Márpedig aki nincs itthon, mert nem kér a közös feladatokból, annak a magyar honvédelmi ügyekhez is mérsékeltebb ambíciókkal illene hozzászólnia. Vészhelyzetben ugyanis az ország léte a tét, és egyáltalán nem fontos az ő ideológiai mesedélutánjuk. Azt se felejtsük el, hogy nem maradhatunk el közelebbi és távolabbi szomszédaink katonai képességei mögött, fejlettségi szintünk tehát szó szerint létkérdés számunkra.
Hadseregre tehát nemhogy szükség van, hanem erős hadsereget szükséges működtetni. Szerencsére az egymást követő Orbán-kormányok olyan léptékű haderőfejlesztésbe kezdtek, amely méltó Magyarországhoz, a magyar honvédelemhez. Csakhogy az orosz–ukrán háború mindent felborított térségünkben, ezért közös akarattal muszáj rábólintanunk arra a miniszterelnöki szózatra, miszerint a „félbékés állapotból” most végleg ki kell mozdulnunk.
Sorsdöntő hetek, hónapok, évek következnek. A jövőnk nagyrészt attól is függ, mennyire támogatjuk katonáink küzdelmét, mennyire valljuk magunkat a magyar nemzet cselekvő tagjának.
Hogy ne csak beszéljünk a feladatokról, hanem a lehető legszélesebb körben tetteinkkel is szolgáljuk a haza védelmét. Igen, a honvédelem „pusztán” csak ennyi, és mégis milyen nehéz ezt a semmiségnek látszó közös vállalást hűséggel, becsülettel, hazaszeretettel vállalni akár egy életen át!
Borítókép: Katonák a Magyar Honvédség EUFOR Kontingens 26. váltásának kibocsátó ünnepségén a székesfehérvári Alba Regia laktanya alakulóterén 2022. február 11-én (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!