Ha Orwell fellapozná a 2024-et, szájából kibukna a félig szítt ikonikus cigaretta. Mert aki megkísérel érvelni, más megvilágításba helyezni, elővenni történelmi tudását és ebből fakadó nemzeti érdekeinket, vagyis aki tűzszünetet és béketárgyalásokat követel, az Putyin „csicskása”, „kitartottja”, „csatlósa”, akinek egyetlen öröme az életben, hogy az orosz autokrata háta mögül tekinthet a világra – érvelnek leghaladóbb progresszív újságíróügynökeink és a szőröstül-bőröstül megvett nyegle, meztelencsiga-jellemű politikusügynökök, mint Karácsony is. A „Putyin-báb” elítélésében nincs pardon. Ezért 

Az európai progresszió új vallása, ez a keleti szláv, polgárháborús konfliktus már-már világháborúvá van eszkalálva – a „Wild Fields” mezején nem először. Az amerikai, globális és globalista, majd nyomában loholva a nyugati média, és ezt szolgaian másolva a hazai, dollárokkal stafírozott cselédmédia az égig stilizálta a konfliktus tétjét, és ez elragadta az európai élcsapat képzeletét. Most ebben kell hinni. A hitszegők büntetése a kiátkozás. Az élcsapat vakon rohangál hát a beláthatatlan keleti sztyeppén, alig nyolc évtized elteltével újra a keleti arcvonalon lángoló német csúcstechnika árnyékában.

Ott keresik maguknak a szabadságot és a földi megváltást, ahol egyikünknek sincsen semmi keresnivalója. Aki valaha keresett ott magának valamit, annak fogait, koponyájának szilánkjait, bordájának darabjait, lábszárcsontjának gumós végét még most is fölleli abban a földben – akár évszázadokkal, akár évtizedekkel ezelőtt vette a fejébe, hogy a nagy sztyeppén vesz revansot az orosz birodalmon. Csak 79 éve, hogy az orosz birodalom – akkor éppen szovjet – Moszkva és Sztálingrád alól indulva, revansvágytól izzva elgyalogolt Berlinig, a Harmadik Birodalom szívéig. Alig 210 éve, hogy Napóleon lábnyomában a már Urálig szorított orosz Párizsig sétált és a sarkában felgyújtotta egész Európát.

Nekünk, magyaroknak családi, baráti legendáriumaink telis-tele történetekkel, hogy mivel is jár, ha magunkra rántjuk az orosz hadsereget. Nagymamám meghatározó gyerekkori élménye volt, hogy az orosz a kivénhedt, már csak házőrzésre tartott húszéves libát is agyonlövöldözte vigyorogva, majd egy teljes napon át főzette a ház népével éhségében. Nemrégiben egy barátom az édesapját idézve a magyar gasztrotörténelem lódögfőzési kulisszái közé kalauzolt bennünket. Ismertek a történetek a kislányok padláson való tömeges bújtatásáról és arról is, nyírségi kisvárosokban hajadon, de asszonykorú nők vállalták inkább magukra a szakasznyi orosz kiskatona abúzusát, mint hogy azok kislányokra vadásszanak a településen. Elődeink drámai áldozatai – benne a Don-kanyarban, majd a Gulágon kimúltakkal és megnyomorítottakkal – többet érdemelnek annál, mint hogy megint belesodródjunk egy Oroszország elleni háborúba. Felmenőink elképesztő szenvedései a mi húsunkba belemart sebek, és nemhogy nem felejthetünk, ez a minimum, de nem követhetjük el újra azokat a hibákat, amelyek miatt ők számunkra már elképzelhetetlen szenvedéseket éltek át.

A 35 éve alulfinanszírozott német Bundeswehr egyre öregebb és kisebb létszámú. A francia sereget „mazsorettseregnek” becézik saját tábornokai. Nagy-Britanniában a toborzási célok több mint egy évtizede nem teljesülnek. A lengyel haderő a saját kiképzéseit sem képes elvégezni, mert a raktárak kisöprése miatt rájuk fogyott a skuló. Az olaszokkal csak az induljon háborúba, aki a háború poklába szívesen galoppírozik a szivárványos unikornis hátán. A többi sereg gyakorlatilag nem létezik, békeseregek, missziós haderők, kommandós akciókra trenírozott beavatkozó elitegységek. Az Egyesült Államokban generációs katonacsaládok gyerekei, ahol az a tradíció, hogy Amerika zászlaját a hadseregben kell szolgálni, egyszerűen nem szerelnek fel. Helyettük a transzszexuális, pszichés zavarokkal rendelkezők jelentkeznek egyre nagyobb számban. A mi világunk demográfiája katasztrofális egy nagy konfliktus megvívásához. Egy kiterjedt európai háború akkora mélyütést mérne Európára, amiből soha többé nem lenne fölállás.

Az európai háború rajongóit le kell fegyvereznünk, mielőtt egy mindent elemésztő háborúba rángatják a kontinenst. 

A szerző az Alapjogokért Központ kreatívvezetője