Kultúránk lemorzsolódása az elcsatolt területeken az elmúlt évtizedekben döbbenetes méreteket öltött. A húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest napjainkban a Felvidéken százezerrel, Erdélyben pedig kétszázezerrel kevesebb magyar él. A globalista ködösítésnek kiszolgáltatott nagyvilágnak tudnia kell, hogy ami nekünk itt a Kárpát-medencében drámai fejlemény, az a nemzeti kultúrákból táplálkozó egyetemes civilizációnak szintén hatalmas veszteség. Hogyan lehetne ezen az enyészettnek kitett állapoton javítani? Határmódosítási lehetőségek híján egyértelmű, hogy maximális jogokat biztosító autonómiával.
Szép példája ennek Dél-Tirol.
Míg a kisebbségi lét nagy problémáját jelenti az asszimiláció, a dél-tiroli németek lélekszáma folyamatosan nő. Sőt a tartomány időközben Európa egyik leggazdagabb régiója lett, az autonómia sikerének titkait pedig a világ számos pontján elemzik.
Ugyanakkor tény, hogy az 1971 novemberében a római parlament által megszavazott, a valódi kisebbségi területi autonómiát megteremtő úgynevezett második autonómiastatútum előtti másfél évtizedben dél-tiroli szabadságharcosok szabotázsakciók egész sorát követték el. E sorok írója azonban az emberéleteket veszélyeztető ténykedéseket eleve elvetve a figyelemfelkeltés békésebb formáját tartja kívánatosnak.
A 2019. november 19-i, mások mellett dél-tiroli előadók részvételével lebonyolított Trianonra válasz az önrendelkezés című csömöri konferenciánk legfőbb tanulsága: egy anyaországától elcsatolt területen élő nép is boldogulhat és virulhat, feltéve, ha sorsa fölött maga rendelkezik. A szülőhelyén kisebbségi sorba kényszerült, őshonos magyarság esetében azonban sajnos ez nem így van. Ezért
a velünk hosszú évszázadok óta egy födél alatt élő szlovák, kárpátukrán, román és szerb nép iránti nagyrabecsülésünk és őszinte tiszteletünk ellenére a leghatározottabban követeljük az elszakított magyar nemzettestek belső önrendelkezési jogának, valamint a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés határozatának értelmében a magyar nemzet részét képező székely nép lakta Székelyföld államon belüli önkormányzásának a mihamarabbi biztosítását!
Azt a nemzeti önrendelkezést óhajtjuk, amelyet nemzetiségeink már a XIX. században igényeltek maguknak, s amelyről Woodrow Wilson amerikai elnök 1918 februárjában a következőképpen szólt: