„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak…” (A prédikátor Salamon könyve 3,1-2) Ez a bibliai gondolat motoszkált a fejemben a Vilniusban megtartott NATO-csúcstalálkozó történéseit figyelemmel kísérve. A szakértők egyetértettek abban, hogy a tanácskozás legfontosabb döntése Ukrajna tagfelvételi lehetőségének elutasítása volt. Igaz, szinte az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte, hogy vajon a háborút támogató országok elmennek-e a józan ész határain túlmenő döntésekig.
Talán mindannyiunk szerencséjére az amerikai vezetés a szakadék széle előtt néhány centiméterrel beletaposott a fékbe. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az Egyesült Államok álláspontja fordította vissza a többieket is. Sokáig egyedül voltunk azzal az álláspontunkkal, hogy a NATO alapokmányához ragaszkodni kell, ezért háborúban álló országot nem lehet fölvenni a védelmi szövetségbe.
Ellenkező esetben már egy újabb világháború rémképe árnyékolta volna be felettünk az égboltot.
Az, hogy vajon miért döntöttek így Washingtonban, nehéz kérdés. Valószínűleg sok összetevője volt ennek. Az amerikai költségvetés csődközeli helyzete, a kínai kihívással szembeni növekvő aggodalom és persze a közelgő amerikai elnökválasztási kampány is befolyással lehetett a talán történelmi jelentőségű döntésre. Mindezeken túlmenően volt még egy komoly tanulsága ennek a csúcstalálkozónak. Ez pedig Joe Bidennek, az Egyesült Államok elnökének – és ezzel együtt gyakorlatilag a NATO meghatározó vezetőjének – az állapota. Pontosabban Joseph Robinette Bidennek, hiszen egy nyolcvanon túli férfit csak Amerikában szokás a becenevén szólítani. Attól ugyanis, mint a példa mutatja, nem lesz fiatalabb, lazább, trendibb. Még emlékszem, amikor 1981-ben beiktatták hivatalába az akkor hetvenesztendős Ronald Reagant, mekkora felzúdulást váltott ki, hogy akkor ő lett az USA legidősebben megválasztott elnöke. Életkora nem akadályozta meg abban, hogy vér nélkül megnyerje a hidegháborút. Az általa csak a gonosz birodalmának nevezett Szovjetunió pedig nem sokkal mandátumának lejárta után magától szétesett. Ezzel az Egyesült Államok a világ első számú nagyhatalma lett.
