A Fidesztől persze még jobban tartottak és tartanak ma is. 

– táviratozta haza a főnökeinek 2009. június 16-án (Nagy Imre és társai újratemetésének huszadik évfordulóján) Levine, feltűnő józansággal. Ugyanis egy táviratot nem a médiának szánnak: nem papolnak, nincs demokráciahablaty. Ma is ez a fő problémájuk Orbán Viktorral: nem engedelmeskedik. Az ügyvivő egyben kérte, a külügy továbbítsa a táviratot Jeff Hoveniernek, a nemzetbiztonsági tanács illetékesének. Hovenier a külügy hírszerzési irodájában, vagyis az említett „CIA-konferencia” társszervezőjénél is dolgozott.
E régi dolgokat most csak azért érdemes feleleveníteni, hogy jobban értelmezni tudjuk, mit jelent az, amikor – mint arról nemrég a Magyar Nemzet is beszámolt – 

Az internetes kommentekbe beleolvasva látható, egyesek túlzónak vagy konteós gondolatmenetnek tartják, hogy a nagy CIA a kis Magyarországgal foglalkozzon. Természetesen a több tízezer főt foglalkoztató „cégnek” megvannak a globális feladatai, amelyek között hazánk alighanem kis részesedéssel, de méreténél azért mégis nagyobb jelentőséggel szerepel (hiszen Orbán példája másutt is ragadós lehet). Az ilyen-olyan szervek amúgy is szépen beosztják egymás között a „befolyásolási teendőket”, hogy – ha végső soron letagadhatatlanok is – minél kevésbé legyenek feltűnőek.

(Hallani lehetett: nem minden Soros-pénz Sorosé, csúsztatnak közé amerikai kormányforrást is.) Minden ilyen esetben a befolyásszerzés a lényeg.

Viszont nem 1945-öt írunk, valamiféle fiktív amerikai megszállási övezetben, hogy aktatáskában kelljen átadni a dollárkötegeket egy pesti pártházban. Törekszenek a kifinomultabb megoldásokra. Az elmúlt egy évben David ­Pressman budapesti nagykövet eddigi legfontosabb vendége a korábbi főnöke, Samantha Power, a USAID vezetője volt. Látogatását a „civil társadalom” és a „demokrácia” jelszavaira fűzték fel. Magyarul: meg akarják erősíteni az ellenzék mögött álló társadalmi csoportokat és médiát. 

A Korányi Dávid nevével fémjelzett és a magyar pártfinanszírozási botrányban nyakig érintett A4D hangsúlyozza, hogy nem pártokat és nem kormánypénzből támogat. Most ­például azzal altatnak, hogy Tóta W. Árpád újságíró új gyereklapja az egyik támogatott. Csak éppen nem mind hiszünk az esti mesékben. Az A4D tanácsadó testületében olyanok ülnek, mint „konferenciás” Gati, Kati Marton tévés személyiség és közíró, Richard Holbrooke demokrata párti sztárdiplomata özvegye, Evelyn Farkas (mennyi magyar név!) nemzetbiztonsági szakértő, Barack Obama egykori államtitkár-helyettese. Ott van Francis Fukuyama ideo­lógus is, aki már bő harminc éve kijelentette, hogy a liberalizmus győzött a történelemben, de addig most már nem akar meghalni, amíg tényleg nem győz. Szépen festenek „civilben”. 

„Ügynökökön” sem feltétlenül a kémfilmekben látott alakokat kell érteni, noha az élet időnként mulatságos helyzeteket teremt. 2008-ban elnéző mosollyal fogadtam családtagom felvetését, hogy az egyik washingtoni ebédvendégünk (ismerős hozta az ismerőseként) vajon nem titkosszolga-e. – Hiszen olyan kisportolt! – tette hozzá magyarázatként a rokon. Vendégünk ma médiaszereplő mint egykori nemzetbiztonsági tiszt. Aki járt már huzamosabb kiküldetésben, beleütközhetett olyanokba, akik nem szoktak bemutatkozni, vagy legalábbis az igazság nem minden részletét kibontva. Az ilyen egyoldalú ismeretségek operatív kapcsolatfelvételek. Egy washingtoni ismerős akkor fújt magának riadót, amikor rájött, hogy valójában egy diákhálózatot szerveztetnének meg vele, ki tudja, milyen rejtett céllal.

Az efféle „demokráciateremtés” serény díszletmunkásai között olyanok is elvegyülhetnek, akiknek talán nincs harminckét nevük, mint Ságvárinak volt, de azért nem is csak egy van nekik.

Borítókép: David Pressman budapesti amerikai nagykövet a 28. Budapest Pride-on (Fotó: Teknős Miklós)