Herbert George Wells, a rendkívül sokoldalú és termékeny angol író (1866–1946) egykor úgy vélte, hogy a világ minden országában ugyanaz a feladat vár az igaz és jóakaratú emberekre. Nevezetesen az, hogy valamilyen közös felfogást kialakítva értelmezzék a világ történetét, a különféle társadalmi jelenségeket, annak érdekében, hogy az emberiség képessé váljon a „kellő világigazgatás” megteremtésére.
A világtörténet alapvonalai című, magyarul először 1925-ben megjelent művében a Népszövetségről, a versailles-i békerendszer „eredményeinek” megtartása érdekében 1920-ban létrehozott nemzetközi szervezetről (hivatalosan Nemzetek Szövetsége) többek között ezt írta: Vajon a Népszövetség
képes lesz-e olyasmivé növekedni, […] hogy az emberek készek legyenek szívvel-lélekkel dolgozni, s ha kell harcolni is érte, mint ahogy idáig készen voltak arra, hogy saját hazájukért és népükért harcoljanak? Egyelőre kevés okunk van arra, hogy a Népszövetségért így lelkesedjünk. A Népszövetség még azt sem tanulta meg idáig, hogyan kell közrendű emberekhez szólnia. Hivatalos helyiségekbe költözött és aránylag igen kevés ember van a világon, aki megérti vagy törődik vele, hogy ez épületekben ugyan mi is történik. Lehetséges […], hogy a Népszövetség nem egyéb, mint az unió első tervezete, amely csupán tökéletlenségei és veszedelmei révén nyújt tanulságot s amelynek az a sorsa, hogy szorosabb és tökéletesebb szervezet lépjen a helyébe […].
Wells szerint nem a népek puszta szövetségére, hanem „emberek világszövetségére” van szükség. Nos, a Népszövetség negyedszázados fennállás után kimúlt, helyére az ENSZ lépett. Wells megállapítása, hogy a szövetség az unió első tervezete, elkeserítő telitalálat, ha nem az ENSZ-re, hanem az Európai Unióra gondolunk. Az EU ugyanis mára − száz év elteltével − a tökéletlen Népszövetség „tökéletes” változata lett.
A Népszövetség még szuverén országok együttműködésére épült.
A baloldali nézeteket valló Wells úgy vélte, hogy ennek a szuverenitásnak és a nemzetiségnek el kell tűnnie, mert különben elpusztul a világ. Úgy tűnik, az EU megfogadta a tanácsot, mert minden erejével a tagországok szuverenitásának gyengítésén, a nemzetállamok felszámolásán dolgozik.
Ezt a célt szolgálja az Európába irányuló illegális migráció támogatása, miközben annak társadalomromboló hatásai egyre súlyosabbak.
Wells szerint a Népszövetség nem tanulta meg, hogyan kell közrendű emberekhez szólnia. Nos, az EU bürokratikus vezetése kifejezetten szembemegy az uniós polgárok érdekeivel.
Jól látjuk, hogy az EU központi igazgatása miként kényszeríti a tagországok többségét az ukrajnai háborúban való részvételre, miként önti az adófizetők eurómilliárdjait Ukrajnába, s mennyire nem érdekli az ezzel kapcsolatos népakarat. Legutóbb a baloldali többségű Európai Parlament megszavazta azt a migrációs paktumot, amely kötelezővé tenné a migránskvótát és a kérelmek határokon belüli benyújtásának gyakorlatát.
A kvótát és a migránsgettót elutasító országokat a be nem fogadott migránsok után fejenként húszezer eurós büntetéssel sújtanák. A végleges döntés még hátravan, de Brüsszel máris kötelezettségszegési eljárással fenyegeti Magyarországot és Lengyelországot, amennyiben elutasítják a kvótát.
Ami pedig mindennél rosszabb: ez a globalista eszméket hirdető, balliberális vezetés megszállottan tereli a világot a pusztulás felé. Wells idejében az előrelátó „zsenik” még azt hirdették, hogy a nemzeti gondolatok, a szuverenitás, a nemzetiségek közötti különbségek okozzák a háborús feszültségeket, de megfelelő politikai neveléssel (magyarul agymosással) és a világ központi igazgatásával megmenthető az emberiség. Ennek épp a fordítottja történik.
Az Európai Egyesült Államok hagymázas vízióját kergető politikusok egymásra licitálnak a háborús uszításban. Egyre jobban feszítik a húrt, hogy megfeleljenek az óceánon túli megbízóknak, azoknak, akik hatalmas hasznot húznak a háborúból, s akiknek nem drága a keleti végeken élő európaiak élete.
Wells nyilván nem ilyen unióra gondolt, de ez lett belőle.
A szerző író, újságíró
