögött túl nagy hatalom áll. Velük még Larry Fink sem mer ujjat húzni.
Levelében a kormányoknak is figyelmet szentelt, nekik is adott ajánlásokat, hogy törvényhozásaikat alakítsák a globális klímaelvárások ideológiai céljai szerint. Ezzel leleplezte a BlackRock szerepét a

(Folytatjuk)

A szerző újságíró (München)

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)