Magyarország 2010 óta nem hajlandó gyarmatként viselkedni, számos kérdésben ellenállt a liberális fősodor nyomásának: a stratégiai ágazatokban növekedett a magyar tulajdon aránya, az illegális bevándorlást megállítottuk, nemet mondtunk a genderlobbinak és békepárti álláspontot hirdettünk a háborús lázban égő Európai Unión belül. Már egy-egy ilyen lépés is kivívja Brüsszel haragját, de ezek így egyben elképesztő erőket mozgatnak meg a birodalom középpontjában, minden lehetséges eszközt bevetnek hazánk zsarolására, vagy ahogy ők fogalmaznak: jobb belátásra bírásához.
A napokban Magyarországon járt az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldöttsége, amelyet követően újabb, hazánkat elítélő jelentést készítenek. A kiszivárgó információk szerint a látogatást követően olyan határozat elfogadására készülnek a brüsszeli testületben, amellyel Brüsszel tovább fokozná a nyomásgyakorlást, újabb zsarolási eszközökhöz nyúlnának. Már nemcsak az uniós forrásokat tartanák vissza, hanem elvennék Magyarországtól az Európai Tanács soros elnökségét, amely pozíciót 2024 második felében töltené be hazánk. Ez egy újabb eszköz, amivel meg akarják változtatni Magyarország álláspontját, azt akarják elérni, hogy ne egy szuverén és független országként viselkedjen, hanem tagozódjon be a nyugati liberális fősodor elvárásainak megfelelően.
Ez példa nélküli az EU történetében, ami szintén jól mutatja, hogy egyre erősebb eszközökhöz nyúlnak. Az Európai Parlament balliberális többsége a jelek szerint a hazánk elleni hergelésből igyekszik politikai tőkét kovácsolni, több képviselőnek ez jelenthet majd mandátumot a jövő évi választáson. Ilyen szereplő Daniel Freund is, aki azért specializálódott Magyarországra és Orbán Viktorra, mert azt reméli, pártja így majd befutó helyre fogja jelölni az EP-választáson.
Az Európai Parlamentnek ugyanakkor nincsen lehetősége befolyásolni azt, hogy melyik ország lesz az EU soros elnöke, azt az alapszerződések szabályozzák. Ha ezt el akarnák venni hazánktól, akkor szerződéseket kellene módosítani, ehhez azonban minden tagállam hozzájárulására szükség van. Ezért az egész inkább egy politikai zsarolás, valódi hatása nem lesz ennek a követelésnek.
Ami a mostani esetben meglepő, hogy az Európai Parlament részéről most már nyíltan kimondták, hogy a bevándorlás, a genderkérdés és a háború miatt kifejtett békepárti magyar álláspont mellett azért ítélik el ismét Magyarországot és tartják vissza az uniós forrásokat, mert a kormány a stratégiai nemzetgazdasági ágazatokban növelni szeretné a magyar tulajdon arányát.
Magyarul már azt sem titkolják, hogy nyíltan a nyugati multicégek érdekeit képviselik. A mostani brüsszeli támadások fő alakjától, Daniel Freund zöldpárti EP-képviselőtől egyébként nem áll messze ez a típusú érdekképviseleti munka, hiszen 2014 júliusa és 2019 májusa közt a Transparency International brüsszeli irodájában tevékenykedett az EU érdekképviselet nagyköveteként, tehát már nagy gyakorlata van az érdekképviseleti munkában.
Az Európai Parlament delegációja és kiemelten Daniel Freund is a nyugati multicégek érdekképviselőjeként járt tehát Magyarországon. Azt kifogásolták a látogatás során, hogy a magyar kormány 2010 óta a nemzetgazdaságilag fontos ágazatokban folyamatosan növelni kívánja a magyar tulajdon arányát. A zöldpárti EP-képviselő egy minapi lapinterjúban ezt nyíltan ki is mondta, aki szerint „maffiamódszerekkel” akarja növelni a magyar tulajdon arányát a kormány, példaként említve a bankszektort és a telekommunikációs ágazatot.
Ezzel párhuzamosan szintén a napokban szivárgott ki a sajtóban, hogy a Budapest Airport külföldi tulajdonosa is bepanaszolta a magyar kormányt Brüsszelben. Ennek oka, hogy a kormány már évek óta azon dolgozik, hogy a 2005-ben privatizált budapesti repülőteret ismét magyar tulajdonba vegye. Emlékezetes, igazi ősbűnnek számított a reptér eladása: a szerződés 2005 decemberében, az első Gyurcsány-kormány idején, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. és a brit BAA International Ltd. között született, amely a Budapest Airport Rt. 75 százalék mínusz egy szavazatnyi tulajdoni hányadának eladásáról szólt, ezzel a külföldi befektetők tulajdonában álló társaság 75 évre kapta meg a magyar főváros fő repülőterének üzemeltetési, vagyonkezelési jogát csupán 464 és fél milliárd forintért cserébe.
A reptér rengeteg bevételt hoz, így nem meglepő, hogy a nemzeti kormány ismét magyar tulajdonban szeretné látni, ez ugyanakkor nem tetszik a nyugati multik érdekeit képviselő brüsszeli intézményrendszernek.
Brüsszel politikai nyomásgyakorlása tehát egy újabb szemponttal bővült: eddig az illegális bevándorlás elleni küzdelem, a genderkérdésben képviselt álláspont és a békepárti magyar politika volt a fő ok, ami miatt erőteljes támadások érték hazánkat Brüsszelből, de most ez a kérdés is megjelent. A mostani látogatás során már azt is nyíltan kimondták, hogy szerintük „maffiamódszer” a magyar tulajdon arányának növelése. Mindez meglehetősen érdekes annak fényében, hogy a nyugati országok cégei a 90-es és a 2000-es években lényegében szabadrablással tarolták le a fontos nemzetgazdasági ágazatokat Magyarországon.
Emlékezetes: hazánk az uniós csatlakozással kinyitotta a piacát, a nyugati cégek egész ágazatokat tettek tönkre, alamizsnaként pedig kaptunk érte uniós pénzeket, amelyek arányaiban jóval kevesebbnek számítottak, mint amennyit például a 80-as években csatlakozó ibériai országok kaptak. Az egyik iskolapélda a magyar cukorgyártás teljes leépülése. Az akkori új EU-cukorreform Magyarországot a cukortermelés szempontjából teljes egészében a hazai gyárakat tulajdonló külföldi tulajdonosoknak szolgáltatta ki. 2004-ben egyből be is zárták a hatvani cukorgyárat, az EU-döntés után pedig 2006-ban bezárt a kabai, 2007-ben a szolnoki, 2008-ban a szerencsi és 2009-ben a petőházi cukorgyár. Az EU-s cukoripari reform előírásainak megfelelően ezt a négy gyárat fizikailag is megsemmisítették, hogy esély se legyen valaha is újraindítani őket. De szinte az összes stratégiai ágazatban hatalmas privatizáció indult meg, teljes mértékben kiszolgáltatva ezzel Magyarországot a külföldieknek.
2010-ben azonban változás kezdődött ezen a téren is: a nemzeti kormány tudatosan elkezdte visszaépíteni a nemzeti tulajdont, rengeteg stratégiai ágazatot szerzett vissza. Legutóbb például a telekommunikációs szektorban, mely ágazat egy része minden magára adó országban nemzeti tulajdonban van. Ezeket a visszavásárlásokat a külföldi érdekeket szolgáló baloldal folyamatosan kritizálja és támadja. De ez a dolguk, ezért fizetik őket. A magyar kormány ugyanakkor világosan leszögezte, hogy nem enged a különböző brüsszeli zsarolási eszközöknek, továbbra is kitart azon alapvetések mellett, amelyeket az elmúlt években leszögezett.
Ezek az ügyek még nagyobb jelentőséget adnak a 2024. június 9-én tartandó EP-választásnak, amelynek eredményeként lehetőség lesz megváltoztatni mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság összetételét. Jelen állás szerint jó esély van arra, hogy a szuverenista politikai erők megerősödjenek a választáson, jobbra tolva ezzel az európai döntéshozatalt. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor az is elképzelhető, hogy az Európai Néppárt a balratolódás helyett sokkal inkább az eredeti gyökereihez való visszatérést választja és a jobboldali formációkkal kezd el együttműködni. Egy ilyen forgatókönyv kedvező lehet Magyarország számára is, így a jövő évi választásnak mindenképpen nagy tétje van hazánk szempontjából nézve.
A szerző politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője
