idezojelek

Alkotmányos államcsínyre készülnek

Brüsszelben titkos tárgyalások folynak az uniós alapszerződések egyoldalú módosításáról.

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás
Cikk kép: undefined
Fotó: Ronald Wittek

Közelednek a 2024-es európai parlamenti választások. A tét talán mindennél nagyobb: valójában arról döntenek Európa szavazó polgárai, hogy az unióból egy föderális, birodalmi jellegű Európai Egyesült Államok lesz, amelyben minden irányítás Brüsszel kezébe kerül, vagy pedig létrejön egy új, erős és szuverén nemzetállamokra épülő nemzetközi együttműködés, amelynek akár a neve is megváltozhat, visszatérhetnénk például az Európai Gazdasági Közösség elnevezéshez.

S bár még bő három hónap van a szavazásig – június 6–9. között járulunk urnákhoz –, azért már készültek felmérések, közvélemény-kutatások, például a Politico vagy a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) részéről. Ezekből nagyjából azt lehet megtudni, hogy minden valószínűséggel továbbra is az Európai Néppárt és a szocialisták végeznek az első két helyen, a liberálisok és a zöldek valamelyest visszaesnek, s az Identitás és Demokrácia frakciónak esélye van arra, hogy megelőzze a liberálisokat. Erre talán a Konzervatívok és Demokraták frakciójának is van esélye, azonban arra reális kilátás nincs, hogy a szuverenisták e két csoportja többséget szerezzen a parlamentben.

Ez, ha csak nem történik valami gigászi fordulat a következő három hónapban, reális forgatókönyvnek látszik. Sajnos. 

De ezzel kell számolni, s nem pedig álmodozni valamilyen csodálatos áttörésen, aminek döntően az az oka, hogy a nyugat-európai választók jelentős része már átesett azon az agymosáson, amely alapján egyszerűen elhiszik a progresszív, globalista fősodor szövegeit, legyen szó az orosz–ukrán háborúról, a genderkérdésekről, az oltásokkal kapcsolatos visszaélésekről, a migráció támogatásáról, a klímaideológiáról, vagy legyen szó a kereszténység jelentőségéről, pontosabban – számukra – jelentéktelenségéről – és még sorolhatnám.

Ezzel számot kell vetnünk, mielőtt hiú ábrándokba hajszolnánk bele magunkat, s túl merész álmokat szövögetnénk. Ami a jelenlegi kilátások szerint a legjobb forgatókönyv nekünk, szuverenistáknak, az az, hogy annyira megerősödik ez az oldal, hogy alkalmanként képes blokkoló kisebbséget létrehozni a parlamentben, persze annak függvényében, hogy éppen milyen típusú – kétharmados vagy egyszerű többségi – szavazások lesznek. Azt pedig már most megjósolhatjuk, hogy a balliberális fősodor minden esetben arra fog törekedni – természetesen jogellenesen, de ez már régen nem szempont náluk –, hogy az egyszerű többség érvényesüljön, ami által elérhetik a számukra kedvező szavazati számot.

A másik dolog: Ursula von der Leyen, akinek a Pfizer-vezetővel való, SMS-ben intézett 35 milliárd eurós vakcinavásárlása miatt már régen bíróság előtt kellene állnia, illetve rég le kellett volna mondania, bejelentette, hogy újrázni szeretne. Elég pocsék, sőt kártékony vezetője volt az Európai Bizottságnak, talán még az isiászos Jean-Claude Junckernél is borzasztóbb munkát végzett az öt év során, tehát „természetes”, hogy a folytatásra törekszik.
A baj nem ez, hanem az, hogy adott esetben ez még meg is történhet. Már csak azért is, mert a néppárt ismét nyerhet, s ő ugyebár a teljesen balra tolódott néppárt tagja.

De a lényeg ebből: Von der Leyennek, aki egyébként Klaus Schwabnak, a WEF, a Világgazdasági Fórum elnökének nagy híve, egyben a WEF kuratóriumának a tagja, óriási támogatottsága van a brüsszeli és a davosi elitben egyaránt. 

Ergo, ha az erőviszonyok lényegesen és alapjaiban nem változnak meg az EP-ben – és sajnos vélhetően nem fognak megváltozni –, akkor készüljünk fel lélekben Von der Le­yen újrázására, egy újabb borzasztó öt évre.

Nemrég zajlott le egy panelbeszélgetés szuverenista EP-képviselők között Brüsszelben, amelyen a lengyel PIS (Jog és Igazságosság) tagjai és a Belga Érdek (Vlaams Belag) képviselője vett részt. A vitában a résztvevők világossá tették – amint erről a wpolytice.pl beszámol –, hogy a háttérben gőzerővel zajlik az uniós szerződések módosítására irányuló munka, de erről a széles európai közvélemény nem sokat tud, mert a fősodratú média tudatosan nem számol be ezekről. Idézem a portált: „A tervek szerint Brüsszel átveszi az irányítást a korábban tagországok által kezelt területek felett. Ebbe beletartozik az oktatás, az egészségügy, a védelem, a külpolitika, a határok, az uniós országok belpolitikája, a vétójog és az euróvaluta. A tagországok esetében ezért fennáll annak a veszélye, hogy elveszítik szuverenitásukat egy európai szuperállam felépítése érdekében.”

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Két résztvevőt idézek, az egyik Saryus Wolski:

„Ez nem az EU-szerződések reformja, hanem alkotmányos államcsíny, a nemzetállamok szuverenitásának megszüntetésére tett kísérlet.” 

A másik a belga Gerolf Annemans:

„A politikai színházzal és manipulációval indokolt nagyobb centralizáció helyett a nulláról kell tárgyalnunk egy új EU-szerződést, hogy helyreállítsuk a szubszidiaritást és a demokráciát Európában.”

A vitafórum összegzésében így fogalmaztak a résztvevők: „A múlt év végén az Európai Parlament egy sor reformjavaslatot terjesztett elő, amelyek tökéletesen körvonalazzák a mainstream EU hosszú távú szándékait, miközben a nyilvánosságot szándékosan homályban tartják.”

Ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy 2023 októberében az Európai Parlament jogi bizottsága és alkotmányügyi bizottsága jelentést fogadott el, amelyben úgy érvelnek, hogy az uniós jog nemzeti joggal szembeni elsőbbségének elvét kifejezetten be kell építeni az uniós szerződésekbe. Mit is jelent mindez? Nem mást, mint a tagállamok teljes jogi-alkotmányjogi, valamint gazdasági, kulturális alávetettségét a brüsszeli vezetésnek. Egy szuperállam létrehozását, amely még az Egyesült Államokhoz képest is sokkal centralizáltabb hatalmat adna Brüsszelnek, mert még a tengerentúlon is több önálló joga van az államoknak, mint a tervek szerint a kontinensünkön lenne a nemzetállamoknak. Mindennek érdekében akarják megváltoztatni az uniós alapszerződéseket, éppen ellenkező irányban, mint amit mi, magyarok és talán még néhány ország elképzeltek valaha is.

Ezért léptünk be 2004-ben, hogy ide jusson az unió?

És mégis: a mostani helyzet, ez a veszély már terjedelmében és tartalmában más, mint az, amikor minket és a lengyeleket kipécéztek maguknak, és folyamatosan támadtak bennünket, eleinte politikai eszközökkel, majd, miután ez nem volt hatásos, jogi és pénzügyi eszközöket is bevetettek. A támadássorozat persze ma is zajlik, és folytatódni is fog ellenünk. Lengyelországban már elérték céljukat, a kormányváltást, tehát ott már „minden oké”, sőt ennek erősödésére is számíthatunk.

De! A brüsszeli és davosi elit egy óriási lépést tett a nagy cél felé, ma már nem elég nekik, hogy minket támadjanak. Itt már a globalista világkormányzással összefüggésben azt tűzik ki célul, hogy ne pusztán minket söpörjenek le a pályáról, mert ezzel még csak azt érik el, hogy nem lesz tagállam, amely ellenállna az aktuális céljaiknak, mint pél­dául Ukrajna tökkelütött módon való támogatása vagy a migráció támogatása. 

Ennél már többre vágynak, a végcél, a totális állam lebeg a szemük előtt, amellyel minden ellenállást végleg megtörnek, mert átalakítják az egész uniót. Az viszont nem vitás, hogy abban, hogy egy csapásra már az uniós szerződések átalakítására is törnek, nagy szerepünk volt – mivel például egyszer már éltünk az uniós vétó eszközével.

Mi következik ebből? Itt már az összes tagállam sorsáról van szó, arról, hogy együtt megyünk a levesbe vagy együtt állunk ellent ennek, vagy legalábbis a tagállamok egy része megpróbál ellenállni a szuperföderális-globalista elképzelések megvalósulásának.

Amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy az unióból nem kifelé, hanem egyre befelé kell mennünk, akkor szerintem csak arra gondolhat, hogy eszünk ágában sincs kilépni egy erős, szuverén tagállamokból álló unióból. 

Viszont jómagam csak egy ilyen unióba mennék befelé. 

Ezzel szemben ha a választások után mégis létrejönne – akaratunk ellenére – egy szuperföderális, a tagállamok összes nemzeti jogát elvevő, szuverenitásunkat csírájában megszüntető unió, amelyben minden önállóságunkat elveszítjük külpolitikai, belpolitikai, gazdasági, adózási, oktatási, környezetvédelmi, médiabeli, honvédelmi, tudományos, mezőgazdasági, határvédelmi, egészségügyi és háborús kérdésekben, tehát mindenben, ami fontos, akkor személy szerint úgy látom, egy ilyen unióba nem érdemes, nem szabad befelé menni.

Isten óvja a független nemzetekből álló Euró­pát, s nem a szuperföderális uniót!

 

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke távozik a pulpitustól, miután felszólalt az európai biztonsági és védelmi kérdésekről tartott vitában az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2024. február 28-án (Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szőcs László avatarja
Szőcs László

A háború jó üzlet, csak nem nekünk

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

A kihívás

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Szembeszállni a sátánnal

Apáti Bence avatarja
Apáti Bence

Brüsszel, a zsarnokság fővárosa

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.