Sajnálatos, de tudomásul kell venni: Európa háborúban áll, megtámadták létezésének normatíváit. Kétségbe vonják keresztény identitását, amiből egyébként toleranciája is táplálkozik más vallások és kultúrák iránt.
Ráadásul, a keresztény erkölcs és gondolkodás háttérbe szorításával egy időben, az árnyékból az intolerancia világa kandikál elő. Ezt minden nap megéljük, és már nem csak a nyugat-európai nagyvárosok no-go zónáiban.
Világossá vált, hogy a hitünkkel együtt normális életformánk is össztűz alá került.
Bár vannak nemzeti kormányok, amelyek a polgárok védelmében törvényekkel és határozott fellépéssel politikai platformról verhetnék vissza ezeket a támadásokat, mégsem ez a gyakorlat. Azért van zavar a rendszerben, mert a legnagyobb probléma éppen az európai (és nem csak az uniós) politikai elittel van.
Többségük vagy ostoba, vagy elvetemült hazaáruló. Az még érthető – ha nem is elfogadható –, hogy a brüsszeli bürokraták és politikusok túllépnek az egyes nemzeti érdekeken, és uniformizálni akarják Európa világát.
De az megmagyarázhatatlan, hogy az egyes országok kormányaiban ülők miért erősítik fel az ideológiai különbségeket, nyitnak határokat a migrációnak álcázott inváziónak, és Washington kottáját olvasva, szemrebbenés nélkül teszik tönkre a rájuk bízott társadalmakat, energiaválságot és ezzel gazdasági csődöt generálva.
Mindezeken túl látható módon támogatják az orosz–ukrán fegyveres konfliktus fokozódását.
Állatorvosi lóként tekinthetünk az egyre öldöklőbb orosz–ukrán összecsapásra. Ha csak egy elemét nézzük, azonnal elénk tárul az ellentmondások sora. Mi, az európai országok népei – joggal – aggódunk az ukrán emberekért. De miért nem aggódik értük az ukrán politikai vezetés?
Hiszen függetlenül attól, hogy miért vagy milyen háttérerők érdekében robbant ki az összecsapás, a kijevi vezetésnek a legfontosabb felelőssége az emberi életek védelme.
Ezzel szemben a harcok megkezdése óta egyetlen esetben sem tett kísérletet arra, hogy az oroszokkal érdemi tárgyalásokat kezdjen az öldöklés megállítására. Többször javasolhatott volna fegyverszünetet.
Ezzel szemben folyamatosan – mellét döngetve – arról harsogott, hogy soha nem fog tárgyalni az agresszorral. Ebben a formában mindegy is, hogy azért viselkedik így, mert uraik Washingtonban ezt parancsolják vagy azért, mert lelketlen pojácák uralkodnak Ukrajna fölött.
Ráadásul ha a kijevi kormány betartja – amit szintén Washington sugallatára nem tett meg – a minszki egyezményt, valószínűleg el sem indulnak az orosz tankok.
