Duzzadó szégyenlista

A német külügyminiszter, Annalena Baerbock újabb olcsó győzelmet aratott a tébláboló árnyékkancellár Olaf Scholz felett, aminek eredményeként Németország is csatlakozik az Európai Unió Bíróságán a gyermekvédelmi törvény miatt az Európai Bizottság által Magyarország ellen indított perhez. Finnország is, némileg szánalmas módon, miután megkapta a magyar címeres pecsétet a NATO jelentkezőívére, új szövetségesünk első lépésként ezt azzal köszönte meg, hogy azonnal elgáncsolt minket. Ezzel tizenötre bővült azon országoknak a szégyenlistája, amelyek fontosabbnak tartják a legújabb amerikai deviáns divatideológia előtti meghajlást, mint saját gyermekeik szellemi és testi biztonságát.

Íme a szégyenlista: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovénia. Plusz két magát szintén országnak képzelő intézmény: az Európai Parlament és az Európai Bizottság. De a lista elejére tehetnénk a mindezt megrendelő Egyesült Államokat is, amely szoros, de mondhatnánk, Soros-együttműködésben az európai baloldallal szítja hazánk ellen a gyűlöletet. Annak az esélye, hogy az Európai Unió Bírósága Magyarországnak ad igazat ebben a perben, körülbelül akkora, mint hogy Angela Merkel kiálljon a Brandenburgi kapu elé Berlinben, és Gyurcsány halhatatlan szavaival élve bevallja: 2015-ben elk…rtuk. Papíron ugyan a bíróság az Európai Bizottságtól független intézmény, a gyakorlatban viszont ugyanannak a szélsőséges progresszív ideológiának az alázatos jogi kiszolgálója, mint amelyiknek Brüsszel a politikai karja. A múltban már döntött a Stop, Soros! törvény ellen, és hogy teljesen világos legyen, ki itt az úr, kiállt a Soros-egyetem mellett is. Így lesz ez a jelenlegi perben is, erre mérget vehetünk.

Mindeközben a fenti országokban a sajtó ipari szinten nyomja a hungarofób uszító cikkeket arról, hogy a magyar gyermekvédelmi törvény valójában transz- és homoszexuális-ellenes. Ahogy a Zöldek vezette német külügy fogalmazott, a per nem más, mint kiállás az LMBTQ-közösségért: „Az EU közös értékei szabad és nyílt társadalmunk DNS-ét alkotják. A sokszínűség az erősségünk.” A magyar választók többsége ezzel szemben nagyon helyesen felismerte, hogy az LMBTQ-ideológia se nem érték, se nem közös, és semmiképp nem európai. Ez egy Amerikából ránk erőszakolt perverz, szélsőséges és embertelen tan, amely eddig szinte ismeretlen mértékű szenvedést, testi és lelki csonkítást hozott a gyermekek világába.

A nyílt társadalmat pedig Baerbockék szíveskedjenek meghagyni maguknak, nyilván nem véletlen az, hogy az utolsó két évtizedben újra Németország lett az európai vallási és politikai extrémizmus legnagyobb exportőre. Szó sincs itt emberi jogokról, a valóságban az iskolákban oktatott transz- és LMBTQ-ideológia egyfajta modern, progresszív emberáldozat. Ahogy Angliában több évtizede az antirasszizmus és politikai korrektség oltárán áldozzák fel azt a több tízezer kiskorút, akiket muszlim bandák szinte büntetlenül prostitúcióra kényszerítenek, úgy áldozzák fel az európai baloldali politikusok a gyermekeket a genderpropagandának is. Bűntudat-beültetés, nemi identitásukat szándékosan aláásó képzések, később hormonkezelés, sebészi beavatkozás, testi megcsonkítás, és életük végéig tartó hormonkezelés, gyakran antidepresszánsokkal kísérve.

Ezzel ellentétben hazánkban még mindig visszhangzik a Biblia üzenete, amelyben Isten megtiltja Ábrahámnak a gyermekáldozatot: „Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt”, áll Mózes első könyvében. Ahogy ezek a fenti államok szemük sarkából a Fehér Ház felé kandikálva birkamentalitással sorakoznak be ebbe a szégyenletes új európai gyermekellenes #metoo mozgalomba, gyermekek, családok és jövők millióinak a tönkretételét jelenti. A nem is olyan távoli jövőben nagyon erősen visszaüt nekik ez a gyermekeket szexuális tárgyként kezelő erényfitogtatás, meglesz ennek a társadalmi és politikai böjtje. Persze ez sovány elégtétel lesz azoknak a fiataloknak, akiktől ilyen megbocsáthatatlan hazugságokkal elvették a gyermeknemzés vagy gyermekszülés, családalapítás lehetőségét, akiket megfosztottak jövőjüktől, és akiket egy életen át tartó magányra ítéltek.

Nekünk se lesz könnyű, egy olyan geopolitikai térben kell megküzdenünk az igazunkért, gyermekeink biztonságáért, ahol újra a legkiszolgáltatottabb, legtöbb védelemre szoruló ártatlanok lettek ideológiai és orvosi kísérletek tárgyává. De egy üzenetet azért szükséges megfogalmazni a szégyenkoalíciónak: mindegy, hogy kinek ad a bíróság igazat ebben a perben, a hazánkat pellengérre állító kormányoknak csak akkor lesz igazuk velünk szemben, ha megtanulják saját gyermekeiket jobban szeretni, mint amennyire gyűlölik a keresztény, konzervatív Magyarországot.

A szerző a Hungary Today főszerkesztője