Egy remek fotográfia jár körbe-körbe a közösséginek nevezett oldalakon. Hogy mennyire a valóság egy pillanatának megragadása vagy éppen a virtuális világ üstökének megragadása, esetleg megpiszkált vagy egyenesen valami mesterséges izé „képzelete”, azt ezekben a sorsfordító és ugyanakkor bizonytalan időkben nehéz megmondani. Mindenesetre kifejező. A képen az Eiffel-torony látszik, körülötte két-három emeletnyi magasságba felnyúló szalmabálák tömege. Utalhatna az újragerjesztett város-falu ellentétre is akár, de nem ezt teszi. Kreatívan dokumentál.
Azt rögzíti, hogy elég volt. Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Lengyelországban és Svájcban. Elegük lett a gazdáknak abból, hogy olyan senkiháziak packáznak velük, akiket ők etetnek. Eszelősök és/vagy megvásároltak.
A felszínen az látszik, hogy a gazdák az Európai Unió közös agrárpolitikájának átalakítása miatt gurultak be. És aztán begurultak a traktorjaikkal Berlinbe, Párizsba, Brüsszelbe, repterekre, autópályákra és határállomásokra. Persze erős, sűrű felszín ez. Szigorodó állatjóléti előírások (egy részük támogatható), növekvő bürokratikus terhek, adóemelések, az üzemanyag drágulása (nagyrészt az elbaltázott szankciók miatt), a növényvédelmi szabályok szigorítása, a termőterületek csökkentése, a területalapú támogatások megnyirbálása és a családi gazdaságok erőszakos felszámolása. A teljesség igénye nélkül ezek barázdálják.
Na és akkor mindezekre jönne még a gyalázatos minőségű ukrán dömpingáru, a génpiszkált szemét, a műhús, a szarvasmarhák perbe fogása a klímavédelem jegyében, miközben a döntéshozók összevissza röpködnek, a háborús uszítók csúcsra járatják a hadiipart, és továbbra is nyugodtan ontja a mérget a vegy- és gyógyszeripar, az „egészségipar”, valamint a bányászat. Az össztűz a mezőgazdaságra zúdult (félreértés ne essék, annak iparszerű részei szintén aggályosak), nem véletlenül.
Az élcsapat, a magukat rögeszmésen baloldalinak nevező globalisták és az eredeti felállásra már nyomokban sem emlékeztető zöldek ugyanis ugyanolyanok, mint a bolsevikok, legfeljebb a módszereik finomodtak. De ami történik, az ugyanaz, mint amikor a komcsik falanszterekbe terelték a parasztokat, már csak a könnyebb ellenőrizhetőség miatt is. Mert a gazda, a paraszt, ha nem is ugyanúgy, mint apái, nagyapái, még mindig független, autonóm, legalábbis a bekamerázott, fogyasztásra programozott tömegemberhez képest. És soha a büdös életben nem fog cincért rágcsálni.
