A befektetési stratégiák miatti viták következtében a BlackStone 1994-ben eladta az időközben 32 százalékra csökkent részét a PNC Financial Services cégnek 240 millió dollárért. Később Stephen A. Schwarzman, a BlackStone CEO-ja élete legnagyobb hibájának nevezte ezt a dealt. A vállalat új neve BlackRock lett. A cég 1994 végén már 53 milliárd dollárnyi befektetést kezelt.

Később a BlackRock 13,5 milliárd dollárért megvette a Barclays bank alapkezelőjét, ezzel beszállt az ETF (exchange-traded funds) üzletágba. A konszern az ETF kezelési költségein ugyan keveset keres, de a hatalmas összegek tologatásával sok millió dollár jutalékot zsebel be. Az ETF-ek tőzsdeindexeket képeznek le, azaz az indexekben megtalálható részvényekbe fektetnek be.

Intézményi (170 nyugdíjalap, bankok, konszernek) és egyéni befektetők (ötvenmillió dollártól felfelé) mellett rengeteg kisbefektető pénzét kezeli. A BlackRock a saját iShares márkanéven kisbefektetőknek értékesített ETF részvényeivel, ami a tőkebefektetéseinek körülbelül egyharmadát jelentik, mára csaknem tízbillió dollárnyi befektetés felett uralkodik. Az üzleti modell zseniális: add ide a pénzedet, én kezelem, te meg mindezért jutalékot fizetsz nekem. Tehát minden saját kockázat nélkül, mások pénzével keres milliárdokat.

A BlackRock nem bank, nincsenek fiókjai, nincs ügyfélforgalma, nem ad hitelt és ezért nem tartozik az állami pénzügyi felügyeletek ellenőrzése alá, de több pénzt kezel, mint számos nagybank. A definíció szerint nem számít rendszerfontosságúnak, ezért nem vonatkoznak rá a pénzügyi rendszer biztonsági előírásai. Ma 78 telephelyen harminc országban csak 16 ezer alkalmazottal mintegy százszor annyi pénzt kezel, mint a Deutsche Bank 87 ezer foglalkoztatottjával.

2015-ben a hírhedt milliárdos befektető, Carl Icahn egy talkshow-ban megtámadta a mellette ülő Larry Finket és Janet Yellent (a magántulajdonban lévő USA-jegybank, a Fed mai elnökét), hogy egy partibuszt irányítanak, amely bármikor lezuhanhat egy szakadékba. Fink kínosan mosolyogva hallgatta Icahnt. Aki ezzel a kijelentésével felhívta figyelmet arra, hogy a BlackRock ETF portfóliója túl sok pénzt kezel és óriási veszélyt jelent a pénzügyi világra. Ezzel Icahn arra is utalhatott, hogy 2010. május 6-án az ETF-ek árfolyama hirtelen lezuhant, majd nem sokkal később visszatért eredeti árszintjére.

Ezért is veszélyes a BlackRock hatalmas ETF-portfólió­ja. Ha kitör a pánik, senki sem felelős az ETF-ekért, senki sem kötelezi a BlackRockot, hogy bármit is tegyen az árfolyamesések ellen, ez a piacszabályozáson kívül van, de méreténél fogva óriási veszélyt jelent az egész tőzsderendszerre. Egy ilyen ellenőrizhetetlen „run for the exit”, azaz rohanás a kijárathoz, hatalmas veszteséget okozhat a részvénytulajdonosoknak és a tőzsdén jegyzett vállalatoknak, az egész rendszer berobbanhat és ahol nincsenek vevők, ott egy pillanat alatt az egész piac összeomolhat.

AZ ETF az amerikaiak millióinak nyugdíj-kiegészítésének jelentős részét jelentik, sokan a fizetésük egy részét ETF-be fektetik, majd ezek után a BlackRock osztalékot, azaz egyfajta nyugdíj-kiegészítést fizet nekik. Németországban a BlackRock az iShares nevű ETF-jeivel ezen a piacon már ötven százalék feletti részesedést mondhat a magáénak.

Larry Fink egy olyan befektetési környezetet alakított ki, mint egy bank, noha nem az. Kölcsönbe kapott pénzzel bevásárolta magát a világ legnagyobb részvénytársaságaiba, például a német tőzsdeindex (DAX) ama 30 vállalatába is, amelyek meghatározzák a DAX értékét, de a legnagyobb francia cégekbe, mint a Renault, az Airbus, a L’Oreal is.

Szép lassan a BlackRock egy olyan birodalmat épített fel, amelyhez hasonlót nem találunk a pénzügyi világban – írta a Spiegel. A BlackRock nagyrészvényesnek számít a legnagyobb amerikai bankokban, mint a JP Morgan vagy a Citigroup, óriás olajcégekben, mint az Exxon Mobil, a Chevron, a Shell, de a világ legnagyobb telefon- és számítógépgyártója, az Apple, vagy a legnagyobb élelmiszerkonszernje, a Nestlé vagy a Microsoft, a Facebook is a portfóliójában található. Németországban is olyan nagyvállalatok legnagyobb részvényesei közé tartozik, mint a Daimler, az Allianz, a Bayer vagy a Deutsche Bank, az E-ON, a BMW stb. De a két legnagyobb német bérlakáskonszernben is jelentős tulajdonrészt szerzett. A BlackRock befektetéseit sokan követik, ahova a BlackRock pénzt tesz be, ott sokan szintén bevásárolnak. Ezzel nagymértékben befolyásolja a tőkepiacokat. Mindezt egyelőre mindenfajta pénzpiac-felügyeleti ellenőrzés nélkül!

A BlackRock a többi nagy befektetési alappal együtt a világ vezető vállalataira is hatalmas befolyást gyakorol. A Blackrock, Van­guard, State Street alapoknak nemcsak a portfóliójukba tartozó cégek üzleti stratégiájába, befektetéseikbe van beleszólásuk, hanem még azoknak a klímára kifejtett hatását is befolyásolják, mert tőkekivonással fenyegetik meg őket, ha nem tartják be a Big Three által előirányzott klímacélokat. Ehhez minden évben megjelentetik a szavazási politikájuk irányvonalait (voting policy update), amelyekkel irányítják a vállalatok klímára gyakorolt hatásait a nulla klímabefolyásolás (net zero economy) felé, a több női csúcs- és középvezető foglalkoztatása, a diverzitás növelésének érdekében és egyéb fontos prioritásaik listáját.

Ezekről a befektetési és viselkedési politikákról írta Vivek Ramaswamy a Woke Inc. című könyvét, amelyben leleplezi a három nagy alapnak a gazdaságon keresztül a társadalmakra kifejtett hatását.

A liberális ihletésű szélsőséges klímatotalitarizmus eszmerendszerét a kapitalizmus legnagyobb képviselői kényszerítik rá a világ legnagyobb vállalataira. Ezzel egyidejűleg támogatják az idevonatkozó balliberális politikai célkitűzéseket is. Magyarán, a hatalmas erejű pénzalapok és a politika kéz a kézben együtt valósítják meg a háttérhatalmi célkitűzéseket.

(Folytatjuk)
A szerző újságíró (München)

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)