Ezek a Hann Endréék által prezentált páratlan sikerek azonban károsan és hovatovább kórosan elbizakodottá tették a baloldal túlkoros örök üdvöskéjét, s már eddig is jelentős Budapest-romboló tevékenységét turbófokozatba kapcsolta. Ezért aztán úgy elszaladt vele a szamár, hogy szabad szemmel nehezen követhető gyorsasággal hirdeti meg a hebehurgya terveket. Ilyen a harcias adómegtagadási elhatározása, a Lánchíd lezárási elképzelése vagy mindenfajta kormányellenes erőszakos tüntetés azonnali és feltétel nélküli támogatása, akár a jelenlétével is. Holott háromszor is meg kellene gondolnia, megéri-e a szegényebb önkormányzatok megsegítésének céljára létrehozott szolidaritási adó, hozzájárulás elszabotálása. Ez ugyanis nem egyfajta polgári engedetlenség, ahogy egyesek eufemizálni igyekeznek Karácsony szándékait, hanem nyílt törvényszegés, legkevesebb hivatali visszaélés. A főpolgármester nem pusztán megkerülni próbálja az adófizetést, hanem kerek perec megtagadja, aminek büntetőjogi következményei lehetnek. A helyzetét csak súlyosbítja, hogy gyanús az mód, ahogy az előző főpolgármester által ráhagyott több mint kétszázmilliárd forintnak mintha lába kelt volna, úgy elillant a mai baloldali vezetés áldásos működése nyomán. Ez minimum a hűtlen kezelés kategóriájába esik, de a sikkasztás feltételezése sem tűnik elhamarkodott következtetésnek.

Akkor meg minek a parttalan és céltalan hőzöngés? Csak nem azért kell eljátszani az osztályharcos forradalmárt, hogy Gyurcsány Ferencnél kiköszörülje a csorbát és a DK elnöke megsimogassa a buksiját, miután ország-világ előtt leszúrta, kvázi azt mondva ezzel, hogy „Puha vagy, Geri!”, amiért nem fekszik eléggé keresztbe minden területen az eltiprásra kijelölt Orbán-kormánynak?

Pedig semmi oka az elbizakodottságra minden baloldaliak Karigerijének, mert a Medián már eddig is többször eltalálta a szarva között a tőgyét vele kapcsolatban. A Hann Endre-féle politikai kozmetikai szalon öt esztendővel ezelőtt is kimutatta egy hiperhiteles közvélemény-kutatásuk révén, hogy a baloldali kotyvalékkoalíció miniszterelnök-jelöltjeként tündöklő Karácsony Gergely holtversenyben ugyanolyan népszerű, mint Orbán Viktor. Aztán, ahogy lenni szokott, jött az ébredés, az országgyűlési választás és Karácsony szaktárs – bár előtte napközben megfenyegette Áder János köztársasági elnököt, ne merje másnak adni a kormányalakítási megbízást – pedig leégett, mint egy sparhelton felejtett kávéfőző.

De a Mediánnak már előtte is voltak bombabiztos felmérései. Nehéz volna feledni, hogy 2012 november elején a frissen alakult, Bajnai Gordon bukott baloldali miniszterelnök nevével fémjelzett Együtt 2014-et azonnal 14 százalékos támogatottságúnak taksálta. Még a legelvakultabb balosok is hitetlenül csóválták a fejüket a képtelenségen. Aztán a ­2014-es parlamenti választáson a szavazók már nemcsak csóválták a fejüket, hanem le is léptették a párttá vált mozgalmat, amely – minő véletlen – éppen Karácsonyékkal, az LMP-ből kiváltak által gründolt Párbeszéd Magyarországért pártocskával kötött szövetséget 2013-ban, s az Együtt-PM nevezetet vették fel. Így aztán – nomen est omen – együtt hasaltak hatalmasat, csupán három plusz egy mandátumot szerezve.

 Ameddig nem Hann Endrééket bízzák meg a választások lebonyolításával, amire csekély az esély, be kell érniük a baloldalon a felméréseiken való kiváló szerepléssel, győzelmek helyett. Meg aztán a liberálbalos holdudvari intézet mostani koncepciós kutatásával van egy további bibi. Ha ugyanis összeadjuk a listájukon feltüntetett politikusok neve melletti számadatokat, az derül ki, hogy hiába minden manipuláció: összesítve a kormánypártiak kaptak több százalékpontot.

Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: Havran Zoltán)