Bite Zsoltok, Kőszeg Ferencek és Révész Sándorok társtettes kisbarátai kéjes élvezettel rugdalják a magyar jobboldalt, és annak két kiemelkedő harcosát, akik vállalva döntésük következményét és számot vetve a személyes felelősséggel, leköszöntek közpozícióikról és közmegbízatásukról. Ugyanazok, akik a baloldali aktivista Bite ügyét agyonhallgatták, kenegették, elhazudták és kisebbítették, most az álmoralitás potencianövelőjétől felegyenesedve hőbörögnek a nyilvánosságban, a politikában és a Sándor-palota előtti téren.
Útonállók ugrottak elénk a feledés sötét és hideg ködéből, és most a teljes magyar jobboldalt fenyegetik.
Ezek az útonálló-haramiák rituális táncot lejtve tombolnak a Sándor-palotánál, és közben vérgőzös tekintettel szurkálják a nemzeti magyar jobboldal woodoo-babáját. Tegnap még Bite Zsoltokkal haverkodtak, ővele pacsiztak és őt oltalmazták, a személyes laptopján ezernyi pedofil felvételt mint valami féltett kincset őrizgető, újkommunista Jámbor-aktivistát simogattak és mentegettek. Még tegnap és tegnapelőtt is azt hirdették és azt képviselték,
a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések nem is visszaélések, ezek nem a közerkölcs, a közmegvetés és a szigorú büntetőjog hatálya alá tartoznak, mert ez csak „szabadidős hobbi”, ez csak a szexuális orientáció egyik ágát jelenti,
ezért nincs semmi gond azzal, ha eltévelyedett, gátlástalan felnőttek gyermekekhez nyúlnak – hiszen ez nem eltévelyedés és a legkevésbé sem gátlástalanság, ez csak maga a szeretet legőszintébb megnyilvánulása, mondogatták. Ezt írogatták egymásnak publicisztikákban, ezt beszélték egymás között, és ilyen politikusokért rajongtak, mint a pedofil bűnöző Daniel Cohn-Bendit is volt. Valójában ma is ezt gondolják, és ezek a gonosz bűnözők az idoljaik.
Hiszen „a pedofil is ember” – nyugtatták önmagukat és bátorítottak más baloldali pedofilokat.
Ennek jegyében előbb heherésztek a nemzeti jobboldal család- és gyermekközpontúságán, családeszményén, majd teli pofával öblögettek, hogy az Orbán „elleszti”, és „szüleszti” a nőket, mint valami haszonállatot. Folyton amiatt óbégattak, hogy gyermekvédelmi törvényre aztán végképp nincsen semmi szükség, ágáltak és áskálódtak ellene itthon és külföldön is, Brüsszelben, Párizsban, Berlinben és Washingtonban. Heherésztek, elutasították, tiltakoztak, petícióztak és leszavazták a törvényt, majd felheccelve külföldi hasonszőrű barátaikat, brüsszeli attakot szerveztek hazánk ellen, csak azért, mert a magyar jobboldal elhatározta, védelmet biztosít a legvédtelenebbeknek; attól pedig végképp kiakadtak, hogy a jobboldali kormány nyilvántartásba vette és listázta a pedofil gazembereket. Emberi jogokról, a szexuális orientáció szabad megválasztásáról és megbélyegzésről deliráltak, és mélységesen elítélték, hogy a gonosz kormány bántja szegény pedofilokat.
Versenyt aggódtak az emberi létezés csúcsáért, a legnemesebb emberért, a pedofilért.
Most meg mit látunk?
Bekapták az álmorál potenciaelixírjét, és hétrét görnyedtségükből feltápászkodva, a sötét homályból előbújva itt tombolnak vérszagot érezve, és mert annyi vesztés után végre vért akarnak, a magyar jobboldal vérét.
A gyerekarcú, pedofiloltalmazó és virtigli bolsevik Saint-Just farsangkor a pedofilellenesség gúnyájában hoppárézik.
Álca. Ez bizony álca.
A magyarországi baloldal legbelül pontosan ugyanazt gondolja, amit eddig. Életükben Révész, Bite, Kőszeg és Jámbor aktivistájának élete és munkássága a sorvezető. Ezek nyomdokain számukra nem a gyerekek fontosak – csak annyiban, mint kéjes élvezetet nyújtó játékszerek. Ezek a csatornaszökevények a nyugati, pedofilmentegető importszemét ideológiájának nagykereskedői és az abúzus vámszedői, és most a pedofilmentegető nyugati importszemét nagykeresei, az abúzus vámszedői gyűrött pofával moralizálnak, miközben a megbecstelenített áldozatok lelki sebei fölött vicsorognak.
Pusztán politikai, pusztán hatalmi számításból teszik ezt. Se Istent, se törvényt, se humánumot, se személyes moralitást, sem a gyermekek integritását és kiegyensúlyozott jövőjéhez való jogát nem ismerve. Feltápászkodtak a feledés sötét homályosságából, és Vajtó Lajosok, az életfogytiglanra ítélt Portik kerítője, a gyurcsányi árnyék-felvilág jól védett NBH-s kapcsolata, a Portik–Laborcz–Galambos triász, a rózsakerti randevú összehozója moralizálnak a TikTokon, hogy micsoda ország ez.
Micsoda ország ez?
Olyan ország, ahol a magyarországi baloldal megrontotta az erre fogékonyakat, ezért Bite Zsoltok és Jámbor-aktivisták veszik maguknak a bátorságot, hogy gyerekekhez nyúljanak.
De közben sokkal inkább egy olyan ország – és sokkal inkább ilyen, mint Bite-féle –, ahol a hibás döntések miatt a jobboldal – még ha brutális árat is fizet érte – vállalja a felelősséget.
Mert a szolgálat kötelez: ezerszer inkább ezt az árat fizesse meg a jobboldal nagy közössége az ország, a gyerekek és a jövőjük érdekében, mint a pedofilpárti magyarországi baloldal gyermekeinken eltervezett károkozását. Egyetlen percre sem szabad elhinni, hogy a magyarországi ügynökbaloldalt hirtelen a gyermekek védelme mozgatja. Ugyan, dehogy.
Álságos, a külföldről fizetett, szügyig szivárványos médiából induló felháborodásuk nettó politikai termék.
Pontosan tudjuk, mert ismerjük őket: az LMBTQIA+, a pedofília mosdatása, a gyermekek szexualizációján kívül még két dologért lelkesednek és reszketnek ugyanis: a dollárért és a hatalomért.
A magyar nemzeti jobboldal dolga ebben a helyzetben, hogy felemelje a fejét, megvédje a családokat és a gyermeket a gonosztevőktől, ezzel óvja Magyarország jövőjét,
és visszaverje a csatornaszökevényeket oda, ahová valók.
Újra és újra, amíg meg nem tanulják a leckét az abúzus vámszedői: akármivel kereskednek az importszemét nagykereskedői, eső híján akárhogy is színezik szivárványosra az utcát, a teret, az eget, és akármeddig is bátorították maguk között a pedofíliát Bite, Révész, Kőszeg és Jámbor aktivistájának példáján, de a magyar gyerek nem játékszer.
A szerző az Alapjogokért Központ kreatív vezetője
Borítókép: Jámbor András (Fotó: Kurucz Árpád)
