Már megint kibújt a szög a zsákból: a balliberális álcivil szervezet szerint a keresztényeket kigúnyolni, megsérteni fontosabb szabadságjog, mint az emberi méltóság és a személyiségi jog védelme.
Egy francia filozófus szerint a derízió korában élünk. A derízió azt jelenti: kinevetés, kigúnyolás. A középkorban az udvari bolondot nevezték derizornak, aki ott ült a főúr, a király mellett, és frivol gúnyolódásával állandóan emlékeztetnie kellett urát, hogy ő is csak gyarló, esendő, tükör által homályosan látó ember. Udvari bolondnak lenni kiváltságos, irigyelt, bár elég kockázatos foglalkozás volt, mert a merész szókimondásért az illető nemegyszer a fejével fizetett, ha heves vérmérsékletű ura felháborodott. Ma már a mindent gúnnyá tevő „szakma” nem kockázatos, sőt mára a derizorok lettek királyokká, nagyurakká. Lassan minden a pimasz, cinikus, az összes értéket sárba taposó, a szentet, a szépet, az igazat meggyalázó alantas, gyakran otromba, trágár gúny tárgyává válik.

Kivéve a „szent szólásszabadságot”. Ennek jegyében mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet kimondani, leírni, közzétenni, megosztani – nem kell tekintettel lenni semmire és senkire. A klasszikus liberális alapelvnek – mindent szabad, ami másnak nem árt – már csak az első fele érvényes. Pedig már Pál apostol megírta, hogy minden szabad nekem, de nem minden használ. Mestere pedig aranyszabályként azt tanította: 

Ami megfordítva, keleti észjárással így szól: ne tedd másokkal azt, amit nem akarod, hogy veled tegyenek!
A Cambridge-i Egyetem egyik teológia szakos doktorandusza a jelek szerint nem ismeri Jézus aranyszabályát, mert nemrég a Trinity College kápolnájának szószékéről azt ecsetelte, hogy egyes középkori festményeken Krisztus teste egyszerre férfiként és nőként van ábrázolva, vagyis szerinte Jézus voltaképpen transznemű személy lehetett. Aztán a felháborodott hívektől az egyetem dékánja megvédte a szónokot, azt állítva, hogy a spekuláció jogos volt, függetlenül attól, ki mit gondol annak értelmezéséről. Ám a botrány hatására az egyetem szóvivője visszakozott, mondván, hogy sem a dékán, sem a prédikáló doktorandusz nem gondolja, hogy Jézus transznemű lett volna, az istentisztelet Krisztus művészi ábrázolásáról és annak különböző értelmezéséről szólt.

Érdekes. Eddig úgy tudtuk, a keresztény istentiszteleten – mindenhol a világon – az evangéliumot kell hirdetni és magyarázni, márpedig a Szentírásban sehol sem olvasható, hogy a megtestesült Jézus transznemű személy lett volna. Ellenkezőleg: ő Isten egyszülött Fia, aki így vallott önmagáról:

Jézus azt is megmondta tanítványainak, hogy e világon nyomorúságuk lesz, gyalázni, gyűlölni, ölni fogják őket, de „aki mindvégig kitart, az üdvözül”. A keresztények élete soha nem volt könnyű és veszélytelen – ma sem az. A keresztényüldözés világszerte évente több ezer halálos áldozatot követel. Európában már – még?! – nem fizikai, „csak” szellemi, kulturális keresztényüldözés folyik az új felvilágosodott (woke), progresszív (neomarxista) totalitárius uralkodó elit és jól szervezett-fizetett klientúrája – politikusok, propagandisták, a média, a szórakoztatóipar, a kulturális élet, az egyetemi világ megmondóemberei stb. – részéről…
Babits majd száz éve arra intett: 

 A keresztényeknek bizony ma, a derízió korában is meg kell tanulniuk, hogyan álljanak ellen a korszellemnek, a gonosz minden irányú támadásának. Tudjuk, nem könnyű az árral szemben úszni, de szerintünk még mindig jobb, mint döglött halként sodródni a fősodorral. Ezt üzenjük a Cambridge-i Egyetem dékánjának és teológus doktoranduszának is.

Borítókép: A megfeszített Krisztus (Fotó: Pexels)