Ez nagyon jellemző rájuk. Amihez nyúlnak, azt elrontják, és a hozzáértők által elindított folyamatokat is képesek kis híján elbuktatni.
Innen nézve akár hálát is adhatunk Istennek, hogy Karácsony és a slepp értelmes, néven nevezhető városvezetést, pláne városfejlesztést meg sem kísérelt. Kevesebb romot kell majd eltakarítani, amikor Budapest, remélhetőleg nem évtizedek múlva, ismét felszabadul.

Hasznos cselekvést tehát nemigen könyvelhetünk el részükről, pusztán értelmetlen bemondásokra, fecsegő semmittevésre és bosszantó infantilizmusra futotta. Persze szép kövérre hízott a slepp a Városházán, amit nagyon szerettek volna olcsón elpasszolni, de még ez se jött össze nekik. A Gyurcsány-falka mindenesetre megszállta a városvezetést, emellett lett többek között okosvárosért és részvételiségért felelős főpolgármester-helyettes, amin csak nevetni lehet. 

Kihirdették a klímavészhelyzetet, amiről maguk sem tudják, hogy mit is értenek rajta, már csak ezért sem tettek semmi továbbit ezzel kapcsolatban, Istennek legyen hála.

Az Autóklub ajánlásait semmibe véve, ötletszerűen összepacsmagolták biciklisávoknak csúfolt fölfestésekkel a várost, aminek következtében a kerékpárosok elsöprő többsége ugyanúgy a KRESZ-t semmibe véve száguldozik a járdákon, viszont számos üzlet előtt már csak szabálytalanul tudnak megállni az áruszállító teherautók. Jónéhány szolgáltató úgy döntött emiatt, hogy az érintett kerületekben nem hajlandó szolgáltatni, mert nem hiányzik nekik a büntetés.

Mindemellett az elmúlt három és fél évben ismét eluralkodott Budapesten a rendetlenség. A közterületi kukák egy részének megszüntetése miatt szemétben fuldokolnak az utcák, a járdákon keresztbe-kasul hevernek az elektromos rollerek (szegény kis Fekete-Győrre a rohamrendőrök meghajigálása miatt büntetésként az összes ilyen jármű lezuhanyozását kellene kiszabni közérdekű munkaként), és soha nem látott mennyiségű büdös, trágárul óbégató, maga alá vizelő csövessel vannak tele a tömegközlekedési eszközök. Egyes megállókba nem lehet az eső elől behúzódni, mert koszos paplanokon hajléktalanok heverésznek bennük.

A közterületeket is ellepték, a Gesztenyéskert és a Gellérthegy is tele van velük, ami közbiztonsági és közegészségügyi kockázat. És bár a Városházán ma előszeretettel hajtogatja néhány hasznos hülye, hogy a város mindenkié, ez szemérmetlen hazugság. Nem, a város nem mindenkié, hanem a jog- és normakövető normális többségé. 

 A magatehetetleneknek orvosi ellátásra van szükségük, az együttműködésre nem hajlandóakat viszont szükség esetén hatósági erővel kell eltávolítani az utcákról, mert a randalírozás nem jog, hanem megszüntetendő deviancia.

Lesz hát dolga a Budapestet remélhetőleg mielőbb újra megnyerő és felszabadító nemzeti városvezetésnek.

A fent említett riasztó jelenségek felszámolása mellett például meg kell keresni azt a kétszázmilliárd forintot, amit az elmúlt három és fél évben eltüntettek. Törvény hozandó annak érdekében, hogy se a Városházát, se más középületet ne lehessen a devianciát közvetítő LMBTQPSTB-mozgalom zászlójával elcsúfítani, a kiskorúakat is veszélyeztető utcai parádét pedig be kell tiltani.

Emellett, erőt merítve a gyalázatos Horn Gyula sétány elleni győztes fellépésből, folytatni kell és be kell fejezni a vállalhatatlan közterület- és intézménynevek 2010 után sajnálatosan csak részlegesen megvalósult átkeresztelését. 

A jellemtelen SZDSZ-es pártkatona, Göncz Árpád például méltatlan arra, hogy városközpontot nevezzenek el róla, a nevét viselő városrészről pedig metróállomást. De ugyanígy el kell tűnnie a párizsi kommün egyik vezérének, Frankel Leónak, hogy a kommunisták által róla elnevezett utca végre ismét nagyszerű Zsigmond királyunk emlékét örökíthesse meg.

A jelentéktelen kommunista képzőművész, Goldmann György sem érdemes az utókor tiszteletére, a ma Petőfi nevét viselő híd budai hídfőjénél ezért az első világháborús hőseinkre emlékeztető Vitézek terét helyre kell állítani. 

A Nelson Mandela park sem viselheti a dél-afrikai kommunista terrorista nevét, miként Chile egykori kommunista elnöke, az öngyilkosságba menekült Salvador Allende is méltatlan arra, hogy emlékét őrizzük. A Fővárosi Szabó Ervin könyvtárat is meg kell szabadítani a Tisza István ellen merényletet tervezgető marxista propagandistától – hogy a magyarországi németek kollektív bűnösségét kihirdető és deportálásukat elrendelő, padlássöprő Nagy Imréről ne is beszéljünk.

Ez is élesen világítja meg a gyökértelen libsizmus és a magyar életforma közötti áthidalhatatlan szakadékot. Alapvető létszemléleti kérdés, hogy Budapestet a világmagyarság fővárosának, nemzeti létünk esszenciális reprezentánsának tekintjük és ekként építjük, vagy hagyjuk, hogy globalista hídfőállásként elidegenítsék és ráuszítsák a nemzetre. 

A főváros idegen hatásai köztudottak, épp ezért fontos hazafias misszió Budapest megmagyarítása, az idegenszívűséghez asszimilálódás megfordítása. Budapestnek nem európai városnak kell lennie Magyarországon, hanem magyar nemzeti városnak Európában.

Borítókép: A Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) békemenetének résztvevői gyülekeznek a Műegyetem rakparton az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján, 2021. október 23-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)