Ortutay Gyula visszaemlékezéseit olvasgatom. A háromkötetes, terjedelmes napló bő évtizede jelent meg, voltaképpen előzmények nélkül, hiszen létezéséről addig senki sem tudott. A hajdani politikus fia döntött úgy, hogy a szerző halála után eltelt harminc év leteltével – ezt maga Ortutay kérte előzetesen – lásson napvilágot, mit is tartott feljegyzésre érdemesnek 1938-tól 1977-ig. A titkos naplóról részletesen szólni ezúttal felesleges, a munkát egyébként is elvégezték sokan. Olyanok is, akik személyesen ismerték a Kisgazdapártot titkos kommunista megbízással felszalámizó egykori néprajzkutatót, de olyanok is, akiket már semmi sem köt a hazugságokkal, árulásokkal megvert XX. századhoz.
Ezúttal a lélektani rejtély nyomába eredünk. Egészen pontosan az érdekel bennünket:
miként lehetséges, hogy a művelt, jó svádájú, remek íráskészségű, voltaképpen nagyra hivatott Ortutay a sötétséget választotta? Hogy jó és rossz tettei között elmosódott a határ, de ő semmiféle erőfeszítést nem tett, hogy morális szempontból valamiféle választ találjon tévedéseire, bűneire?
Minden, amit a szövegben találunk, néhány találó mondat, amelyekből kiderül, hogy alkalmi szembesülései mégis csak akadtak. Ilyenkor naplója – és az utókor – számára feljegyezte, hogy mennyire undorodik magától, hogy pontosan felismerte árulását, hitvány magatartását. Aztán eltelt néhány nap vagy hét, és pontosan ott folytatta üzelmeit, ahol abbahagyta.
Ebben a magatartásban az a legbámulatosabb, hogy valaki újra és újra belelép ugyanabba a folyóba, majd csodálkozik, hogy állandóan vizes a lába. Pedig aki képtelen a saját hibáit meghaladni, kétségtelenül rossz morális iránytűt használ. Arról nem beszélve, hogy a politikus személyes fogyatékossága ezerszer ártalmasabb, hiszen minden közüggyé válik körülötte, és akkor már nemcsak egyéni sorsáról, hanem mások életéről is ítéletet kell mondania. Érdemes azonban megvizsgálni, hogyan válik homo immoralisszá az eredetileg homo moralisnak született, mégis csillagrendszernyi messzeségbe kalandozó, végül teljességgel elveszett ember.