1990 után csak annyi változás történt, hogy a hagyományos nemzeteszmétől vállalhatatlanul idegen kommunisták nevei lekerültek az objektumok kapui fölül. Ugyanakkor a régi helyébe nem lépett új koncepció. Ez látszik a fantáziátlan Kossuth, Petőfi elnevezésekben, s abban is, hogy bizonyos belső okmányokban még 33 évvel az egypártrendszer megszűnése után is olyan neveket olvashatunk, mint Szalvay Mihály vagy Landler Jenő. Az új laktanya-elnevezésekben is tervszerűtlenséget, helyenként a történelmi megalapozottság, a szakmai előkészítés hiányát lehetett tapasztalni. Pozitívumként könyvelhető el, hogy egy logisztikai alakulat kaszárnyáján megjelent báró Hazai Samu honvédelmi miniszter neve, akire korábban gondolni sem lehetett
Most lehetőség nyílik arra is, hogy az 1945 és 1990 között politikai okokból, a rendszerváltozás után pedig ismerethiányból vagy közömbösségből, netán továbbra is politikai jellegű megfontolások miatt nem „használt” neveket hozzunk a laktanyák átnevezése által a köztudatba.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!