Akár három év börtönre is ítélhetik azt a norvég rendezőt, aki nemrég a közösségi médiában tette közzé véleményét, miszerint egy transznemű nő nem lehet leszbikus. Tonje Gjevjon – maga is leszbikus filmrendező és színész –, tetézve a bajt, azt is kijelentette: „A férfiaknak éppoly lehetetlen leszbikussá válniuk, mint teherbe esniük. A férfiak nemi fétiseiktől függetlenül férfiak.”
A norvég rendőrség gyűlöletbeszéd gyanúja miatt folytat ellene nyomozást. Mindemellett a transzlobbi nyomására megpróbálják ellehetetleníteni az életét, kitörölni őt a norvég kulturális életből.
A brit Cambridge-i Egyetemen egy prédikációban Jézus testének művészi ábrázolásáról beszéltek, azt állítva, a korabeli festők valójában transzgender testként jelenítették meg Jézust, sőt az egyik festményen a lándzsa ütötte seb határozottan és céltudatosan a női nemi szervre emlékeztet. A prédikáció miatt felháborodott hívektől az egyetem dékánja azonban megvédte a szónokot, mondván, jogosak ezek a gondolatok, attól függetlenül lehet erről beszélni, hogy ez valakinek tetszik-e vagy sem.
Az Egyesült Államokban szolgáló Frank Pavone atyát, a Priest for Life vezetőjét mindeközben szép csendben gyakorlatilag kirúgták az egyházból. Az atya közismert szereplője az amerikai közéletnek, az abortuszellenes, életpárti küzdelem egyik meghatározó alakja. A Vatikán a közösségi médiában közzétett istenkáromló megnyilatkozásai és a feljebbvalóinak való engedetlenség miatt távolította el az egyházból. Hogy pontosan mi a bűne, mi volt a blaszfémia és mi volt az engedetlenség, azt nem közölték, az atya hívei szerint valószínűleg azért, mert nem volt ilyen.
Sokan gondolják, hogy mindez csupán egy gesztus az abortuszpárti demokraták és Joe Biden elnök felé a Vatikán részéről. Pavone egyébként lelkes támogatója Donald Trumpnak, az USA előző elnökének. Joseph Strickland texasi püspök úgy véli, az az istenkáromlás, hogy ezt a szent papot eltávolították a katolikus egyházból, „miközben egy gonosz elnök [Biden] minden alkalommal az igazság tagadását és a meg nem születettek meggyilkolását hirdeti”.
Csupán néhány történet az elmúlt napokból, ám ha valaki alaposabban végigböngészi a nemzetközi – de főképpen a nem fősodratú – média híreit, naponta talál tucatnyi hasonlót. S egy idő után csak ül az ember a számítógépe, telefonja képernyője előtt, s maga elé bámulva kérdezi: mi a fene történik a világban, a világgal?
Mindenki megbolondult, megveszett? Hogy történhet meg mindez? Hogyan történhet meg mindez különösen ezen a nagyon felvilágosult és modern Nyugaton, amely oly kényes az emberi jogokra, a szólásszabadságra, a vallásszabadságra, a lelkiismereti szabadságra, a demokráciára? Mindeközben háborúk dúlnak a világban, az egyik éppen a szomszédunkban, bármikor megsemmisülhet ez az egész hóbelevanc, elég, ha egyik vagy másik oldalon valamelyik elmebeteg úgy gondolja, magával rántja a pusztulásba a teljes emberiséget.
