Mi hát a felvetés célja és milyen üzenetet hordoz? E pillanatban nem a közeledő európai parlamenti választás, hanem az azt nem véletlenül megelőző WHO- (Egészségügyi Világszervezet) story, vagyis a májusra tervezett dekrétum végleges elfogadásáról történő szavazás a tolakodó kísértés, mely egyúttal arról is képet ad, hogy teljesen elveszítik-e – mármint a világ illetékes politikusai – az eszüket, vagy tanulnak a múltban rejlő információkból, tapasztalatokból? Az esemény háttere nyilván nem ismeretlen a híreket olvasók köré­ben. Tudvalevő ugyanis, hogy 

Illőbb volna ENSZ-szervezetet írni, de ahhoz az kellene, hogy az egészségügyi szervezetnek titulált képződmény legalább annyira adjon magára, hogy a vezetősége éléről eltávolítja a tömeggyilkossággal vádolt etióp származású, doktori végzettség nélküli Tedrosz Adhanom Gebrejeszuszt. Különben, pestiesen szólva, a WHO nem több mint egy sóhivatalszerű képződmény, mely az egészség védelme címszó alatt az emberiség részleges megbetegítését tűzte ki titkolt céljának.

A fent leírtak alapján érthetetlen az a pánik, amely a közvéleményben egyre aktívabban és egyre hangosabban bukkan elő azzal kapcsolatban, hogy

Nagyon rosszul esik az embernek, amikor szellemileg visszamaradottnak tekintik. Ugyanis vegyük tudomásul, hogy ez a bizonyos szervezet bármilyen nyilatkozatot tesz, írat alá dokumentumokat országok képviselőivel, nincs hatósági jogköre. A papír, amelyen nemzetek kormányainak kézjegye szerepel, csak szimbolikus.

Vélelmezhető, hogy hazánk képviselői is csupán a „béke és nyugalom” koncepciójától vezérelve nem tiltakoztak ellene, bár alá sem írták. Ebből következik, hogy az ajánlás figyelmen kívül hagyása nem jelent jogi konzekvenciát. Elsősorban azért, mert az egyes országok egészségügyi ellátása és annak felelőssége a nemzeti kormányok hatásköre. A WHO az irányító jogkört szintén nem birtokló ENSZ alszervezete és ajánlással igen, de a számonkérés lehetőségével nem rendelkező intézmény. Ráadásul, hogy így is maradjon, azt mi döntjük el, amikor az egyetemes felelőséggel tartozó kormányokat megválasztjuk, vagy éppen leváltjuk. Nem zárható ki, hogy lesznek olyan politikai vezetők – még Európában is –, akik szolgai módon teljesítik a WHO parancsait, de csak azok, amelyek jelenleg is torz szemüvegen keresztül látják a világot, vagy beszervezettjei a gyógyszerlobbi érdekeinek.

Az egyik legnagyobb illúzióvesztés lenne ugyanis, ha a magyar illetékesek másként látnák és nem osztanák az egyetlen emberérdekű álláspontot.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke