2022-ben még arról vitatkoztak, küldjenek-e katonai rohamcsákókat a pőre zongoristának – most már a rakétáik méretével hencegnek. „A francia fegyveres erők készen állnak a legnehezebb konfliktusokra. Kevesebb mint harminc nap alatt húszezer katonát képesek bevetni, és hatvanezer fős haderőt vezényelni” – büszkélkedett Pierre Chille, a francia szárazföldi erők vezérkari főnöke a Le Monde-nak. Az 1940-es vagy éppen a hetven évvel ezelőtti, Dien Bien Phu-i francia „helytállás” alapján ez a húszezer fő akár kerek két hétig is húzhatja a Donbaszban. Szuper! Azért javaslom: indulás előtt ellenőrizzék a harckocsikon, működik-e a rükverc.
Szóval éppen fölfűtik az európai halálgyár kohóit. Ugyanazok, akik nyolc év „kemény munkájával” kirobbantották a háborút, hogy ezáltal csúcsra járathassák imádott fegyveriparukat, s elodázhassák a Birodalom végét. Pontosan ugyanazok.
Mint a Black Sabbath örök érvényű számában, a War Pigsben (Háborús disznók):
Tábornokok gyűjtik a seregeiket, / Mint boszorkányok a fekete miséken. / Gonosz elmék, melyek összeesküdnek a pusztításra, / A halálgyár varázslója.
(Elnézést a suta fordításért!)
Ezerszer leírtuk, ezeregyedszerre is megteszem: ez a háború sosem tört volna ki, ha velejükig gonosz, sátáni elmék a status quo felrúgásával, ötmilliárd dolláros puccsal (a napokban elkotródott Victoria Nuland beismerése), a korábbi ígéret (a NATO nem terjeszkedik kelet felé) megszegésével, az ukrajnai nemzeti kisebbségek elleni – titkosszolgálati stichű – pogromokkal, rakétabázisok kiépítésének fenyegetésével, a 2021 decemberében kért orosz biztonsági garanciák semmibevételével nem provokálják azt ki. E háborút nem az ukrán nép, még csak nem is az ukrán bábkormány, nem az oroszok, hanem a háborús disznók, a war pigek kényszerítették ki. És ugyanők nem hagyják, hogy véget érjen. Mindeközben:
A harcmezőkön holttestek égnek, / Amint forog a hadigépezet, / Halált és gyűlöletet szabadít az emberiségre, / Megmérgezi agymosott elméjüket.
Az orosz állam most és történelme egészét tekintve sem ártatlan bárányka. Hódító háborúk hosszú sorát vívta, rengeteg vér tapad a kezéhez, halált és szenvedést hozott a környező kisebb népekre, leigázva és magába olvasztva azokat. Ám az ukrajnai játszmában a Nyugat alakítja a patást. (Miként Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szíriában és sok helyütt.) A nyugati birodalom végtelen romlottságára a legkézenfekvőbb bizonyíték: két évvel ezelőtt az ukrán és az orosz tárgyalódelegáció már aláírt egy békemegállapodás-tervezetet. Véget ért volna a még szinte el sem kezdődött öldöklés, nem lett volna több halál és pusztulás. Minden ép erkölcsi érzékű, józan eszű, békeszerető ember ennek örült volna. Az amerikai war pigek viszont megtorpedózták a békét. Odaküldték Boris Johnson nevű bábjukat, aki kukába hajította a béketervet. Mert a háborúnak folytatódnia kell, bármi áron. Azt hitték, így időt nyernek, még egy ideig fenntarthatják az egypólusú világrendjüket. Nagyon úgy tűnik, tévedtek: a kikényszerített háborúval csak siettetik a birodalom bukását.
Ezeknek az ocsmány embereknek nem számít, hány százezer ukrán hal meg egy megnyerhetetlen proxyháborúban (egyes becslések szerint idáig nagyjából félmillió), csupán egyetlen dolog érdekli őket, és ezt nyilvánosan többször beismerték: Oroszország megtörése. Aztán fölparcellázása és kifosztása egy Jelcin- vagy Hodorkovszkij-szerű bábelnökkel. Ahogyan azt Móricka elképzeli.
Ám a terv balul látszik elsülni. Ukrajna csődben, nyugati dollár- és eurómilliárdok nélkül összeomlana az állam, s közben katonailag is katasztrofális a helyzet. A megtörni kívánt Oroszország hadereje és gazdasága viszont két év alatt kipattintotta magát – az Európai Unió szankcióinak dacára vagy talán épp azoknak köszönhetően.
Az egyik legkártékonyabb háborús uszító, Lindsey Graham amerikai republikánus szenátor hétfőn Kijevbe ruccant, és előírta Zelenszkijéknek: igazán ideje lenne, ha most már nemcsak 27 éves, hanem 25 éves kortól vinnék a frontra az összefogdosott ukrán szerencsétleneket. Mintha csak azt mondta volna: nem elég hatékony a vágóhíd, pörgessük serényebben a darálókat! Az ember esze megáll! Ez egy szörnyeteg, egy szociopata war pig, aki lelkiismeret-furdalás nélkül küldi a húsdarálóba az ukrán fiatalság színe-javát, noha hatalmában állna kieszközölni a békét. S hogy miért teszi? Arra ugyanő adta meg a választ még tavaly: „Oroszok halnak meg. Ez a legjobb módja a pénzünk elköltésének.” Hogy egy orosz halottra öt ukrán jut, számára lényegtelen. A fő, hogy dübörögjön a fegyveripar, pörögjön az üzlet.
A politikusok elrejtőznek, Ők csak elkezdték a háborút, / Miért mennének harcolni? / Ezt a szerepet a szegényekre testálják, igen. / Az idő majd dönt azok hatalmáról, / Akik csak szórakozásból háborúznak, / Akik sakkbeli parasztokként bánnak az emberekkel. / Várd meg, míg eljön az ítéletnapjuk, igen! / Az ítélet napja, Isten hív, / Térdre rogyva kúsznak a háborús disznók, / Kegyelemért könyörögnek bűneik miatt, / Sátán nevet, kitárja szárnyait, / Ó, Uram, igen!
– zenélte a Black Sabbath ötvennégy éve.
A lényeget tekintve nem sok minden változott azóta.
A háború fogaskerekei csikorogva mozgásba lendültek, és hatalmas erő kéne a megállításához. Kétséges, lesz-e elég épeszű európai honpolgár, aki júniusban rávágja az ajtót Macronra s a többi háborús őrjöngőre, hogy a sziluettjük benne maradjon. Csak így lehetne gátat vetni a világháborúnak, amely itt integet a kertek alján.
Rezeg a léc. Lám, az agymosás olyan tökéletesen sikerült Nyugat-Európában, hogy a vesztüket okozó népességcserét (leánykori nevén: illegális migráció) is csöndben tűrik. Az se zavarja őket, ha kölkeik a ramadán alatt nem ihatnak vizet az iskolában. Bármit keresztülvernek rajtuk. Attól tartok, ezek megint dalolva indulnak majd a Don felé, ám nem érnek el oda, Kijev-alsónál kétségbeesetten rükvercbe kapcsolnak, s próbálnak hazaiszkolni.
A legfontosabb, hogy mi ezúttal kimaradjunk a buliból.
