A Magyarországon működő kiskereskedelmi multinacionális cégek tevékenysége gyakran bicskanyitogató. Néhány apróság a palettáról.
Zűrzavaros árcédulázás és akciózás. Az infláció kihasználása indokolatlan áremelésekre. A vásárlótér egyre gyakoribb átrendezése, hogy a kedves vevő nehogy már rutinból közlekedjen, úgy is mint a létező legprimitívebb pszichológia alkalmazása. Nyolc és hét (!) dekás, valamint 1,75 deciliteres kiszerelések felvonultatása a bevarrt zseb jegyében. Árufeltöltés nyitvatartási időben,
nyilván az éjszakai pótlék megspórolása miatt, minek következtében az üzlet úgy néz ki, mintha nemrég vonult volna ki a jugoszláv néphadsereg, hogy átadja helyét egy nemzetközi segélyszállítmányokat szétosztó raktárnak. Önkényes, kiszámíthatatlan limitek meghatározása bizonyos termékeknél. Hasznavehetetlen nejlonzacskók pénzért, alighanem a környezettudatosság jegyében. Kihasználatlan üvegvisszaváltók dettó.
És még sorolhatnánk hosszan, valószínűleg mindenkinek megvannak a kedvencei, amelyektől legszívesebben már a helyszínen ámokfutásba kezdene.
Éppen ideje lenne már leszoknunk róluk és visszaadni a kisboltok becsületét, mégsem tesszük. Mindeközben folyamatosan megy a nyafogás, valahol a vérlázító és a röhejes határmezsgyéjén. Ráadásul az egyikük nemrégiben szintet lépett.
Mert azzal már egy ideje együtt élünk, hogy politikusok és pártok sumákolva, nyíltan, esetleg büszkén vállalva mószerolják be a saját hazájukat külföldön, de komplett cégek csatlakozására ez idáig kevés példa akadt. Igaz, a multinacionális hálózatoknak konkrétan nincs is hazájuk, terepük a nagyvilág, ez enyhítő körülmény lehet. Az meg, hogy ezt a terepet régóta az óriáscégek igazgatják, nem újdonság.
Szóval az van most, hogy az egyik élelmiszerlánc bepanaszolta Magyarországot a különadó ügyében, és az Európai Bizottság állítólag máris nagy örömmel vizsgálódik. Merthogy ráadásul, amint ez az egyik szomszédos ország sajtójában napvilágot látott, „Orbán Viktor oligarchái fel akarják vásárolni az üzletlánc magyarországi érdekeltségeit”. A nemzeti burzsoázia megteremtése vs. örökös cselédtanya kérdéskörének boncolgatását ezúttal mellőzzük, viszont azt megállapíthatjuk, hogy a kőrisbogár-tenyésztők is sikerrel pályázhatnának Brüsszelben, amennyiben a feljelentésbe sikerülne beilleszteniük a magyar miniszterelnök nevét.
Na de élelmiszerláncék nem álltak meg ezen a ponton, ugyanezzel a lendülettel írtak egy levelet a magyarországi dolgozóiknak is, amelyben leszögezték, hogy ők (mármint a cég) ugyan nyereségesek lennének, ha nem akadályoznák meg őket az itteni szélsőséges ár- és adószabályok, amelyek ebben a formában (szerintük) az EU egyetlen más országában sem léteznek.
Azt, mondjuk, nem tudom, hogy például az árufeltöltő srácok miként értelmezték a dolgozatot, de nekem többek között az jött le belőle, hogy láncék nem nyereségesek. Tehát veszteségesek. Legjobb esetben kijönnek valahogy nullszaldóra. És mégis itt vannak. Kitartanak. Mert szeretet, béke, virágok. Lövésem sem volt, hogy ezt a cégbirodalmat Teréz anya alapítványa működteti. Egyébként – mint arra a Portfólió emlékeztette az esetleg lankadó érdeklődésű nyájas olvasót – az Európai Bizottság már egy tavalyi jelentésében is kritizálta a különadót, diszkriminatívnak nevezve azt, ugyanakkor a mostani ügyben elindított előzetes értékelési eljárás még nem jelenti azt, hogy lesznek további lépések. De persze nem kizárt. Ezt majd meglátjuk.
Azt viszont tudjuk, hogy akiknek a lóvé az istenük – jöjjön, származzon bárhonnan is –, azoknak minden, ami a közterhek egyenletesebb eloszlását, esetleg az emberek védelmét jelenti, legyen szó üzemanyagról vagy alapvető élelmiszerekről, vörös posztó. Ráadásul nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valaki ellentmondjon nekik. Mint esetünkben a kimondottan karakteres Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter,
aki komolyan véve a titulusában megjelenő szavak mindegyikét, néhány mondattal helyre tette a szereplőket. Persze addig sem áll meg a világ, egy jó kis procedúra mindig jól jön, akár egy megkövezés a szomszéd faluban a Brian életében.
Már meg az van, hogy – szintén a Portfólió szerint – az Európai Bizottság egyes operatív programok részleges vagy akár teljes befagyasztásáról dönthet, mert szerintük a magyar állami építési beruházások rendjéről szóló törvény jelenlegi formájában több ponton sértheti a közbeszerzésekre vonatkozó összeférhetetlenségi, valamint az EU-források felhasználásáról szóló uniós szabályozásokat. És így tovább és így tovább. Nem unják. A mószerolás folytatódik, célkeresztben az ügyészség is.
