Figyelj, gyere, hajolj még közelebb, mert ez végképp csak ránk tartozik, ezt csak mi, a XXI. század elejének számkivetettjei tudhatjuk, és titkos a jel is, amely segítségével felismerjük egymást, de most elsuttogom, és soha el ne felejtsd: ha arra akarnak kényszeríteni, hogy állami eszközökkel is segítsük a gyermekeink aberrálttá nevelését, akkor már nincs mit vesztenünk. Az a kérdés, hogy önként eladjuk-e a gyermekeinket ebbe a neomarxista–woke–libsi bordélyba, vagy felszámoljuk a neomarxista–woke–libsi bordélyt. A k…rvákat szélnek eresztjük, a madámokat szurokba és tollba hempergetjük, aztán kiiktatjuk. Mondjuk például örökre elveszítik munkájukat, egzisztenciájukat, fizetésüket. A válasz egyértelmű, tudom. Csak végre tenni is kell érte.
S persze azt se felejtsük el soha, hogy mindez, az összes többi elmebajjal együtt onnan jön, Amerikából. És az EU kezd egyre inkább egy amerikai tulajdonú pöcegödörré válni, nekünk pedig el kellene gondolkodni, hogy alábukunk-e az alján elrejtett virtuális aranyrögökért vagy elkezdünk erőt gyűjteni, hogy kimásszunk belőle. Azok a pöce alján lévő, virtuális aranyrögök, azok a ma ígéretei.
„Ezernyi fajta népbetegség, / szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár / bűn, öngyilkosság, lelki restség, / mely, hitetlen, csodára vár, / nem elegendő, hogy kitessék: / föl kéne szabadulni már!”
Ez van ismét.
A virtuális aranyrögök pedig, amelyeket ígérnek: ezernyi fajta nemi identitás, szapora idegenség, nem leszel öreg soha, mert majd a botox, tömeges bűn és kábítószer, üresség, nihil, teljes identitásvesztés – a lelki restség maradhat.
Ez és ennyi, így és ennyi.
No, felebarátaim, akkor kérdezem: alábukunk vagy rendet csinálunk? S ha az utóbbit választjuk, akkor már most szólok, időben: a rend ott kezdődik, hogy jó reggelt, lányok! Mármint a leányiskolában. Jó reggelt, fiúk! A fiúiskolában. Mert például nemből kettő van: a férfi meg a nő. Így akarta a Jóisten, tökéletes egyetértésben a természettel és a biológiával. Minden más csak az ember tragédiája. Az Ember tragédiája. Ahol mi most egyszerre élünk a római, a londoni és a falanszter szín iszonyatos keverékében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!