Nekünk, magyaroknak árulókból is a leghitványabbak jutottak – írta minap Pilhál Tamás a Magyar Nemzetben (Leghitványabb árulóink, 2024. április 4.). Szomorúan hangzó, de igaz megállapítás. Az egészséges gondolkodású magyarok nem értik, hogy az ellenzéki térfélen páváskodó hitvány árulóknak miért vannak lelkes támogatóik. Mert bizony vannak.
Békemenetnyi tömeget nem tudnak ugyan alkotni, de alkalmanként összejönnek néhány ezren, s köztük sok a fiatal. Vajon mitől szimpatikus nekik ez a Magyar Péter nevű ügyeletes celeb, akinek a viselt dolgai felettébb undorítóak?
Azt hallom egyik fiatal, unatkozó ismerősömtől, hogy azért kell odafigyelni erre az emberre, mert lerántja a leplet a kormányhoz közeli, meggazdagodott elitről. És azért kell erről beszélni, mert sok a szegény ember, a magyar gazdaság egyre rosszabb helyzetben van, a szomszédos országok jobban teljesítenek, mi pedig elszigetelődtünk Európában. Fiatal barátom tömören összefoglalta az ellenzék mantrájának néhány elemét, miközben ő maga rendezett körülmények között él, és még véletlenül sem szenved a jelenlegi kormány intézkedéseitől. Mégis úgy véli, hogy oda kell figyelni Magyar Péterre.
Miért is? Mert durván bánt a feleségével, három gyermeke édesanyjával? Mert előre megfontolt szándékkal, titokban felvette azt a beszélgetést, amelynek során pontosan tudta, hogy neki mit nem szabad mondania, viszont milyen véleményt kellene a köztiszteletben álló miniszter asszonyból kihúznia, amit majd felhasználhat a politikai céljaira? Vagy talán azért, mert elveszítette a havi négy és fél milliós jövedelmét, s ezzel hatalmas sérelem érte? Tényleg, nagyon megható, amikor sértett gazdagok emelik fel szavukat a szegények védelmében, s ehhez a mutatványhoz közönséget is tudnak toborozni.
A Gyurcsány–Dobrev-páros mellé ügyesen feltornázta magát Magyar Péter, akinek van valamilyen végzettsége, ezért választhatna magának megfelelő foglalkozást, ő azonban úgy érzi, hogy új politikai irányt tudna mutatni a magyar társadalomnak. Arra persze ügyel, hogy ne értekezzen a nők iránti lovagiasság íratlan szabályairól, s ezt a kérdést az őt támogató politikai haszonlesők se feszegetik.
A Magyar Péternek tapsoló, de a magyar történelemtől kellő távolságot tartó emberek feltehetően nem tudják, milyen hagyományai vannak nálunk a nők tiszteletének, a női becsület védelmének. És nemcsak a civil életben, hanem a magyar katonaságon belül is. A dicséretes erkölcsi felfogás jelentősen eltért a nyugati hadseregekétől, ezért mondhatjuk, hogy e téren is különböztünk a Nyugattól.
Mátyás király lovas katonáiról például Antonio Bonfini olasz történetíró jegyezte fel, hogy nagy részük családos ember volt, akik még akkor sem szegték meg a házastársi hűséget, ha három évig egyfolytában szolgáltak. Becstelennek bélyegezték meg azt, aki közülük vétett a házassági eskü ellen.
Mátyás hadvezére, Báthori István is erősítette ezt a szellemiséget, hiszen ő maga is „örökös tisztaságot” fogadott, ami a katonái között köztudomású volt. És persze a civil életben is nagy jelentősége volt a nők tiszteletének. Jó példa erre Reviczky Szevér hírlapíró esete. Ő a Pesti Napló munkatársa és A nyomorultak című Victor Hugo-mű egyik fordítója volt. Történetesen beleszeretett szépséges másod-unokanővérébe, akinek Elek Gusztáv szabolcsi földbirtokos is udvarolt. A leányzó a földbirtokost választotta, amit Reviczky nehezen viselt, s egy ízben, a nagyváradi színházban illetlen megjegyzéseket tett rá. Ezt viszont a férj viselte nehezen, ezért elküldte segédeit az újságíróhoz, akinek valamiért nem volt ínyére a párbaj, s felutazott Pestre.
Négy évvel később viszont ő kereste Elek Gusztávot, hogy rendezzék a dolgot. Akkor már Elek, a hűséges férj próbált kitérni, de Reviczky megmakacsolta magát, és olyan sértő levelet küldött, amit nem lehetett szó nélkül hagyni. A pisztolypárbaj 1864. szeptember 24-én volt a Kerepesi temető melletti akácosban. Az újságíró komolyan készült a viadalra, s naponta gyakorolt, azonban az ország legjobb pisztolylövőjének tartott Elekkel szemben ez kevésnek bizonyult. Reviczky átlőtt fejjel végezte az akácok között…
Ma már nem divat a párbaj, és sokan a nők iránti udvariasságról is keveset tudnak, de a házastársi eskü ma is tartalmazza az egymás iránti hűséget, a jóban-rosszban való kitartást. Erről bizonyára Magyar Péter is hallott már, mégis hiányzik a programjából.
Igaz, furcsa is volna, ha benne lenne.
A szerző író, újságíró
