A halállista egyébiránt nem játék, nem is valami tét nélküli fenyegetőzés; időnként ugyanis megesik, hogy az adatbázisban található személyt lelövik, illetve felrobbantják. Legutóbb kicsit félrement a dolog, nem a listán szereplő orosz író, hanem a lánya halt meg, de nem kár érte, hiszen minden orosz bűnös, a halott orosz a jó orosz.

És az ukrán színekben pompázó asszony a demokratikus értékekről szónokol Ukrajnával kapcsolatban. Nem viccnek szánja. Nem mosolyog, csak ha a szomorú Zelenszkára néz.

Ursula von der Leyen a megvédendő európai értékekről meg az ukrán mintademokráciáról beszél, és időnként magabiztosan és bátorítólag rápillant a tőle két méterre helyet foglaló, két órán keresztül megrendült állapotban lévő Olenára, Zelenszkij elnök feleségére, én pedig egyre kellemetlenebbül fészkelődök a helyemen.
Mert az ukránok nem az európai értékeket védik, hanem – ahogyan én is, mi is ezt tennénk – a saját országukat, de hogy Ukrajna mintademokrácia lenne? Ugyan, kérem!
Európai demokráciákban nem tiltják ki az őshonos kisebbséghez látogató politikusokat egy országból. Nem vegzálják, nem félemlítik meg a kisebbségeket, nem korlátozzák a nyelvtanuláshoz való jogukat, nem hurcolják el őket katonának, golyófogónak.

Ma kipirult arccal, ukrán színekbe bújva a harmadik világháború kitörését támogatni: ez a haladó, a nyugatos, a demokratikus, ez a helyes. Az egyetlen elfogadható. Aki meg mást mond, az Putyin ügynöke.

A szőke nő feddőn, fenyegetően felemeli mutatóujját, és arról beszél, hogy Putyin a végét járja, a szankciók és a fegyverek megtették a hatásukat. Lám, a térdeplő oroszok már mosógépekből szedegetik ki a félvezetőket. Hatalmas hazugság, amolyan ukrán háborús propaganda, a mosógépekben található csipek ugyanis nem alkalmasak háborús célokra.

Nem baj, néhány hazugság belefér. A szent ügy szentesíti a rossz hazugságot. Kijev szelleme, a kígyó-szigeti mártírok, a befőttesüveggel levadászott drón. A szent ügy miatt hazudni morálisan helyes. A szankciók tehát működnek.

Most még kicsit rossz meg fáj, de ha összeszorítjuk a fogunkat, letekerjük a fűtést és felveszünk még egy télikabátot, akkor jobb lesz. Nem a zsemle kicsi, hanem a pofánk nagy. Hallottunk már hasonlót. Negyven évig hallgattuk. A kommunizmusért szenvedni, éhezni, hazudni, jelenteni kell. És majd ha eleget éheztünk, fáztunk, fáradtunk, jelentettünk, akkor jó lesz. Vagy jobb.

Nekünk most meg kell védenünk az európai értékeket, amelyeket Ukrajna képviseli minden európai ország közül az ellentmondást legeslegnemtűrőbben. Ugyan néha hazaárulás vádjával vizsgálatot indítanak a magyar himnuszt éneklő magyarok ellen, de azokból úgyis egyre kevesebb lesz. Meghalnak az első sorokban. Így megszűnik majd a probléma.

Most Ukrajna szabadsága a legfontosabb. És ha emiatt kitör a harmadik világháború? Bagatell.

Mielőtt Deutsch Tamás beszélni kezd, az ukrán színekbe öltözött nő kikíséri az ukrán elnök feleségét. Nehogy szegény kénytelen legyen végignézni, ahogy egy magyar ember magyarul beszél… A magyar inkább ukránul beszéljen, meg küldjön sok, sok fegyvert, ételt, pénzt, fogadja be a menekülteket, adjon nekik pénzt, ételt, fedelet a fejük fölé.
Haljon meg Ukrajnáért, és a magyar himnuszt ne akarja folyton elénekelni. Egyszer se. És a szája azért ne járjon. Főleg ne magyarul.

Jó lenne, ha ennek az őrületnek végre vége lenne, jó lenne, ha végre béke lenne.

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólal az Ukrajna helyzetével foglalkozó ülésen az Európai Parlament strasbourgi épületében 2022. szeptember 14-én (Fotó: MTI/AP)