„A nemzeti törekvéseket tiszteletben kell tartani, az embereket ma már csak saját beleegyezésükkel szabad uralni és irányítani. Az önrendelkezés nem puszta kifejezés, hanem egy kötelező cselekvési elv."

Elképzelésünk szerint követelésünket élőlánc formájában nyilvánítanánk ki 2024 szeptemberének egyik szombatján egy Hungária-napon. Ezt a napot a nemzetünk iránti öntudatos féltés és nem a melldöngető, a szomszéd népeket gyalázó nemzetieskedés jellemezné. Az embereket nem a revansvágy, hanem a római korból származó jogbölcselet terelné egybe: mindenkinek megadni, ami őt illeti (suum cuique tribuere). A Bácskát a Csallóközzel a Tiszántúl, Partium, Kárpátalja, Bodrogköz, Ipoly völgye érintésével összekötő élőlánc gondolata civil fogantatású, kormánytól, pártoktól független kezdeményezés. Megvalósításához számolnánk egyházaink erkölcsi támogatásával, a hívek seregével, a nemzettudat-hordozó szövetségek, közösségek, társaságok kapcsolatrendszereivel, a hazafias érzületű zenésztársadalom, hagyományőrző egyesületek, kórusok, dalárdák, néptánccsoportok, cserkészcsapatok, sportegyesületek és szurkológárdáik, civil szervezetek és iskolák aktív közreműködésével, cégek és tehetősebb egyének anyagi segítségével. Nemcsak a keresztény-konzervatív táborból várnánk az élőlánc alkotóit, hisz jól tudjuk, hogy baloldali nemzettársaink között is jócskán vannak a nemzet ügyét szívükön viselő honleányok és hazafiak. Meggyőződésünk, hogy tervünk a társadalmi megbékélést is szolgálná.

 Mint ahogy a három balti népet is a 34 évvel ezelőtti, kétmillió embert megmozgató „balti lánc” tisztító ereje élteti mind a mai napig. Az öt ország magyar, illetve többségében magyarlakta településeit összekötő, közel 950 kilométeres (+ 50 kilométeres Csíkszereda–Székelyudvarhely) élőlánc képes lenne rádöbbenteni az informá­ciók hiányában tudatlan világot a szülőföldjén kisebbségbe kényszerített magyarság jogfosztott helyzetére. Mindez ösztönzőleg hatna az Európa Tanács kisebbségi jogi standardjának fokozatos beemelésére az Európai Unió jogrendjébe. Elvégre a nemzetközi jog az utóbbi évtizedekben rendre kiegészült.

 „Ma már egyértelmű az a vélemény – amelyet Aureliu Cristescu román jogász is oszt –, hogy az önrendelkezési jog mint alapvető jogi norma kötelező jog, úgynevezett ius cogens” – mondta Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő egy 2005-ös Nemzetőr-interjúban.

Hogy ennyi embert nem tudunk csatasorba állítani? Mi lenne, ha ezúttal nem a kishitűség, hanem az ókeresztény apologéta hajthatatlansága vezérelne minket: „hiszem, mert képtelenség”?! A derűlátást, jövőbe vetett hitet és a szomszédok iránti szeretetet sugárzó békés, nyugodt tömeg akár történelmet is írhatna.

A szerző a Gloria Victis Közhasznú Alapítvány elnöke

Borítókép: Ortisei városképe Dél-Tirolban (Fotó: Europress/AFP/Frank Fell )